A Szatyor Bárban kiállított művek azt vizsgálják, hogy a digitális világ mennyiben befolyásolja a művészt és magát a művészetet. Az alkotó el tud szakadni e megváltozott valóságtól? Vajon a digitális eszközök határt szabnak az alkotásnak vagy felszabadítják a kreativitást? A most kiállított művek nagy része pozitívan közelít a kérdéshez és állítja, hogy a virtuális világ érzékenyebbé, gyakorlatiasabbá tette a fiatal művészgenerációt. Batta Barnabás a megnyitón kiemelte, hogy e művészek már nem képesek kivonni magukat a digitalizáció hatása alól, hiszen a technicizált környezet számukra teljesen természetes, ebben léteznek, ez vált hétköznapi valóságukká. Éppen ezért a realitás és a fikció, az eredeti és a hamis, a reális és virtuális ellentéte többé már nem létezik, az igazság és szépség kérdései nem merülnek fel az alkotási folyamatban.



E virtuálissá vált valóságot Naomi Devil meglehetősen sötéten festi le. Ice Queen című munkája azt vizsgálja, hogyan hat a média diktatórikus hatalma a személyiségre. Mesterséges és virtuális emberi lényeket ábrázol, akik a technika segítségével különféle maszkokat öltenek magukra: a jégkirálynő egókra bomlik a virtualitásban, és e különböző egók a társadalmi interakciókat is módosítják. Vanitas című munkája még jobban kiélezi a valóságos és a virtuális én közötti rejtett feszültséget: a széthullóban levő személyiség mögötti koponya fenyegetően, vészjóslóan jelenik meg. A művész úgy látja, hogy a reklám és a média egyre nagyobb gyorsasággal árasztja el a világot képekkel és digitális adatokkal, melyek szétzúzzák a személyiséget és a társas interakciókat.



E képek mellett Szabó Amanda Jellyfish elnevezésű interaktív installációja kapott helyet. A sötét teremben felsejlő medúzát mi magunk kelthetjük életre, ha belépünk a terébe. Az állat ugyan nem fog megmozdulni, minden változatlan marad, azonban testén vékony fénycsíkok indulnak el felülről lefelé, melyeknek a színe is megváltozik. A medúza digitalizálódik. A művész e munkájával a virtuális világ hamis voltára irányítja figyelmünket: semmi sem valódi, még a mozgás sem, mi mégis annak érzékeljük.

Móró Máté, Filkey Áron és Kiss Benedek Kristóf közös munkája a Moiré Projekt, ami a digitális világ és a valóság közötti interferenciára reflektál. A Moiré-effektus az a jelenség, ami a különböző hajlásszögű, egymást fedő, szimmetrikus vonal- vagy pontrácsok által nem kívánatos mintázatot eredményez, aminek meglehetősen kellemetlen a befogadása, így ez a digitális képeken mint hiba jelenik meg. A művészek azonban ezt a zavart előnyükre fordítják, amikor olyan képeket állítanak elő, amelyeken éppen a Moiré-effektus segítségével tudnak mozgást megjeleníteni, imitálni. A dinamikus, állandó változásban levő képeket egy ruhadarab egészíti ki, illetve a róla készült fotográfiák, amelyek szintén a Moiré-effektus zavarával játszanak el.



Király Márton üvegpozitívjai a fényképezés ősi idejébe mennek vissza: a fotók egy üveglemez segítségével készülnek el, tehát teljes egészében mechanikai eljárásról van szó. Az üvegpozitívok esetében nedves állapotban kell a lemezre exponálni, hogy maga a lemez érzékenysége megfelelő legyen. A művész roncsolt, torzult projektumokat hoz létre, a hibát teszi képei tárgyává. Az már számunkra is kérdéses maradhat, hogy vajon e mechanikai eljárás felvillantásával a művész a digitalizáció mellett vagy azzal szemben foglal e állást. Kőhegyi László háromdimenziós képi világokat jelenít meg, ahol a századeleji budapesti városképek és a modernizációs eszközök mosódnak össze. A 3D-s szemüveg használatával a múlt és a jelen eggyé válik, amivel a művész a virtuális világ idejét érzékelteti: a virtualitásban az idő relatív fogalommá lesz, hiszen minden itt és most történik.

A Szatyorban kiállított művészek a határvidék művészgenerációja, akik műveikben a torzítás, roncsolás, nagyítás, pixelizálás, valamint az analóg technika eszközeivel reflektálnak a világra. Arra a helyre, ahol Batta Barnabás szerint “e reflexió már nem a művészet mibenlétére vonatkozó kérdés, hanem maga a válasz. A válasz, ami önmagáért beszél, de nekünk szól."

A Virtuális Világ a Valóságban című kiállítás a budapesti Szatyor Bár és Galériában 2013. március 3-ig tekinthető meg.

Fotó: Bach Máté