1939 júniusában (addig) példa nélküli dolog történt: a történelem során először látogatott angol királyi pár az Egyesült Államokba, hogy találkozzon annak elnökével. VI. György (akit két évvel ezelőtt a Király beszédében még Colin Firth formált meg - most Samuel West játssza a dadogós uralkodó szerepét) és Erzsébet királynő (Olivia Colman) személyesen kívánt tárgyalni Franklin Delano Roosevelttel (Bill Murray), hogy meggyőzzék Amerikát a II. világháborúba való hadba lépésről a szövetségesek oldalán. Ez a gesztus inkább diplomáciai szempontból bizonyult kiemelkedőnek: az USA valószínűleg a személyes közbenjárás nélkül is részt vett volna a háborúban. A látogatás helyszínéül az elnök vidéki rezidenciája, a Hudson folyó melletti Hyde Park (igen, van egy Amerikában is) szolgált, mely távol esett a washingtoni Fehér Háztól, alkalmat nyújtva így az informális érintkezésre.
Hogy a szigorú etiketten alapuló diplomáciai gesztusok miként oldódnak fel, miként válik egy a történelemkönyvekbe bejegyzett tény, adat életszagúvá, és egy hivatalos találkozó hogyan válik intimebb hangulatúvá, ahhoz a rendező, Roger Michell (Ütközéspont, Vénusz, Sztárom a párom) kétségkívül nagyon ért. A király látogatásában (Hyde Park on Hudson) megvan az összhang a között, hogy mit szeretne elérni a rendező, és ehhez mik a szükséges eszközei. Üde, szépen fényképezett képsorokkal, a fák lombja között felbukkanó teliholddal egy csapásra megteremti a vidéki idill atmoszféráját . Le is lassul az ember vérkeringése, hogy aztán könnyedebben vegye a jól eltalált, intelligens poénokat. Michell finom humorral jeleníti meg az eltérő etikettel rendelkező, lazább felfogású elnöki családot, személyzetet illetve a decens királyi párt. A formaságok, és az abból fakadó feszültségek, hogy valójában a találkát – ha a sürgető politikai kényszer nem lenne –  talán senki a háta közepére sem kívánná, megadják a filmes humor apropóját. Nem beszélve arról, hogy maguk a szereplők is humorral oldják a kínos pillanatokat. Például, amikor a nagy gonddal előkészített vacsora közben hirtelen felborul a zsúrkocsi. A király egész egyszerűen a szobában kallódó angyalokra fogja ezt, amin aztán Roosevelt nagyot nevet. Persze, amin már mi is nevetünk, az leginkább abból fakad, hogy az uralkodói büszkeségért izguló Erzsébet folyton az amerikai gúnyolódástól tart. VI. György, a film sorsdöntő teliholdas éjszakáján, (olyan az éj jótékony leple alá vont történések hangulata, mint egy nyári tábor első estéjének, ahol csupa izgalmas, aludni nem hagyó dolog történik) ugyan már feloldóik, a királynő még mindig azért aggódik, hogy az amúgy is gyanús gesztusokkal előálló vendéglátók a pikniken felszolgálandó hotdogokkal és indiántánccal végleg viccet akarnak csinálni diplomáciai lépésük fontosságából és persze, az angol hagyományokból.
A történet alapja a százévesen elhunyt szerető, Daisy naplója. Hogy Daisy (Laura Linney) pontosan ki volt, és miként élte meg a viszonyát Roosevelttel, az csupán az elnök karakterrajza miatt fontos. A nő szempontjából azonban egyáltalán nem, még akkor sem, ha ő a film narrátora. Egy különösebben nem érdekes hölgyről van szó, aki először társalkodó nőként vesz részt a Hyde parki rezidencia életében, majd könnyű nyári szerelemre talál az elnök karjaiban.
A történet ugyanis nem a királyi pár látogatásával kezdődik. Sőt, eleinte félő, hogy pont ezért az egész film olyan száraz virág és pacsuli illatú lesz, mint amilyen a bevezetés. Roosevelt és a távoli unokatestvér, Daisy könnyed, nyári és nyugdíjas ízű afférja bájos ugyan, de még a buja virágos mezőt átszelő elnöki Cadillac sem teszi elég vonzóvá a felütést. Ez a szerelmi szál egészen addig jelentéktelennek tűnik, míg Daisy a hajnali erdőn át rohanva el nem érkezik a Roosevelt által építetett kis faházba, ahol aztán a nagy titokra fény derül: a szeretői vonal bizony markáns eleme az elnök személyiségének.

Az uralkodó pár látogatásának eseményei és a szerelmi szál Roosevelt jellemének bemutatásában érnek össze. Ha szabad ezt a megjegyzést tenni: az idősödő nőcsábász valóban ügyes diplomata. Egyszerre tűnik nyíltnak és őszintének: a dadogós VI. Györgyöt könnyedén veszi rá egy kötetlen, férfias italozásra; és egyszerre titkokkal teli és ravasz. Hisz az köztudott, hogy paralízisét a nagy nyilvánosság elől elrejtette, de hogy a szeretőit is egymás elől!

Bill Murray alakítása zseniális, gesztusai hitelesek, ha más annyira nem is, az ő elnöki sz erepe biztosan beleég az emlékezetünkbe.

A király látogatása - Hyde Park on Hudson
(Hyde Park on Hudson)
Színes, magyarul beszélő, angol filmdráma, 94 perc, 2012.

Rendező: Roger Michell
Forgatókönyvíró: Richard Nelson
Zeneszerző: Jeremy Sams
Operatőr: Lol Crawley
Producer: David Aukin, Kevin Loader
Vágó: Nicolas Gaster

Szereplők: Bill Murray (Franklin D. Roosevelt), Laura Linney (Daisy), Olivia Williams (Eleanor Roosevelt), Samuel West (VI. György király), Olivia Colman (Erzsébet királynő), Elizabeth Marvel (Missy), Blake Ritson (Butler), Eleanor Bron (Aunt)

Bemutató: 2013. január 17.
Forgalmazó: Big Bang Media
Korhatár: