gyerek
2013. 01. 14.
Az imbuszkulcstól a fáslitekercsig
May Szilvia – Petrók Ildikó: A Fásli utcai állatkórház
May Szilvia új mesekönyvében az imbuszkulcs után egy másik hétköznapi tárgy, a fásli jut fontos szerephez. Míg azonban az autókkal egy életre eljegyződött Imbusz mesterről szóló sorozat egy kimondhatatlan német gyárnév rövidítéséből származó szerszámnevet tett az óvodások kedvencévé, a fáslihoz kapcsolódó történetek általában sem gyereknek, sem felnőttnek nem tartoznak a kedvencei közé. Az életben legalábbis.
Közös nevező a legtöbb óvodásnál, hogy szeretik az állatokat, viszont félnek a kórháztól. Ez a könyv pedig éppen erre a közös nevezőre épít, amikor a nemszeretem élethelyzetet egy állatkórházról szóló mesével járja körül. Ami sokban hasonlít egy igazi kórházhoz: orvosokkal és ápolókkal, fekvő- és járóbeteg osztályokkal, vizsgálatokkal és kezelésekkel. Persze, itt minden más egy kicsit, de nem annyira, hogy mondjuk az orr-fül gégészetre várakozva ne mesélhetnénk Trampli elefántról, akit dr. Kovács Béka szabadított meg a legutóbbi porszívózáskor ormányába szorult fél csizmájától. Vagy alkalmat ad arra, hogy a falánk Nyúl úr kapcsán az ideális nyúlsúlyról és a nem ideális túlsúlyról beszélgessünk. Az, hogy a könyv szereplői is félnek, legszívesebben hazaszöknének, vagy az ágy alá bújnak az injekció elől, szintén megkönnyíti az azonosulást. A mesébe bújtatott ismeretterjesztés és lelki felkészítés néhol olyan cetlikkel egészül ki, amelyeken tényszerű adatokat kapnak az olvasók például arról, hogy melyik állatnak mennyi a testhőmérséklete, vagy milyen táplálékot nem tudnak megemészteni.
Ezt a fajta tényközlő szándékot azonban gyengíti, hogy néhol nem túl szakszerű szöveg- vagy képrészletek is olvashatók-láthatók. Mint például amikor farkaskutyaként azonosítják az egyik szereplőt, aki egyébként a képen sem mutat semmiféle hasonlatosságot a sokszor valóban így emlegetett németjuhászokkal. Vagy amikor a világbajnok terrier, Szőrössy Rokkó részletesen megrajzolt családfáját tanulmányozva, akárhogy is nézzük, az eb Szőrössy Rambó és dr. Tépáz Ottó édesgyermekének tűnik. Bár a magam részéről támogatom az azonos neműek gyermekvállaláshoz való jogának elismerését, ez egy óvodásnak még okozhat némi fejtörést, és nyilván az alkotóknak sem volt célja ennek a kérdéskörnek a felvetése, csak a rajz sikeredett félreérthetőre.
Amúgy éppen ez a családfa az egyik kedvencem a könyvből, mert sok-sok apró, humoros részlet bújik meg rajta, mint például a kutyacsaládfát díszítő szegény, megboldogult cicaangyalok, a vicces kutyanevek a dinasztiaalapító Szőrössy Apolló Mitvisztől Lady Anticiklonig, nem beszélve az udvari fogdmegekről és királyi labdahordozókról. Az apró részletekben rejlő humor az egész könyvre jellemző, többszöri átolvasásra is találhatunk újdonságokat. Ha például a gyógyszerek összetételét végigböngésszük, újfajta E-számokat fedezhetünk fel, teszem azt a kutya torokfájására felírt Torokpirinben házipapucstalp-őrleményt (E3527). Az viszont már korántsem apró lelemény, hogy a kórházigazgató, Professzor Termesz egy hangya, aki tényleg annyira hangyányi, hogy külön játék lehet megkeresni a képeken. Nem beszélve arról, hogy a kicsi is lehet okos és fontos gondolatát erősítheti a gyerekekben.
A szövegre is jellemző az a kettősség, ami a könyv tartalmára, sok helyen korrekt, egyszerű tényközlő mondatokat olvashatunk: "Az Állatkórházban este hatkor véget érnek az orvosi vizsgálatok és műtétek. Az ápolónők feltekerik a kötszereket, elrakják az injekciós tűket." Máshol - főleg a névadásban és a szójátékokban – a szöveg túl tud emelkedni ezen a mindennapiságon, és megmutatkozik legfőbb erénye, a humora. Sokszor úgy, hogy a poén második felét már a kép adja. Csak egy példa: a "Doktor Marabu reflexei sajnos már sokat romlottak." mondat önmagában nem vicces, de úgy, hogy látjuk, mindkét térde be van kötözve, és az éppen vizsgált Cézár kutya is reflexből megrúgja, amikor odakoppint a kutya térdére, úgy már igen.
Petrók Ildikó rajzai jól ötvözik a kórházak és a mesék világát, a kórtermek, vizsgálók, műtők megszokott berendezési tárgyait úgy teszik barátságosabbá, hogy nem idealizálják túlságosan. Ugyanígy az állatfigurák szinte mindegyike is, amellett, hogy kedves, humoros, jól felismerhető. A színvilág meghatározó eleme a világoszöld (a fehér mellett a másik kórházi szín), de találunk kifejezetten színes-tarka oldalakat is. A rajzok híven követik a szöveget, sokszor még ki is egészítik egy-két momentummal. Az már talán ízlés kérdése, hogy néhány oldal aprólékos gonddal megrajzoltnak, vagy kicsit zsúfoltnak, eklektikusnak tűnik-e.
Jó ötlet, hogy a könyv elején az orvosokról és az ápolókról, a végén pedig a páciensekről találhatunk kis, kártyaszerű adatlapokat, amelyeken minden rájuk vonatkozó, fontos információ szerepel, és nem mellesleg ezek is tele vannak vicces szófacsarásokkal. Sőt, a szerzők még magukról is készítettek egy-egy "látogatójegyet".
Kisebb hibái ellenére is egyszerre hasznos és szerethető könyv A Fásli utcai állatkórház, amit az óvodás korosztály minden bizonnyal szívesen vesz a kezébe, még akkor is, ha olyan szerencsés, hogy nem kell közelebbi ismeretséget kötnie egyetlen kórházzal sem.
A Fásli utcai állatkórház
Írta: May Szilvia
Rajzolta: Petrók Ildikó
Cerkabella Könyvkiadó, 2012
39 oldal, 2500 ft
Ezt a fajta tényközlő szándékot azonban gyengíti, hogy néhol nem túl szakszerű szöveg- vagy képrészletek is olvashatók-láthatók. Mint például amikor farkaskutyaként azonosítják az egyik szereplőt, aki egyébként a képen sem mutat semmiféle hasonlatosságot a sokszor valóban így emlegetett németjuhászokkal. Vagy amikor a világbajnok terrier, Szőrössy Rokkó részletesen megrajzolt családfáját tanulmányozva, akárhogy is nézzük, az eb Szőrössy Rambó és dr. Tépáz Ottó édesgyermekének tűnik. Bár a magam részéről támogatom az azonos neműek gyermekvállaláshoz való jogának elismerését, ez egy óvodásnak még okozhat némi fejtörést, és nyilván az alkotóknak sem volt célja ennek a kérdéskörnek a felvetése, csak a rajz sikeredett félreérthetőre.
Amúgy éppen ez a családfa az egyik kedvencem a könyvből, mert sok-sok apró, humoros részlet bújik meg rajta, mint például a kutyacsaládfát díszítő szegény, megboldogult cicaangyalok, a vicces kutyanevek a dinasztiaalapító Szőrössy Apolló Mitvisztől Lady Anticiklonig, nem beszélve az udvari fogdmegekről és királyi labdahordozókról. Az apró részletekben rejlő humor az egész könyvre jellemző, többszöri átolvasásra is találhatunk újdonságokat. Ha például a gyógyszerek összetételét végigböngésszük, újfajta E-számokat fedezhetünk fel, teszem azt a kutya torokfájására felírt Torokpirinben házipapucstalp-őrleményt (E3527). Az viszont már korántsem apró lelemény, hogy a kórházigazgató, Professzor Termesz egy hangya, aki tényleg annyira hangyányi, hogy külön játék lehet megkeresni a képeken. Nem beszélve arról, hogy a kicsi is lehet okos és fontos gondolatát erősítheti a gyerekekben.
A szövegre is jellemző az a kettősség, ami a könyv tartalmára, sok helyen korrekt, egyszerű tényközlő mondatokat olvashatunk: "Az Állatkórházban este hatkor véget érnek az orvosi vizsgálatok és műtétek. Az ápolónők feltekerik a kötszereket, elrakják az injekciós tűket." Máshol - főleg a névadásban és a szójátékokban – a szöveg túl tud emelkedni ezen a mindennapiságon, és megmutatkozik legfőbb erénye, a humora. Sokszor úgy, hogy a poén második felét már a kép adja. Csak egy példa: a "Doktor Marabu reflexei sajnos már sokat romlottak." mondat önmagában nem vicces, de úgy, hogy látjuk, mindkét térde be van kötözve, és az éppen vizsgált Cézár kutya is reflexből megrúgja, amikor odakoppint a kutya térdére, úgy már igen.
Petrók Ildikó rajzai jól ötvözik a kórházak és a mesék világát, a kórtermek, vizsgálók, műtők megszokott berendezési tárgyait úgy teszik barátságosabbá, hogy nem idealizálják túlságosan. Ugyanígy az állatfigurák szinte mindegyike is, amellett, hogy kedves, humoros, jól felismerhető. A színvilág meghatározó eleme a világoszöld (a fehér mellett a másik kórházi szín), de találunk kifejezetten színes-tarka oldalakat is. A rajzok híven követik a szöveget, sokszor még ki is egészítik egy-két momentummal. Az már talán ízlés kérdése, hogy néhány oldal aprólékos gonddal megrajzoltnak, vagy kicsit zsúfoltnak, eklektikusnak tűnik-e.
Jó ötlet, hogy a könyv elején az orvosokról és az ápolókról, a végén pedig a páciensekről találhatunk kis, kártyaszerű adatlapokat, amelyeken minden rájuk vonatkozó, fontos információ szerepel, és nem mellesleg ezek is tele vannak vicces szófacsarásokkal. Sőt, a szerzők még magukról is készítettek egy-egy "látogatójegyet".
Kisebb hibái ellenére is egyszerre hasznos és szerethető könyv A Fásli utcai állatkórház, amit az óvodás korosztály minden bizonnyal szívesen vesz a kezébe, még akkor is, ha olyan szerencsés, hogy nem kell közelebbi ismeretséget kötnie egyetlen kórházzal sem.
A Fásli utcai állatkórház
Írta: May Szilvia
Rajzolta: Petrók Ildikó
Cerkabella Könyvkiadó, 2012
39 oldal, 2500 ft
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Révész Bálint és Mikulán Dávid KIX című dokumentumfilmje a 21. Verzió Filmfesztiválon