Jól van, jól van, talán A hobbit filmanyagát kicsit túlnyújtotta Peter Jackson. Valószínűleg meg is hánytatott pár embert a film technikai bravúrjának számító, 48 frames per second formátummal, ami duplája az eddig megszokott 24-nek. Sőt, elkövette azt a hibát is, hogy egyszerre alkotott túl gyűrűkurásan, de mégsem eléggé gyűrűkurásan, ez minden bizonnyal megbocsáthatatlan vétek. De… Ha félresöpörjük a másoktól hallott, olvasott, vagy saját magunkból kiszökkenő kételyeket és fanyalgásokat, akkor bizony varázslatos élményben lehet részünk, mert A hobbit – Váratlan utazás tele lett tömve minden földi jóval, pária voltát pedig egyszerűen annak köszönheti, hogy egy olyan hatalmas testvér, mint A Gyűrűk Ura mellett könnyű kiesni a kosárból.
 

Amióta – közel tíz évvel ezelőtt – vége szakadt a három részes "opus magnumnak", boldog-boldogtalan visszavágyik Középföldére, és már nem csak azok, akik fantasy-fanatizmusuknál fogva végigrágták magukat J. R. R. Tolkien életművén, hanem sokan mások is. Aki nem volt hajlandó moziban megnézni a fenékpróbáló részeket, azt sem hagyták "Frodó úr", "Völgyzugoly" vagy "drágaszááág" nélkül az áldásos hatású kereskedelmi csatornák, amelyek valamelyikén évente egyszer azért illik lenyomni a trilógiát, így a filmek szélesebb körben váltak ismertté, mint a méretes könyvsorozat.
 

A hobbit kifejezést hallva, A Gyűrűk Ura-filmeket követően, már többen asszociálnak egy kicsi, göndör hajú izére, nagy és szőrös lábakkal, így a most bemutatásra kerülő film címe csak azoknak okoz meglepetést, akik ilyen jellegű szellemi táplálékkal nem élnek és nem is fognak. A könyvváltozatnak néhány éve született egy új fordítása, s a régi "babóból" is hobbit lett, valamint, annak rendje és módja szerint, A hobbit-film megjelenése előtt piacra dobták Tolkien témába vágó rajzait és A hobbit című könyv filmes borítóval ellátott verzióját. Megjegyezném, ezek mind-mind fantasztikus dolgok, mert ennek köszönhetően Tolkien munkái folyamatosan újra aktualizálódnak, átértelmeződnek, és a magyar könyvkiadás is meglovagolhatja egy kicsit a külföldi sikereket.
 

Ehhez hasonlatosan, amennyiben a filmkészítő megteheti, hogy kiprésel még egy részt a filmanyagból, mert az alapmű mellett rendelkezésére áll némi függelék is A Gyűrűk Urából, és mert bejósolhatóan minőségi lesz a kész produktum, akkor valójában a nézők járnak jól, mert nem kell sírni-ríni a második rész után, folytatást áhítva.
 

Való igaz, terjengős, hosszadalmas és aprólékos lett A hobbit első része, ám unalmasnak nem mondható, szeretni fogják azok, akik nem kizárólag hatalmas íveket várnak egy fantasytól – mert nem is csak az lakozik e műfajban –, hanem hajlandók elmélázni Zsáklak báján, mulatni Zsákos Bilbó (Martin Freeman) szerencsétlenkedésein és a földhöz ragadt törpökön, és netán "cukinak" tartják a méltán népszerű Gollamot (Andy Serkis), aki, ha lehet, még meggyőzőbben suttogja, hogy "drágaszááág". Peter Jacksonék fanatikus módon ragaszkodtak az alapanyaghoz – mármint ami a részletező elbeszélésmódot illeti, mert egyéb esetekben sok a hozzátoldás – emiatt tűnhet vontatottnak A hobbit első órája, ahova kevesebb akció jutott, mert az főleg a tizenhárom törp megérkezéséről, Bilbó vacillálásáról és az indulásról szól. Mindeközben fény derül arra, hogy Zsákos Bilbóban van elég kalandvágy a sárkány- és orkvadászathoz, de ahhoz is, hogy egy váratlan pillanatban ellopja Gollamtól az "Egy Gyűrűt". Na innentől aztán szépen beindul az akció.
 

Félő volt, hogy nem lesz túl érdekfeszítő feldolgozni egy olyan történetet, ami nemcsak hogy vékonyka, vérszegényke a három részhez – mert azt Jacksonék megoldották a hozzápótlásokkal –, de ráadásul tele van antihőssel, hisz a könyv lapjain egyikük sem bír olyan kvalitásokkal, mint Zsákos Frodó (Elijah Wood) vagy Aragorn a később íródott trilógiában. Bilbó tespedt, a törpök többsége mohó és bunkó, de Gandalf (Sir Ian McKellen) is lejjebb csúszik pár fokkal a jellem fejlettségének létráján. A lényeg azonban abban a módszerben rejtőzik – mind a könyv, mind a film tekintetében –, miképpen kerül megfogalmazásra, megfilmesítésre ezen lények lelki, szellemi és jellembéli gyarapodása.
 

A film – minimális változtatásokkal élve – szinte reprodukálja Bilbó regényben megteremtett karakterét, aki, bár nem hozza a rajongók számára a frodói szelídséget, emelkedettséget, ám egyrészt miért hozná, hiszen nem ilyennek írta Tolkien, másrészt már az első epizód merész tettei is bizonyítják, hogy Zsákos Bilbó csavaros eszű, egyenes jellemű és bátor kis félszerzet, csak eddig kényelmesebb volt neki az eszképizmus.
 

A bumburnyák törpök bemutatása már nehezebb eset, egyenként történő, részletes kidolgozásukat a film saját eszközeivel oldja meg, így nagyobb hangsúly kerül a külsőségekre, a jellemkomikumot, valamint időnként a hősiességet és más képességeket kidomborító jelenetekre. Azt gondolhatná a néző, hogy ezekkel a teremtményekkel nem könnyű azonosulni, nem könnyű felnézni rájuk, hiszen nem daliás termetükről, magvas gondolataikról lettek híresek, ám amikor Zsákos Bilbó rúnákkal megjelölt ajtaján betoppan a jóképű, erőt sugárzó törpherceg, Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage), majd eldalolja a "Misty Mountains Cold" című törphon sirató nótát, minden kétely eloszlik. Jackson és társai ráadásul nem is ügyelnek mindig a törpség vizuális traktálására, privát vélemény, hogy ez szándékolt, mert azért csak nem felejtenék el az alkotók, hogy főszereplőik nagy hányada törp és hobbit.
 

A hobbit című meseregény – amit gyaníthatóan kevesebben olvastak, ám annál többen fognak a filmet követően – stílusában, történetében mást képvisel, mint a később íródott, alapműként kanonizált trilógia, A Gyűrűk Ura. Kisebb univerzumot jár be, és kevesebbet bölcselkedik, ellenben akad benne jóféle humor és irónia, amelyet jólesik viszont látni filmen. Mivel a gonosz ebben a történetben is felüti fejét – Smaug, a sárkány, valamint az orkok és a koboldok formájában –, a dráma nem nélkülözhető, sem a könyvben, sem a moziban, ám mielőtt előreszaladnánk, érdemes megemlékezni arról, hogy a mese nem csak egy hobbit kalandjairól szól, hanem a megtizedelt törphadsereg otthonkereséséről is. A produkció káprázatos képekkel, ám a látvány realisztikumára végig ügyelve, visszatekintés szerűen viszi vászonra Smaug dúlásait vagy az orkháborút, melynek okán a királyfosztott, hontalan törpök hegymélyi birodalmuk, Erebor visszafoglalására indulnak, Zsákos Bilbó, a felbérelt "betörő" segédletével. Aki mindezt a történelmi missziót furfangosan vezérli a háttérből, nem más, mint Szürke Gandalf, Tolkien legnépszerűbb mágusa.
 

Kinek nosztalgiát, kinek örömteli újdonságot jelent Peter Jackson új Tolkien-opusa, A hobbit, jelen rész alcíme szerint a Váratlan utazás, melyet évek óta várva vártunk. Aki a nosztalgia élményét keresi, elmosolyodhat az ismerős zenei motívumok hallatán, a történetbéli allúziókon és a vendégszerepekben feltűnő Zsákos Frodó, Gandalf, Elrond (Hugo Weaving), Galadriel (Cate Blanchett), Saruman (Christopher Lee), idősb Zsákos Bilbó (Sir Ian Holm) és Gollam láttán. Aki új élmények, kalandok szerzése végett vált jegyet rá, annak javasolnám a törpváros és a koboldbirodalom szédítő mélységeinek alapos megfigyelését, Zsákos Bilbó hobbitüregének körültekintő vizslatását, a hegyi trollok dialektusának tudós értelmezését, Völgyzugoly éber körbegyönyörködését, valamint Gollam találós kérdéseinek szorgos fejtegetését.


A hobbit - Váratlan utazás / The Hobbit: An Unexpected Journey
Színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi fantasy, 169 perc, 2012.
Korhatár: 12 év

Rendező: Peter Jackson
Író: John Ronald Reuel Tolkien
Forgatókönyvíró: Fran Walsh, Philippa Boyens, Guillermo Del Toro, Peter Jackson
Főbb szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Andy Serkis, Hugo Weaving, Elijah Wood, Cate Blanchett, Christopher Lee, Ian Holm

Bemutató dátuma: 2012. december 13.
Forgalmazó: Fórum Hungary