PRAE.HU: Több női tematikájú könyvet írt. Nőíróként definiálja magát? Egyáltalán létezik olyan, hogy női irodalom?

A könyveim nemcsak nőkről és nőknek szólnak. Köztudott, hogy a férfiak ritkán olvasnak olyan könyveket, amelyeket nők írtak. A férfiak könyvei a többi férfinak szólnak. Alkalmasint egymást olvassák és ritkán olvasnak olyan könyvet, amelyet egy nő írt. Magamat nem definiálom női írónak, de mások annak tartanak engem. Elfogadom, hogy létezik női irodalom, ha bevezetjük a férfiirodalom fogalmát az irodalmi gondolkodásba. Ne feledjük, hogy a fehér, nyugati férfiaké az irodalmi kánon. Igaz ugyan, hogy sok minden változott, de az irodalomban még mindig a fehér, nyugati és maszkulin dominál.

A nagyobb irodalmi díjakat például még mindig férfiaknak ítélik, az összes írói dicsőség és hírnév főként férfiaknak jut, a nemzeti irodalmak nagyrészt a férfi írókra koncentrálnak – mindenben, ami irodalom, meghatározó a férfiak szerepe. 

PRAE.HU: Észrevettem, hogy jóval elnézőbb a sztereotip, “hagyományos" női szerepet képviselő karaktereivel: sok humorral és szeretettel ír például a takarításmániás anyáról a Banyatanyában, vagy a női hiúságról (Beba viszonya saját kövérségéhez). Csöppet sem tűnnek felszínesnek ezek a figurák, és úgy látom, kultúrtörténeti kontextusba helyezi őket.

Alighanem valóban együttérzek velük. Ezek a nők “vesztesek", nem élik meg igazán az életüket, úgy tesznek, mintha mellékszereplők lennének egy filmben, amit életnek hívnak. Ugyanakkor roppant vitálisak és elevenek. Ezért adom meg nekik az esélyt, hogy legalább a regényeimben éljenek át egy kis tündérmesét.

PRAE.HU: A szépségnek és a fiatalságnak fontos szerepe van a Banyatanyában, és azt sem rejti véka alá, hogy ennek viszont káros hatása van az emberekre. Gondolja, hogy a mesterségesen fenntartott fiatalság egyúttal a sztereotip női szerepet is konzerválja?

A szépség és a fiatalság a két kizárólagos hatalom, ami egy átlagos nő megtapasztalhat az életében. Minél tovább marad szép és fiatal, annál tovább tart a hatalma is. A Banyatanya egyébknt nem erről szól. Sokkal inkább olyan dolgokról, mint az építészet, például. A regény három részből épül fel, három különböző narratívából, amelyek támogatják, magyarázzák és gazdagítják egymást. Sokkal inkább mulattatott az, ahogy megalkottam a három részt, azt, ahogyan azok “beszélgetnek" egymással, mint bizonyos fontos témák a regényben.

Amikor a regényről beszélünk, annak összes komponensét számításba kell vennünk.



PRAE.HU: A Banyatanya szereplői főként archetípusok, a népmese univerzális karaktereihez hasonlíthatók, és a regény végén még egy néprajzi tanulmányt is olvashatunk. Korábban is érdekelte önt a népmese, a néprajz?

Nem. Engem kifejezetten a Baba Jaga karaktere érdekelt, az öregasszony, akinek különleges hatalma van. A Baba Jaga az orosz népmesék egyik főhőse, de a cseh, magyar, lett, horvát, szerb, macedón, lengyel és más népmesékben is létezik. Mindig vonzott ez a női karakter: furcsa, emberkerülő, szakadár, ambivalens öregasszony, és nagy a hatalma.

PRAE.HU: Propp és más kutatók is kimutatták, hogy a népmese motívumai többnyire univerzálisak, országtól, néptől függetlenül. Lehetne ez is egy eszköz vagy érv a nacionalizmus ellen?

Ez így van. A mitológia, ahogy egyébként a vallás is, a globális örökségünk, a globális narratítvánk, és minél többet ismerünk ebből, annál több egyforma történetet, motívumot, karaktert ismerünk fel. Azonban van valamiféle vonzóerő a mitológia és a nacionalizmus között. A nacionalizmus gyakran használja vagy él vissza a mitológiával, folklórral, propaganda céljából. Miért? Mert a mitológia mintázatai a legkedvesebbek a populista gondolkodásnak. Ez könnyű módja annak, hogy “eladjanak" valamit, vagy így manipulálják az emberek többségét.

PRAE.HU: Egy korábbi regényében (Stefica Cvek az élet sűrűjében) női magazinokból idéz háztartási vagy kozmetikai tanácsokat. Szereti olvasni ezeket az újságokat?

A Stefica Cvekben egy kortárs területen játszadozom, ami a nőkre vonatkozik, az ún. “női világra", amely magában foglalja a mitológiát, a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, a divatot, a főzést, varrást, a női képességeket, szerepmintákat, női ikonokat, sztárokat, celebeket, a női sajtót, a női irodalmi műfajokat, mint a romantikus regények vagy szerelmi történetek. Ez egy speciális világ, amely főként a piacra épül, amely formálja a női fogyasztók ízlését és életstílusát.

PRAE.HU: Évek óta Amszterdamban él, de tartja még a kapcsolatot a horvát irodalommal? Mi a véleménye a horvát irodalom magyarországi fogadtatásáról? Mennyire ismerik Horvátországban a magyar irodalmat?

El kell ismernem, hogy nem tartom a kapcsolatot a horvát irodalommal, mert az is alig tart kapcsolatot velem. Ami a magyar irodalmat illeti, sokkal inkább jelen van Szerbiában a tradicionális kulturális kapcsolatok miatt, mert a magyarok jelentős kisebbsége él ott, és ők beszélik mindkét nyelvet. Néhány kedvenc íróm magyar: Konrád György, Esterházy Péter. A kortárs magyar írók közt sok nagyszerű akad, mint Kertész Imre vagy Nádas Péter.

Úgy vélem, sok minden közös; jobban és mélyebben értjük egymást, mint amennyire tudatában vagyunk ennek. A magyar irodalomnak köszönhetően a film és a képzőművészet sem idegen számomra; az “enyém", csak egy másik nyelven szól.

PRAE.HU: Mind dolgozik mostanában?

Egy tanulmánykötetet állítok össze. A legújabb könyvemnek, a Karaoke Culturenek szép sikere volt az USA-ban, Németországban és Franciaországban. Ha befejeztem az új esszékötetet, megpróbálok újra regényt írni.

Fotó: Bach Máté