A kiállított munkák az első világháború körüli évtizedek feszültséggel teli levegőjében születtek, így nem meglepő, hogy nagymértékben jelen van bennük a tenni akarás ereje, az újra való törekvés. A rajzok, festmények és szobrok a geometrikus művészet kiemelkedő példái, és annak ellenére, hogy más és más izmusok inspirációja alatt születtek meg, mindegyikben jelen van a radikalitás, a lendülettel teli új szellemiség. A most kiállított avantgárd művek társadalmi funkciókat hordoznak, nem titkoltan világjobbító célzattal lépnek fel. Éppen ezért nem véletlen, hogy a tárlaton Kassák Lajos néhány munkáját is bemutatták.

Kassákot a magyar avantgárd egyik legfőbb alakjának tekintjük, hiszen különböző lapjaival és képzőművészeti alkotásaival egész élete során a művészet társadalmi felelősségét hangsúlyozta. Munkáiban felleljük a dadaista és konstruktivista elemeket, melyek általában nonfiguratív formákban öltenek testet. Az Él-vonalon két Kompozíciója is helyet kapott, egy gouache-sal készített fekete-fehér absztrakt formákból felépülő mű és egy 1920-as tusrajz, egy képarchitektúra, vagyis “térré, testté vált tiszta szellem és etika: tárgy nélküli forma".



A húszas években Kassák szellemi körében találkozunk Moholy-Nagy Lászlóval is, aki igazi kísérletező művész volt: számos irányzat inspirálja és jónéhány műfajban kipróbálja magát. Elsődlegesen Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segíti saját stílusa kialakításában. Rajzaiban jelen van az aktivista szemlélet, ami kiegészül dadaista és konstruktivista jegyekkel. 1923-as, Keresztező átlók című rézkarcán egyértelműen jelen van a konstruktivista szemlélet, sőt a kiállított Kompozícióján is ez jelenik meg, de az ugyanekkor készült Photo Gram-Pozitív elnevezésű alkotásában már a közvetlen fényformálás, fénymodulálás eszközeit kutatja. A kiállításon bemutatásra került egy kései, 1945-ös munkája is, Lebegő formák elnevezéssel. Ezen az alkotáson a szögletes formákat körök és pontok váltják fel, a formák szigorúsága enyhül és megjelennek a szabadabb vonalak is.



E két alkotón túl Forbát Alfrédra is nagy hatást gyakorolt Walter Gropius és a Bauhaus öröksége. Ő leginkább a várostervezés iránt érdeklődött, funkcionalista rajzain az emberi együttműködés kapja a fő hangsúlyt. Kiállított kompozícióján a vonalak egymáshoz való viszonya jelenik meg: az átlók és csíkok szabályos rendben helyezkednek el. A szigorú letisztultság és a formák szabályos egymáshoz rendelése Ébneth Lajos bemutatott képeit is hűen jellemzik. Ezen alkotásain már jól megfigyelhető az a konstruktivista stílusváltás, ami hollandiai letelepedése és Kurt Swittersszel való találkozása után jelentkezett nála. E néhány év alatt születnek meg alapszínekből építkező, absztrakt munkái, melyek közül két Kompozícióját most meg is tekinthetünk. Ébneth később visszatér a figuratív-expresszív kifejezési módokhoz és csak az ötvenes években válik újra elvontabbá művészete.



Gross-Bettelheim Jolán Háztetők című alkotásán a metropolisz élmény és az elgépiesedő társadalom problémája jut érvényre. A monokróm szénrajz dinamikus-expresszív vonalai éles szögekben kapcsolódnak egymáshoz, ami által ridegek és meglehetősen elidegenítőek lesznek. Ennél sokkal kellemesebb befogadási élményt kínál Beöthyné-Steiner Anna kiállított munkája, hiszen Kompozíciója a szigorú, száraz geometrikus absztrakciótól távol álló, kifinomult és érzékeny alkotás. Férje, Beöthy István munkásságát is leginkább a harmónia, a forma és a ritmus összhangja jellemezte. Az arányok és a színek összefüggéseit vizsgálta, mely a most bemutatott Színes város festett fa munkáján is megjelenik. Ebben a formacsoportban a különböző színű rudak nagysága összességében egy harmonikus kompozíciót eredményez. Más hangulatú a Támadás című szobra, amiben a spirálisan csavarodó vonalak egy zárt formát alkotnak. A patinázott bronzplasztika határai pontosan lekerekítettek, az alakot mégis szabadon áramló hajlékonyság jellemzi.



Ennél sokkal szigorúbb vonalak határolják a kiállításon jelenlevő többi szobrot. Csáky József Női feje geometrikus idomokból építkezik, ugyanakkor bronzos fénye és dekorációs módjai az art deco stílusjegyeit hordozzák. Megformált alakja az anyag nemessége és a szigorú kontúrok által fenséges hatást közvetít. Ehhez képest Kubista fej című alkotásának kialakítása elnagyoltabb, kevésbé szabályos. E kisplasztikában nagyszerűen jelen van a többnézőpontúság, ezáltal maga az arc rendkívül dinamikussá válik. Miklós Gusztáv Női fej című alkotása Csáky azonos elnevezésű munkájával rokonítható. Az anyag megformálása egyformán nemessé teszi e két művet, sőt Miklós munkáján a bizánci stílusjegyek csak fokozzák ezt a hatást.

A kiállítás legerősebb munkája Huszár Vilmos Fiatal nő geometrikus képpel és Bauhaus lámpával című alkotása, ahol a geometrikus vonalak használatával képes a figurális elemeket háttérbe szorítani és azokat absztrahálni. A kép színei, a sárgák, pirosak, kékek és feketék, valamint ezen árnyalatok elhelyezése a képen Mondrian, Gerrit Rietveld és Theo van Doesburg alkotásait idézhetik fel bennünk.

Erős művekkel és nemzetközileg is elismert alkotókkal találkozunk a Biksday Él-vonal elnevezésű tárlatán, ahol nagyszerűen visszaköszön a 20. század első évtizedeinek atmoszférája, a lendülettel és akarással teli évek hangulata. Különösen nagyszerű, hogy a Biksady az előző aukciójáról megmaradt képeit is ezen alkotások mellé helyezi, hiszen azok a jórészt külföldi alkotások kiválóan igazolják, hogy a most bemutatott magyar munkák nemzetközi szinten is megállták a helyüket, és kicsit sem maradtak el külföldi párjaiktól.

Az Él-vonal – Magyarok a 20. századi áramlatokban című kiállítás a Biksady Galériában tekinthető meg 2012. december 05. és 2013. január 11. között.

Fotó: Bach Máté