A szarkofág Henry Carey, Hunsdon első bárójának hamvait zárja magába. A sír a Westminster apátság legnagyobb síremlékében található, figurális szobrokkal, térdelő lovagokkal, fekvő királyokkal, királynőkkel és főpapokkal körülvéve. Azonban Carey szobra hiányzik eme alakok közül: a síremléken nem ábrázolják az elhunytat. Az individuum ábrázolásának hiányát Carey származása indokolja: egyesek VIII. Henrik törvénytelen fiának, mások Sir William Carey gyermekének tartották a bárót. Kicsiny Balázs a pepita szarkofágot az identitászavar emlékműveként értelmezi és egy önkényes gondolati lánc első elemévé teszi. A 2B Galériában jelenleg megtekinthető kiállítás első falán ez a sorozat jelenik meg hat kép és hat szöveg segítségével elmesélve. A szarkofágot az úgynevezett “pepita univerzum", az 1930-ban épült Grosvenor lakótelep fekete-fehér mintás házai követik, amelyek mindössze 600 méterre találhatóak Carey sírjától. A következő láncszem maga Kádár János, akit sakkozási szenvedélye által került a sorba, illetve elrabolt koponyája is megjelenik, amit Kicsiny abszurd interpretációjában Gabriel Orozco mexikói képzőművész festett pepitára. Az asszociációs lánc befejező eleme Louis Vuitton 2003-as kollekciója, melynek legjellemzőbb motívuma szintén a pepita minta volt.



Kicsiny ezzel a néhány információval indít útnak minket a 2B Galéria kiállítóterében, hogy az alkotói folyamatában fontos szerepet játszó festmények, fotográfiák, dokumentumok között könnyebben eligazodhassunk. A galéria falain helyet kapott vázlatok és dokumentációk azokat az installációkat idézik meg, amelyekben Carey ábrázolásának hiánya kerül elő problémaként, és ahol Hunsdon bárója különböző alteregók formájában, hol öngyilkos szobafestőként, hol élettelenül elterülő ejtőernyősként fel-feltámad.

A képek egy részén maga a pepita szarkofág jelenik meg, azonban már nem Carey-t, hanem egyik alteregóját, az öngyilkos szobafestőt zárja magába, aki tudja a titkot. Abban a pillanatban, hogy a ki volt, ki nem volt titka felsejlett számára, holtan kellett összerogynia. Bekerült a szarkofágba, ami ezeken a rajzokon meglehetősen fenyegető helyzetekben jelenik meg: hol a vágóhídon egy másik szarkofággal (talán Carey báróé?), hol éjszaka, hegyek között, vagy éppen egy gótikus katedrálisban. A kiállítótérben a 2007-es A szobafestő halála című installáció vázlatai is helyet kaptak. Maga az installáció egy ajtó nélküli szobából épült fel, ahová belépni nem lehetett, a befogadó számára csak a betekintés engedélyezett. A megfigyelő pedig nem lát mást a pepita mintás szobában, mint festékes edényeket, egy félredőlt létrát és egy fekete-fehér mintás figurát, akinek a kezéből kihullott a fekete és fehér festékes ecset. A jelenet egy munkavégzés közben bekövetkezett balesetet(?) ábrázol, de arra nem ad választ, hogy mi is okozta a festő halálát. Csak maga a végzet látható. Kicsiny értelmezésében a festő vesztét az okozta, hogy felismerte azt a tényt, hogy “senkik és ugyanakkor mindenkik vagyunk. A mindenki senki és a senki sem mindenki emberei." A festő halála című installáció tehát arra az identitásproblémára reflektál, mely szerint bárkik bármikor lehetünk, mint ahogy bármikor és bárhol senkik maradhatunk.



Az öngyilkos festőn túl az élettelenül elterülő ejtőernyős is jellemző motívuma Kicsiny művészetének. A halott ejtőernyős az Időszakos feltámadás installációban jelent meg, és szintén értelmezhető Carey báró egyik inkarnációjaként. Kicsiny iránytévesztőknek nevezi ezeket a pepita alakokat, akiknek ernyői legtöbbször erkélyekbe akadnak be, de van olyan is köztük, aki egy fali lámpára van felakasztva és fejjel lefelé lóg. Haláluk oka szintén ismeretlen, de sejthető, hogy vesztüket az irányok, az otthon és az otthontalanság, az én és nem-én összetévesztése okozta.

A 2B Galéria egyik belső termében az Érzelmes utazás I-IV. fotói jelennek meg, ami a Késleltetett útrakelés, siettetett hazatérés installáció dokumentációja. A műalkotás a tér, az idő, az útrakelés és a hazatérés összefüggéseit vizsgálja. Az asszociációs lánchoz visszakanyarodva ez a négy pepita autóból, kereszt alakban kialakított munka Orozco síremlékéül szolgálhat. A művész börtöne egy pepita autó, melyben a magány teljes és végleges, mivel nem képes sem elindulni, sem megérkezni. O. az időtlenségbe és a mozdulatlanságba zárva.



A képek között Kicsiny Balázs legújabb munkájának – a Killing Time című installációnak – videó dokumentációját is megtekinthetjük. A mű 2012 tavaszán került bemutatásra a Kemper Művészeti Múzeumban, Saint Louisban. Az installáció három különböző “szolgáltató" intézményt mos össze: a cirkuszt, a hadsereget és a vendéglőt. A gyilkolás, a szórakoztatás és a felszolgálás funkcióinak összezavarásával nyugtalanító és abszurd narratívák születnek meg a befogadóban. Ki szolgál kinek és milyen célból? A szakácsnak öltözött pepita alak késsel a kezében áll, vele szemben egy egy forgó lemezre rögzített pincérnő. Ezen felül mindketten katonai sisakot viselnek, így szerepük egyáltalán nem tisztázott. A második pár egy asztalnál ül, közel egymáshoz, fejükön pepita sisak. Kör alakú monitorokat néznek, miközben kezükben ott a kés. Felettük a magasban egy körforma, melyen már ott vannak a rádobált kések. Kicsiny szerint ezek az elemek nyugtalanítóak, zavart ébresztenek a nézőben, mivel olyan fragmentált narratívát jelenítenek meg, melynek nincs rögzített jelentése. Kicsiny ebben az installációjában is a tér-idő problematikájával játszik el.



Kicsiny Balázs művészetében a téralakítás a legfontosabb tényező: a tér és a térben megjelenő műalkotás, valamint a tér bejárása jelentik a gondolati csomópontokat. A pepita motívumot felhasználó alkotások is ezekre a problémákra reflektálnak, a tér kultúrtörténeti és szociális hátterét emelik ki, de ezen felül C. báróra és társaira visszavonatkoztatva a tér és az identitás is szoros kapcsolatba kerül.


Kicsiny Balázs O. története című kiállítása a 2B Galériában tekinthető meg Budapesten, 2013. január 4-ig.

Fotó: Bach Máté