irodalom
2012. 12. 09.
Fiúkról fiúknak, lányoknak
December negyedikén este a Nyitott Műhelyben mutatták be Nagypál István A fiúkról című verseskötetét. A szerzővel Nagy Márta Júlia és Izsó Zita beszélgetett. Hideg volt és mert szeretjük a jó költészetet, szétnéztünk kicsit, hogy aztán ott ragadjunk a végéig.
A beszélgetést megelőzően Gaborják Ádám, a JAK elnöke mondott néhány szót, például azt, hogy az új kötet a JAK- füzetek 175. darabja. Kerek szám, kerek kötet. Gaborják bevezetőjét a kötethez készült kisfilm levetítése követte, ami jó ideje fent van a youtube-on, és immár több mint 1000 nézőt tudhat magáénak.
A kisfilm után a JAK örökös gengsztere, Sopotnik Zoltán következett. Beszámolt arról, hogy nagyon örül ennek a kötetnek és szerinte Peer Krisztián Belső Robinsonja óta az egyik legerősebb első kötet. Majd néhány szóban visszaemlékezést hallhattunk tőle arról, mikor ismerte meg Nagypál Istvánt, milyen munkafolyamat előzte meg, hogy eljussanak a könyvig. Nem akart sokat beszélni, ezért inkább egy Nagypál István ihlette vers felolvasásával zárult a mondanivaló.
A beszélgetés lendületesen, jól felépítve zajlott, az első kérdések Nagypál életrajzára vonatkoztak, megtudhattuk, hogy a versírás mellett műfordítással és prózaírással is foglalkozik, hogy régebben szakácsként dolgozott Budapesten, előtte meg a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, szakdolgozatát az LMBT közösségekből írta. Ennek kapcsán jegyezte meg, hogy nekik mindig ott a mosoly az arcukon, ezt nem tudják róluk letörölni. Nagypál jelenleg Lengyelországban él a párjával, akivel a közeli jövőben elindítanak egy kétnyelvű gasztroblogot.
A kötetet érintő kérdésekre adott megfontolt válaszokból körvonalazódott a könyv koncepciója és három könyv: Musil Törless iskolaévei, Hesse Demian és Siegfried Lenz Arne hagyatéka, ezek motívumai némi befolyással bírtak a könyvre. Nem állítom, hogy a három mű ismerete nélkül érthetetlen a könyv, csak hát sokban segítenek a versek megértéséhez. Nagypál a könyvben megjelenő három figurát egy régi szerelméhez kapcsolja, aki sokáig érzelmi zsarolásban tartotta őt, öngyilkosságot kísérelt meg, látta és átélte a szenvedéseit és ebből az élményből született végül A fiúkról. Azt is megtudhattuk, hogy a könyv talán segíthet azoknak, akik hasonló szenvedésben élnek és azon gondolkoznak, hogy megölik magukat. A könyv arra int, hogy talán mégse tegyék ezt, megálljt parancsol a kezükben szorongatott borotvának vagy a nyakukban lógó kötélnek. A kötetben szereplő gyerekek és a nagymama feltűnő figurák, utóbbi az édeni lét, a biztonság szimbóluma. A könyvben elő-előforduló mesékkel kapcsolatban Nagypál kedvesen, már-már gyermeki bájjal jegyezte meg, hogy ő nagyon szereti a meséket, Andersentől a Grimm testvérekig, ezért vonzódásával magyarázható, hogy a könyvben is helyet kaptak.
Nagypál a Matrózok című versének felolvasása után a homoszexualitásról beszélt, kihangsúlyozva, a férfiszerelem és a heteroszerelem között érzelmileg nincs nagy különbség, ő eleve nem szereti és kerül bármifajta megkülönböztetést ember és ember között. A további kérdések a példaképeket, a fordítói terveket járták körül. Wisława Szymborska, Tennessee Williams, Hesse, Musil neve került elő, a lengyel költőnő verseit Nagypál az utóbbi időkben fordítja is. A közönség arról is értesülhetett, hogy Nagypál a kedvesével New Yorkba készül, ott szeretne élni, és akár még az is megeshet, hogy a magyart lecseréli a mindenhol használható angol nyelvre. A mostani verseiből egy-kettő már át is lett fordítva, írva, ebben a szerzőt Kántás Balázs segítette, a minél tökéletesebb angol szöveg érdekében.
Nagypál elmondta, hogy egyes versei angol nyelven jobban is hangzanak, mint magyarul, nemrég pár versét elküldte egy New York-i irodalmi lapnak, ahonnan azt az üzenetet kapta, hogy három-négy hónapon belül válaszolnak érdemben. Nagypál pár mondatban beszámolt az ő és barátja, Zerza Béla Zoltán alapította Új Hormon csoportról, ami néhány éve jött létre szigorúan szakmai szempontból, egymás verseinek kritizálása, javítása érdekében. A csoport tagjai többnyire e-mailben, a csoport honlapján érintkeztek egymással. A kellemesre sikeredett estet a felolvasott versek zárták, aki ott volt, az bővíthette a tudását fiúkról, lányokról, fájdalomról és szenvedésről, de még nem maradt le semmiről, a könyv a készlet erejéig megvásárolható a JAK irodában és hamarosan a könyvesboltokban is.
A kisfilm után a JAK örökös gengsztere, Sopotnik Zoltán következett. Beszámolt arról, hogy nagyon örül ennek a kötetnek és szerinte Peer Krisztián Belső Robinsonja óta az egyik legerősebb első kötet. Majd néhány szóban visszaemlékezést hallhattunk tőle arról, mikor ismerte meg Nagypál Istvánt, milyen munkafolyamat előzte meg, hogy eljussanak a könyvig. Nem akart sokat beszélni, ezért inkább egy Nagypál István ihlette vers felolvasásával zárult a mondanivaló.
A beszélgetés lendületesen, jól felépítve zajlott, az első kérdések Nagypál életrajzára vonatkoztak, megtudhattuk, hogy a versírás mellett műfordítással és prózaírással is foglalkozik, hogy régebben szakácsként dolgozott Budapesten, előtte meg a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, szakdolgozatát az LMBT közösségekből írta. Ennek kapcsán jegyezte meg, hogy nekik mindig ott a mosoly az arcukon, ezt nem tudják róluk letörölni. Nagypál jelenleg Lengyelországban él a párjával, akivel a közeli jövőben elindítanak egy kétnyelvű gasztroblogot.
A kötetet érintő kérdésekre adott megfontolt válaszokból körvonalazódott a könyv koncepciója és három könyv: Musil Törless iskolaévei, Hesse Demian és Siegfried Lenz Arne hagyatéka, ezek motívumai némi befolyással bírtak a könyvre. Nem állítom, hogy a három mű ismerete nélkül érthetetlen a könyv, csak hát sokban segítenek a versek megértéséhez. Nagypál a könyvben megjelenő három figurát egy régi szerelméhez kapcsolja, aki sokáig érzelmi zsarolásban tartotta őt, öngyilkosságot kísérelt meg, látta és átélte a szenvedéseit és ebből az élményből született végül A fiúkról. Azt is megtudhattuk, hogy a könyv talán segíthet azoknak, akik hasonló szenvedésben élnek és azon gondolkoznak, hogy megölik magukat. A könyv arra int, hogy talán mégse tegyék ezt, megálljt parancsol a kezükben szorongatott borotvának vagy a nyakukban lógó kötélnek. A kötetben szereplő gyerekek és a nagymama feltűnő figurák, utóbbi az édeni lét, a biztonság szimbóluma. A könyvben elő-előforduló mesékkel kapcsolatban Nagypál kedvesen, már-már gyermeki bájjal jegyezte meg, hogy ő nagyon szereti a meséket, Andersentől a Grimm testvérekig, ezért vonzódásával magyarázható, hogy a könyvben is helyet kaptak.
Nagypál a Matrózok című versének felolvasása után a homoszexualitásról beszélt, kihangsúlyozva, a férfiszerelem és a heteroszerelem között érzelmileg nincs nagy különbség, ő eleve nem szereti és kerül bármifajta megkülönböztetést ember és ember között. A további kérdések a példaképeket, a fordítói terveket járták körül. Wisława Szymborska, Tennessee Williams, Hesse, Musil neve került elő, a lengyel költőnő verseit Nagypál az utóbbi időkben fordítja is. A közönség arról is értesülhetett, hogy Nagypál a kedvesével New Yorkba készül, ott szeretne élni, és akár még az is megeshet, hogy a magyart lecseréli a mindenhol használható angol nyelvre. A mostani verseiből egy-kettő már át is lett fordítva, írva, ebben a szerzőt Kántás Balázs segítette, a minél tökéletesebb angol szöveg érdekében.
Nagypál elmondta, hogy egyes versei angol nyelven jobban is hangzanak, mint magyarul, nemrég pár versét elküldte egy New York-i irodalmi lapnak, ahonnan azt az üzenetet kapta, hogy három-négy hónapon belül válaszolnak érdemben. Nagypál pár mondatban beszámolt az ő és barátja, Zerza Béla Zoltán alapította Új Hormon csoportról, ami néhány éve jött létre szigorúan szakmai szempontból, egymás verseinek kritizálása, javítása érdekében. A csoport tagjai többnyire e-mailben, a csoport honlapján érintkeztek egymással. A kellemesre sikeredett estet a felolvasott versek zárták, aki ott volt, az bővíthette a tudását fiúkról, lányokról, fájdalomról és szenvedésről, de még nem maradt le semmiről, a könyv a készlet erejéig megvásárolható a JAK irodában és hamarosan a könyvesboltokban is.
Nagypál István fotóját Bach Máté készítette
További írások a rovatból
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával