bezár
 

gyerek

2012. 12. 06.
Páratlan zoknimese a színpadon
A Helló, Brub vagyok! című gyerekkönyv színdházi előadással egybekötött bemutatójáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
November 17-én, szombaton a Rózsavölgyi Szalon színpadán egyszer csak megmozdult egy lila pöttyös, zöld zokni. A Szamárfül Projekt társulatának tagjai hamarosan további három párjavesztett zoknit keltettek életre. Ők voltak annak a dalbetétekkel, sok-sok humorral átszőtt előadásnak a főhősei, amelyet a Helló, Brub vagyok! című mesekönyvben olvasható történetek ihlettek.
Hogy kicsoda Brub? Egy zokni, aki a spanyolországi nyaralásból párjavesztetten tér vissza, ám kis gazdája, Ábel kedvence lévén, nem dobják ki. Magánya nem tart sokáig, ugyanis Ábel lassan notórius zokni-elhagyó lesz, Brub tehát hamarosan barátokra lel Kex, Uppi és Trapp személyében. A négy félpár zokninak csupa kaland az élete. Előfordul, hogy Samut, a náthás, azaz szívóerejét vesztett porszívót kell meggyógyítaniuk vagy éppen bújócskáznak, számolni tanulnak, kutatási tervet készítenek. Egy kis versengés, piszkálódás is belefér a zoknibarátság fogalomkörébe, de mégis csak összefogásban, egymás támogatásában a legerősebbek ezek a páratlan zoknik.


Sipos Zsuzsanna illusztrációi a Helló, Brub vagyok! című mesekönyvből


A Szervita téri nagy hagyományú Rózsavölgyi és Társa Zeneműbolt emeletén működő szalon kiváló helyszínnek ígérkezett a gyerekdarabhoz.  A produkciót nem csak a párnákon ülő gyerekek, de a szülők, nagyszülők is élvezték. A Szamárfül Projekt társulata - azon elvéhez híven, miszerint a kísérőket is szórakoztatni illik - a felnőtteket is megszólította, frappáns, mulattató kiszólásokkal tarkította az előadást. A betétdalok egy része például népszerű, klasszikus filmzenére írt zokniság volt. Elhangzott többek között a James Bond-filmek ismert dallama vagy Nino Rota-szerzeménye, A Keresztapa filmzenéjének főcímdala, ami az olasz, gondolás romantikát testesíti meg a hetvenes évek óta. Hogy még pikánsabb legyen a helyzet, a Csillagok háborúja is beleszövődött a történetbe: az egyik színész egy rendkívül ötletes jelmez segítségével egyszer csak Luke Skywalkerré (és annak űrhajójává) változott, hogy a gyerekszoba légterében repkedve megpróbálja megtalálni a bújócskázás közben elveszett Brubot. Az előadás persze elsősorban a gyerekeknek szólt, a társulat tagjai nagyon jól eltalálták a dialógusok és az egyéb hozzáadott produkciók (dalbetétek, interaktív részek) arányát. Amikor éppen lankadt volna a figyelem, következett egy rap-szám, vagy gitárral kísért ének, esetleg egy apró feladat a gyerekek számára.



A színpadi díszlet egyszerű, de rafinált volt. A színes fogantyús, fából készült bútorok meghitt gyerekszobát varázsoltak a szalonba, így a nézők maguk is beléphettek Ábel territóriumába. Sok kreatív átalakítási lehetőséget rejtettek magukban ezek a bútordarabok: például a zoknik lakóhelyéül szolgáló fiókos szekrény megfordítva máris házfal lett, melynek tövében ott kuporgott Brub, aki véletlenül kipottyant a gyerekszoba ablakán. De sok más ötletes megoldást is láthattunk: egy pléddel letakart gyerekpadból kiságy lett, ami alól dróttal mozgatható, világoskék vattapamacsok kandikáltak ki, ők voltak a porcicák. A náthás porszívó kartonból épült, igazán csinos darab volt, amely különösen megnevettette a gyereknézőket bedugult orrával, humoros óbégatásával, kiszólásával (akarom mondani kiszívásával, hisz egy-egy bátrabb gyereken tesztelte legyengült szívóerejét). A Luke-kormányozta kartonűrhajó is nagyon mutatós és vicces kellék volt.



A mesekönyv ihlette bábelőadást követően Both Gabi, a Meseutca főszerkesztője beszélgetett a színpadon a történet szerzőjével, Csepregi Zoltánnal, és a könyv illusztrátorával, Sipos Zsuzsannával . Jó döntés volt a szervezők részéről, hogy a beszélgetés alatt a gyerekek számára zoknibáb-készítő műhelyt alakítottak ki a terem végében, így a "hagyományos könyvbemutató" alatt ők elkészíthették a maguk félpár zokni-hősét, akit boldogan cipeltek haza a mesedélelőtt végén.

Közben a színpadon zajló beszélgetésből megtudtuk, hogy a Helló, Brub vagyok! című könyv szerzője és illusztrátora a reklámszakmából érkezett. Csepregi Zoltán aktív, gyakorló háromgyerekes apaként kezdte szőni a Brub-meséket. A tíz történet különálló meseként is megállja a helyét, hosszúságuk miatt pedig akár esti mesének is ideálisak lehetnek ("felhasználóbarát meséknek" nevezi őket Csepregi). A szerző néhány műhelytitkot is megosztott a hallgatósággal: szándéka szerint a rövid történeteknek pedagógiai célja is van, a zoknikalandok tudatosan szólnak a békés egymás mellett élésről, a toleranciáról, a barátságról, a bátorság, bátorítás és csúfolódás témakörét sem nélkülözve. Céljuk a mindennapi élethelyzetek feldolgozásában segíteni szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

Az illusztrátor, Sipos Zsuzsanna foglalkozását tekintve grafikus, szintén reklámszakmabeli. Humoros, egyszerű illusztrációit számítógépen tervezte meg. Brub és társai az ő színes képzeletvilágán át jelennek meg előttünk csíkosan, pöttyösen, borzosan: kedves, szerethető figurákként, akiknek a feje a kisfiam szerint egy kicsit a dinókéra hasonlít és van bennük talán valami süsüs is.



Az is kiderült a beszélgetés végén, hogy Csepregi Zoltán már egy új könyvön dolgozik, ami a kiskamasz korosztálynak fog szólni. A témaválasztás nagyon eredeti: egy optimista földönkívüli és a pesszimista földlakó Föld-mentő akcióit meséli majd el. "Apa nagyon kreatív és ez a világ legjobb könyve!" – áradozik Ábel, a szerző kisfia, aki maga is színre lépett kicsit és részt vett a beszélgetésben. Elvégre az ő szobájában kezdődött minden…

Brub, avagy egy zokni, aminek nincs párja
előadta: Szamárfül Projekt társulata - Berki Szofi, Lőrincz Sándor és Bernáth Dénes

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Veress Gyöngyi --


További írások a rovatból

gyerek

A fák bűvös birodalma – Boszorkányos erdei küldetés a Vajdahunyadvárban
Tili és Tiló kalandjai, avagy színpadon a meseregény
Interjú Grancsa Gergellyel

Más művészeti ágakról

irodalom

Sajtótájékoztató az Esterházy alkotóház alakulásáról
Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit képzőművészek közös kiállításáról
Elizabeth Sankey és Andrea Arnold filmjei
Kritika Horváth Viktor A Júdás-terv című regényéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés