Amit Stephenie Meyer a Twilight-szériát záró könyvében, a Hajnalhasadásban már papírra vetett, valamint amivel már az első könyv és film, az Alkonyat megjelenése óta kecsegtetett író, kiadó, rendező minden olvasót, mozinézőt, most filmvászonra kerül a befejező rész második darabjában. Bella Swan (Kristen Stewart), a különlegesség vágyával és szürkesége tudatával felruházott kamaszlány, valamint az ő lelkes közönsége a régóta várt vámpírrá válással szembesül a Hajnalhasadás II-ben, amit mind "Steph", mind Bill Condon rendező úgy old meg, hogy a "vámpírcsinálással" erkölcsileg senki se bajlódjon, hiszen ezzel a gesztussal Edward Cullen (Robert Pattinson), a nemes vámpír megmenti szerelmét a biztos pusztulástól. Ha emlékszünk még rá, Bella éppen közös gyermekükkel vajúdva haldoklik rögtönzött műtőasztalán a Hajnalhasadás I. végén, így nincs választás, vámpírrá kell őt tenni, hogy megmaradjon. Bella vérszívóként ébred, a jámbor Cullen család bárgyún, bűntudat nélkül mosolyog, és még Jacob (Taylor Lautner), a rebellis farkasgyerek is megnyugszik, hisz a lányon szinte nem is látszik a változás.

Bizony-bizony, ez nem írható a sminkesek javára, hogy a főhősnő fizimiskáján tényleg alig látszik valami, pedig több évszázadnyi vámpírmítosz ismeretében minimum homogén, hullafehér bőrt vár az ember, szem alatti karikák és bőrpír nélkül, főleg, ha nem színes bőrű volt halandóként az illető. Az újdonsült vámpírság mindenesetre alkalmat ad egy-két érdekes, szubjektív montázsgyakorlatra az első pár filmkockában, mert azon kívül, hogy néhány akciódús jelenetben láthatóvá válik, miként tud Bella is olyan sebességgel futkározni és röpködni, amit Cullenéktől vagy a gonosz vámpíroktól már megszokhattunk, a fele sem kerül elő annak, amit Stephenie Meyer szavakba foglalt. Visszatérve a vámpírokhoz méltó sápadtság problematikájára, meglehet – és fogjuk rá –, hogy koncepcionális annak fokozatos mellőzése, nem csak Bella esetében, hiszen a Cullen-család is veszít hófehérségéből az öt rész folyamán, mihelyst tagjai egyre közelebb kerülnek a halandó lányhoz. Az első találkozáskor világos ufóként mutatkozó vámpírok a további részekben egyre emberibb "színben" tűnnek fel, ezen kívül tudva levő, hogy ők a világ minden szegletére kiterjedő vámpírtársadalom megbecsült, erkölcsös, emberbarát tagjai, akiknek vámpír voltát – amennyiben az negatív lenne renoméjukra nézve – a rendezők is igyekszenek elfeledni a széria vége felé.



Az, hogy a Twilight-univerzum – bármennyire zárt is – nem csak a ködös, nyálkás Forksra koncentrálódik, már a második részben, az olasz Volturik felsorakoztatásával nyilvánvalóvá vált, az Újhold után pedig a Napfogyatkozás tágította a történet terét a seattle-i vámpírok világa felé. A Hajnalhasadás I-II. térben ugyan nem hajlik el a megszokott környezettől, számtalan vámpírszereplőt állít azonban csatasorba a világ minden tájáról, akiket azért hívnak össze Cullenék, hogy tanúságukkal megvédjék Edward és Bella újszülött gyermekét, a félig vámpír, félig ember Renesmee-t (Mackenzie Foy). Történik ugyanis, hogy a nyájas, ám végtelenségig kegyetlen uralkodócsalád, a Volturi-dinasztia egy téves információ következtében "halhatatlan gyermeknek" véli a kislányt, aki – a történelmi múlt sötét tapasztalataiból kiindulva – gyaníthatóan vérszomjas, meggondolatlan jószág lesz, és vészt hoz a gondosan védett, rejtegetett vámpírtársadalomra. Aro (Michael Sheen), Marcus (Christopher Heyerdahl), Caius (Jamie Campbell Bower) és Jane (Dakota Fanning), avagy a Volturi klán oszlopos tagjai és jó pár csatlósuk tehát megindulnak Forks felé, hogy intézkedjenek a gyermek elpusztításáról. Arra az esetre, ha védelmi szándékukat netán megkérdőjelezné a néző, Bill Condon megkínál néhány flashbackkel minket a múlt zivataros századaiból, amikor még véresszájú, eszelős pulyák szaladgáltak a világban szerteszét.



A Napfogyatkozásból már tudjuk, hogy Forks hatalmas farkasai, vagyis a melegvérű Jacob indián kompániája már nem ódzkodik attól, hogy a jó vámpírok oldalára álljon a rossz vámpírok elleni harcban, de jelen helyzetben ezt tovább erősíti az a tény, hogy az indián fiú és az újszülött Renesmee között létrejön az a bizonyos "bevésődés", amit saját quileute-vérfarkas legendáriumukban szent dologként tisztelnek. Így a Jacob-rajongók szívéről is nagy kő esik le, mert végre nem a Belláért rajongó örök vesztes figuráját alakíthatja, hanem a lelke másik felét megtalált, megnyugodott védelmezőét, ami azért mégiscsak méltóbb egy ilyen nagy és erős farkashoz. A fenyegetettség hatására nem csak a farkasok, hanem különféle nemzetiségű vámpírok is felelnek Cullenék hívására. Jönnek hirtelenszőke szlovákok, mágikus egyiptomiak, harcos amazonok, jó kedélyű írek, akcentusos románok és egy-két nagyvárosi arc is csatlakozik a védelmi vonalhoz, amely még így is kevésnek bizonyul, mikor megérkeznek a Volturik.



Ha az előző részt kicsit lagymatagnak találtuk volna, most beindul az akció. A Hajnalhasadás I. szerelmi évődéseit bravúrosan fényképezett csatajelenetek váltják föl, ahol leszakad jó pár fej, elég néhány holttest és válogatás nélkül zuhannak a meghasadt föld mélyébe a vámpírok és a vérfarkasok. A nagy pusztítás nem kíméli a kedvenc szereplőket sem, tehát a megrögzött rajongók minden bizonnyal felsikoltanak majd párszor a látványos csata alatt, ám egy cseles dramaturgiai fordulat következtében – amellyel a film megspékeli a könyv érdektelenre sikeredett végkifejletét – nagyot fordul velünk, nézőkkel a világ. Jól döntöttek az alkotók, amikor elhatározták, hogy vámpírháborút kerekítenek a sztori végére, mert a felforgató csataképek valóban odabilincselnek a székhez, míg az előtte lévő jelenetek jó része fáradt és közhelyes, vagy ami még rosszabb, amatőr utóízű.



Kár, hogy a színészi játékba szinte az egész széria folyamán csak fél gőzzel pumpálták az energiát, mert bár híres-neves lett Kristen Stewart és Robert Pattinson, valamint kvázi-ismeretlen arcok lopták be magukat rajongói szívekbe, köszönhetően a Twilight-sagának, ám igazi, hangulatos kultuszmozi kerekedhetett volna a könyvekből, ha minden színészt, minden karaktert úgy használnak fel, hogy az be is töltse a filmvászon szimbolikus terét. Így is kultdarabok lettek a sorozat részeiből, csak másképp, amolyan "lányosan", mert köztudott tény, hogy vadászni kell azokat a hímneműeket, akik önként hajlandóak részt venni a Twilight-filmek megtekintésében.



A Hajnalhasadás II. talán visszahozza egy kicsit az előző részben mellőzött akciót, hiszen amíg a Hajnalhasadás I. a leányálmok beteljesítésére helyezte a hangsúlyt, a második rész igazi "tökös" nőszemélyt farag Bellából, aki újszülött vámpírként férfiakat megszégyenítő erővel rendelkezik. A vámpírklánok között zajló csatározás – avagy a film legkidolgozottabb pontja – hatalmas energiákat szabadít fel, a korhatáros besorolás és jelenetezés miatt pedig még csak puhánynak sem mondható, ami bizony az utolsó rész férfias oldalát erősíti.



A Hajnalhasadás I. asszonyt csinált a lányból, a Hajnalhasadás II. vámpírt, amiről ugyan tudja mindenki, hogy semmi jó nincs benne, mert véres, verejtékes és undorító, ám főhősnőnk szerencsére vámpírként is végtelen önuralommal rendelkezik, védelmi burkot fejleszt, és így tovább, tehát az esetlegesen felmerülő kételyeinket a vérszívó léttel kapcsolatban jól elaltatta Stephenie Meyer, hogy megerősíthesse a vámpírrá válás magasztos voltát. Mert ha mást nem is, a vámpírság piedesztálra emelésének frenetikus élményét átélhettük a Twilight-saga kötelékében, és ez azért mégiscsak tetszene Draculának, Nosferatunak, Lestatnak, Angelnek, Selene-nek, Bill Comptonnak, Stefan és Damon Salvatorénak, valamint az összes többi vámpírhősnek is.


Alkonyat - Hajnalhasadás II. rész / The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 2.

Színes, feliratos, amerikai fantasy, 115 perc, 2012.
Korhatár: 16 év
Rendező: Bill Condon
Író: Stephenie Meyer
Szereplők: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner, Lee Pace, Michael Sheen, Dakota Fanning, Ashley Greene, Maggie Grace
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.