A kurátor, Dora Thornton és a Shakespeare-ológus Jonathan Bate nagyszabású kiállítása élménydús időutazásra hívja a reneszánsz kori Angliára kíváncsi látogatót. A Shakespeare – Staging the World tervezői mindent összegyűjtöttek, amit összegyűjteni érdemes a shakespeare-i szövegek világából kiszedhető valóságszilánkok közül. A Royal Shakespeare Company együttműködésével létrejött expozíció része volt a London 2012 eseménysorozatnak, azon belül is a World Shakespeare Fesztiválnak.

London hosszú látképe (The Long View), részlet. Wencelslaus Hollar,
Amsterdam, 1647. rézkarc, British Museum, London

A British Múzeum nagycsarnokában kialakított – szimbolikusan – kör alakú térbe lépve először hatalmas korabeli panorámaképet láthatunk London déli látképével. Wenceslaus Hollar 1647-es (tehát a nagy londoni tűzvész előtti) rajzán két kör alakú épület látható, a szerző mindkettőt meg is jelölte. Az egyik a The Globe, a másik a medve-küzdőtér. Igaz, hogy a grafikusuk felcserélte őket, de az eredeti Globe (illetve sorrendben annak második épülete) mégis megőrződött az utókor számára. 

A Globe Shakespeare és társai által alapított színház volt; a korban nem az egyedüli, de az egyetlen, amely kivétel nélkül mindenkihez tudott szólni, szegénytől gazdagig. A Globe volt a világ, és egy világ találkozott a deszkái előtt. Londonnak a teljes újjászületést jelenti ez a kor, nyitást a világra. Anglia legyőzi a verhetetlennek hitt spanyol Armadát, Sir Francis Drake a világon másodikként megkerüli a földet, kalmárok özönlenek Londonba üzleteket kötni, dúl a protestáns–katolikus küzdelem, disputa kezdődik az angol, illetve később, már Jakab korában, a brit identitásról, az utcákon nem ritka a párbaj – és egyre népszerűbbek lesznek a tartós épülettel rendelkező színházak (playhouses).

I. Erzsébet helyzete stabil, de mindenki tudja, hogy nem tart örökké. Utódlásának kérdése tabunak számít – Shakespeare is öncenzúrázta magát, amikor társulatával nem adta elő, csak a királynő halála után az Antonius és Kleopátrát. A kiállítás megemlít egy bizonyos Fulke Greville nevű drámaírót, aki megsemmisítette Kleopátráról szóló darabját – szakértők véleménye szerint azért, mert a kortárs közönség "áthallotta" volna Kleopátrának Antonusszal való viszonyát (szóbeszédek szerint Erzsébetnek kedvenc generálisával, Earl of Essexszel volt bizalmas kapcsolata). Érdekességként tüntették fel, hogy amikor Shakespeare drámáját végül bemutatták, Kleopátra bőrét a "tawny" (barna/napbarnított) szóval jellemezte (I. felvonás 1. szín, Mészölynél: "füstös"), amelyről a kor közönsége cigányként asszociálhatott a királynőre, és ez a korabeli sztereotip (mellesleg: máig sajnos nem sokban módosult) vélemények szerint egyet jelentett a lusta és rabló népséggel.

A kiállítás részletesen mesél a korabeli közönségről, gondolkodásmódjáról, öltözékéről, hadviseléséről, ékszereiről, kedvenc szórakozásairól. A medveviadalok például a színházak számára komoly versenytársat jelentettek a sóbizniszben. Vitrinben megtekinthetünk egy feltehetőleg nőstény barna medvétől származó koponyát, amelyet a régi Globe-tól nem messze, a korabeli Medve-kertben találtak 1989-ben. A kiállításon megjelenített kultúrtörténeti érdekességeket mindig egy Shakespeare-drámákból vett idézet vezette fel. Ezúttal a Machbethből idéztek: "bear-like I must fight the course", Mészöly fordításában: "Mint a cölöphöz leláncolt medvének, állnom kell a hajrát" (V. felv., 7. szín.).

A kiállítás készítői a drámaíró Shakespeare teljes fegyvertárát kielemezték és kultúr-antropológiai részletességgel tárták a látogatók elé. Festmények, domborművek, rézkarcok, eredeti dokumentumok, fegyverek, különleges leletek jelenítik meg a kort, amelyben létrejött a János király és a Vihar, a Hamlet, a Macbeth és a Lear király, a Rómeó és Júlia és a Szentivánéji álom. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent mutatott be ez a kiállítás. Engedtessék meg nekem most itt két kedvencemet idecitálni:

Chopine. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Chopine

Az egyik a chopine, ez a platformtalpú női cipő a 16. századból. Velencében volt divatban, és magasságáról a mellékelt kép tanúskodik. Presztízsértéke volt, használni nem lehetett… Hamlet említi a 2. felvonás 2. jelenetében, amikor gunyorosan szólítja meg a betérő színészeket: "Thy face is valiant since I saw thee last: By'r Lady, your ladyship is nearer heaven than when I saw you last by the altitude of a chopine!" (Arany Jánosnál: "asszonyságod közelebb van az éghez, mint mikor utoljára láttam, egy egész cipősaroknyival" – itt nyilvánvaló a tévedés, legalábbis nem normál cipősaroknyit kellene jelentenie). Sajnos a kiállított pár cipőről nincs fotóm, de a mellékelt kép alapján elképzelhető, milyen lehetett. (Az meg elképzelhetetlen, milyen lehetett benne közlekedni… ha csak egy lépést is tenni meg…)

III. Richárd törött karddal. Ismeretlen festő, 1500-as évek közepe.
Olaj tölgy táblaképen. Society of Antiquaries, London

A másik kedvencem egy híres festmény volt, III. Richárd törött karddal. Az 1500-as évek közepén készülhetett, ismeretlen a festője. A portré szimbolikus: a király törött kardja törött királyságát jelképezi, bal válla csapott, keze kókadt. A multimédiás alkalmazásokat sem nélkülöző kiállításon III. Richárdot képernyőn hívta életre a Royal Shakespeare Company színésze: a három különálló képernyő összességében egy testet mutatott, de mintha három külön mozgó testdarabja lett volna. Jonjo O'Neill  a néma jeleneteiben (amíg a szomszéd falon a dicsőséges V. Henrik mondta híres agincourt-i beszédét), úgy mozgott-vonaglott, hogy lassan felvette a mellette levő festmény királyi alakjának ernyedt pózát. Zseniális kontraszt volt, mind O’Neill kosztümje és a portré, mind a megformált különböző drámai karakterek az egyik és a másik falon. A kiállításhoz kapcsolódó és az interneten a www.britishmuzeum.org honlapon elérhető video-összeállításokban remekül követhetők a kurátor, Dora Thornton magyarázatai, többek között ezekhez a drámai epizódokhoz is.

A kiállítást a nyáron nyitották meg, bő egy héttel az olimpia előtt, és számtalan program kapcsolódott hozzá egészen a mostani, záró hétig bezárólag: felolvasóestek, előadások, vezetett túrák, versíró szemináriumok, családi Shakespeare-felfedező programok stb.

A kiállítás nyomtatott katalógusa nem csak értékes forrásgyűjtemény, de remek ismeretterjesztő olvasmány is a 15. és a 16. század fordulójának főbb angol kapcsolódású eseményeiről. A szervezők nem titkolt szándéka volt, hogy utánajárjanak annak, illetve elgondolkodtassák a látogatókat: mi jelent britnek lenni, mit jelent angolnak lenni. Volt (van) egy Shakespeare-jük, aki természetesen utánozhatatlan. De az ötlet, hogy egy nagy szerző életművén át láttassuk ennyire, ily behatóan a korabeli életet (és azon keresztül mindennapi életünket), bámulatos, lenyűgöző és… utánozható!