bezár
 

gyerek

2012. 11. 19.
Romlott Barbie-világ
Scott Westerfeld: Csúfok-trilógia
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy világ, ahol nincsenek háborúk, nem jelent fenyegetést sem a globális felmelegedés, sem a halálos betegségek. Scott Westerfeld ifjúsági regénytrilógiájában az emberek boldogok, gyönyörűek és nagyon buták.
A történet szerint egy olyan jövőben járunk, ahol mindenkire drasztikus plasztikai műtét vár, amint eléri a tizenhat éves kort. A csúf fiatalok előre megtervezhetik, milyen arcot és testet szeretnének maguknak - persze bizonyos keretek között -, majd a műtét után csatlakozhatnak a szépek társadalmához, akiknek az élete véget nem érő bulizásból áll. Pletykálnak olyan csúfokról, akik megszöktek a műtét elől és a vadonba menekültek, ám ez már önmagában is abszurd, hiszen ki ne akarna tökéletessé válni? Tally Youngblood már alig várja tizenhatodik születésnapját, aztán a kórházban jön a kiábrándulás: a félelmetes Különleges Körülmények Ügyosztálya elküldi, hogy derítse fel a renegát csúfok búvóhelyét, és találja meg elszökött barátnőjét, különben belőle sem lehet szépség.

A Csúfok című rész borítói (a magyar mellett a brit illetve a német kiadás borítója)


Az amerikai sci-fi író, Scott Westerfeld Csúfok- trilógiája (létezik egy negyedik kötet is Extras címmel, ám az nem része a trilógiának, csak ugyanabban a világban játszódik, mint Tally története) az egyedi ötlet ellenére sem tartozik a jó regények közé, ám van benne néhány érdekes gondolat. A szerző a címeknek megfelelően (Csúfok, Szépek, Különlegesek) mindegyik kötetben más-más formában mutatja be a főhősnőt, így megismerhetjük mindhárom létmódnak az előnyeit és árnyoldalait. A fizikai és érzelmi átalakulások közben a sztori felgyorsul, a lassabb első, és a bulizós második után a harmadik rész szinte már csak akciók sorozatából áll. Érdemes megemlíteni, hogy - a legtöbb disztópiával ellentétben - itt a kormány nem maga a gonosz, hiszen a mindenkinek kötelező műtétet azért hozták létre, hogy megszűntessék a társadalmi különbségeket, és az ön- és környezetpusztító embert. Csak azt felejtették el megemlíteni, hogy az agyukba is belepiszkálnak.

A trilógia legnagyobb legnagyobb hibája, hogy túl sokat akart belepasszírozni a szerző ebbe a három kötetbe. Ahelyett, hogy egy központi motívum köré épített építetkezett volna, telepakolta a történetet olyan aktuális és tiniket foglalkoztató kérdésekkel, mint például a fiatalok önértékelési zavarai, rasszizmus, társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer, vagy a média hatása, de ez egyszerűen túl sok, nem bírja el a regény. Westerfeld mindegyik témával foglalkozik, de csak pár mondatban, a felszínt kapirgálva. Az is furcsa, hogy nem ölnek embert, mondván, hogy nagyon elavult módszer, így viszont olyan a könyv, mint egy rossz Disney-film. A kötelező szerelmi háromszög is teljesen funkciótlan, érezhetően csak azért került a könyvbe, hogy illeszkedjen az éppen divatos ifjúsági trendbe.


A második rész borítói


A harmadik kötet végleg elrontja a trilógiát. Az eddig egy városra korlátozott cselekményt a szerző kiterjeszti, és immár más helyszínek is felbukkannak, ám ezek megjelenése kidolgozatlan, csupán azzal a céllal kerültek a történetbe, hogy növeljék a végső leszámolás tétjét. A könyv befejezése nem a bevett young adult formulákat követi, ami akár jó is lehetne, de inkább úgy alakítja a szerző, hogy látványosan (és feleslegesen) robbantsunk fel mindent. A felnőtt disztópiáktól eltérően, az ifjúsági verzióban kellene, hogy legyen valamiféle morális útmutató    az olvasók számára, vagy legalább kísérlet a történtek feloldására, de ebben a regénysorozatban ez nem valósul meg. Bár Tally sikeresen megdönti az elnyomó rendszert, a világ mégsem lesz jobb, sőt. Az addig idilli társadalom átfordul annyira groteszkbe, hogy inkább Warren Ellis Transmetropolitan-jére hasonlít, mintsem egy ártatlan ifjúsági regényre. Westerfeld minden bizonnyal valami monumentális lezárást akart, ám a végeredmény teljesen elüt a trilógia első két részének stílusától, és így még az első részben jónak vélt eszmerendszer is megkérdőjeleződik.


A harmadik rész borítói


Muszáj megemlíteni a fordítást, ami jelentős mértékben rontja a könyvek élvezeti értékét. Olyan félrefordítások találhatók a szövegben, amelyek sokszor még az adott szituációt is értelmetlenné teszik. Westerfeld az eredeti verzióban az ausztrál szlenget ötvözte egy saját maga által kreálttal, ám a fordításban ez is erőltetettnek és mesterkéltnek hat.

Kár, hogy egy ilyen eredeti ötlettel induló trilógia a megalománia csapdájába esett, és a végül teljesen kifordult önmagából. Érdekesség, hogy a Csúfok-trilógiával kezdődött a disztópia- robbanás a külföldi ifjúsági irodalomban, sőt, a műfajban legnagyobb hírnévre szert tett Suzanne Collins is innen merítette Az Éhezők Viadalának szerkezetét és főbb momentumait. Scott Westerfeldnek azonban jobban megy a moralizálás nélküli történetírás, erre ő is rájöhetett, mert következő ifjúsági trilógiája már klasszikus kalandregény, és nem szenved a Csúfok hibáitól. Mindezek ellenére a könyvekre már lecsapott a 20th Century Fox, és készül a forgatókönyv.

Scott Westerfeld: Csúfok, Szépek, Különlegesek
Fordította: Bosnyák Viktória
Könyvmolyképző Kiadó
2007, 2009, 2011



prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Tóth Patrícia --


További írások a rovatból

Artur Gębka Apa üvege című könyvéről
Miklya Luzsányi Mónika Szerelmem, Petőfi Zoltán? című kötetéről

Más művészeti ágakról

Történeti gyökerek, előzmények és érdekességek
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről
irodalom

Sajtótájékoztató az Esterházy alkotóház alakulásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés