Az est moderátora Bajtai András költő volt, aki Bereményi Gézával közösen beszélgetett a kötet szerzőjével, Hartay Csabával költészetről, munkáról és a szarvasi mindennapokról. A bemutató egyik érdekessége, hogy az esten közreműködő színművészek – Nagy Péter és Szegezdi Róbert – a maguk sajátos előadói stílusában olvastak fel különböző költeményeket a kötetből.



Az est Bajtai András köszöntőjével kezdődött, aki röviden bemutatta a főszereplőket, majd át is adta a mikrofont Nagy Péternek, aki egy verssel nyitotta a programot. Az eredeti elképzelés szerint Dobri Dániel zenész is közreműködött volna az esten, ő viszont személyesen nem tudott jelen lenni, ezért gitárjátékát internetes közvetítés segítségével élvezhette a közönség. A Kalicka félhomályában igazán egyedülálló hangulatot teremtett a két színművész és a zenész fúziója, akik sajátos módon adták vissza Hartay Csaba kötetének atmoszféráját. A finom félhomály csupán az est fotósának, Hegedűs Jánosnak nem kedvezett, aki lankadatlan figyelemmel leste az est valamennyi résztvevőjét, és folyamatosan kattintgatta fényképezőgépét.



A felolvasások között Bajtai intézett kérdéseket a szerzőhöz, többek között munkamódszeréről, hogy mennyiben befolyásolja mindennapjait a költészet, hogyan tudja összeegyeztetni a versírást a napi rutinnal a marhatelepen, és hogy milyen hatással van a vidéki élet a költészetére, hiszen a kötetben vissza-visszatérnek annak a tájegységnek a motívumai, ahol a szerző él és dolgozik, például a Viharsarok és a szarvasmarhatelep sajátos, a költő által reprezentált világa. Ezen a ponton Bereményi megjegyezte, Berzsenyi annyira erős és hatalmas ember volt, hogy egymaga fel tudott emelni egy szarvasmarhát, majd lényegében párhuzamot vont a két költő között: Berzsenyihez hasonlította Hartayt annak függvényében, ahogyan egyensúlyt próbál teremteni a felelősségteljes munka és a múzsák világa, a költészet között.



Bereményi kifinomult érzékkel ismerte fel Hartay költészetének sajátosságait, és folyamatosan reflektált a felolvasott versekre és a szerző ehhez kapcsolódó anekdotáira, amelyekben megvilágította a költő világának egyéni, Budapesttől távoli légkörét. Bereményi sajátos módon interpretálta a Hartay-féle költészetet, ugyanis úgy jellemezte legújabb kötetének világát, mint amiben az olvasó nem találkozhat számára ismeretlen dolgokkal, éppen ezért válik a kötet igazán autentikussá, így ő ebben látja a kötet nyelvezetének nagyszerűségét és a költemények élvezhetőségét egyaránt.



A bemutatón végigvonuló kötetlen beszélgetés, tréfálkozás és sztorizgatás miatt az est leginkább egy családi összejövetelhez kezdett hasonlítani, amelyet finoman kísért a gitár hangja és az újra és újra feltörő őszinte nevetés. Póznak ugyanis nem volt helye a Kalickában, a főszerep kizárólag a költészeté volt, Bajtai maga is felolvasta kedvenc sorait a kötetből, az est pedig ugyanúgy ért véget, ahogyan kezdődött: magukkal a költeményekkel.

Fotó: Hegedűs János