A hazai kortárs képzőművészet szereplőit már második alkalommal gyűjtötték össze idén ősszel is Buda frekventált részén, a Millenáris Parkban. Az egyéb vásároktól vagy expóktól eltérően nem egy, a várostól távol eső csarnokban. Az ipari jellegű épület most is adott volt, így a tér kellően semleges, ugyanakkor karakteres is maradt a vásár számára. Az eddig elfoglalt B épületszárnyhoz idén plusz helyszín is kapcsolódott, hiszen a D épületből elköltöző Csodák Palotája alapterületéből is részesülhetett a vásár. Erre a kiegészítésre szükség is volt, hiszen a tavalyi bemutatkozáshoz képest igencsak bővült a felhozatal. Hivatalosan a második alkalommal megrendezésre kerülő Art Market (2010-ben egy másik helyszínen szintén volt egy próbálkozás, magyar galériákkal, amely egyenes elődjének tekinthető) túl kívánt lépni a régió által kínált közép-kelet-európai fókuszáltságon. Érkeztek kiállítók a tengerentúlról, de a képzőművészetileg eddig talán számunkra kevésbé ismert Kazahsztán, Izrael, Törökország is megmutatta magát.
Az összeállítás színvonalát egyrészt nemzetközi védnökök, másrészt kuratóriumként működő szakmai testület is biztosította. Ezekben külföldi és hazai szakemberek is képviseltetik magukat, így tovább biztosítva a nemzetközi kitekintés és látásmód összekapcsolását a hazai sajátosságokkal és igényekkel. A részvétel fontos lehetőség a budapesti galériáknak is, mert bár a presztízst a külföldi vásárok jelentik, az Art Market a vásárlókör és a hazai ismertség megalapozására kihagyhatatlan lehetőséget nyújt. Ehhez mérten a legtöbb hazai, főleg fővárosi galéria képviselteti magát és készít reprezentatív válogatást az általa menedzselt művészekről.

A B-szárnyban alapvetően inkább a galériák kaptak helyet, a D-ben inkább intézmények és egyéb csoportok, de még néha így is sok volt a bőrkanapé a kiállítás területén. Persze szponzorok nélkül nehéz működni. Most azonban talán több antik bútor kapott helyet a vártnál, ami furcsa hangulatot kölcsönzött az amúgy letisztultságra törekvő trendeknek. A galériákra többnyire jellemző, hogy nemcsak egy művésztől próbálnak megmutatni munkákat, sokkal inkább egy átfogó benyomásra törekszenek. Csupán néhányan rendeznek "mini tárlatot" egy-egy kiemelkedő alkotójuknak, kevés galéria merészkedett kizárólag egy művész bemutatására.
A vásár tudatos szerkezetben épül fel, alappillérei természetesen a galériák és a műtárgyak maguk. Ha a Fény utca felőli főbejárattól közelítettük meg a park túlsó végében található B, illetve D csarnokokat, akkor már az oda vezető úton is a kiállítás idejére felállított szobrokkal találkozhattunk. Külön szempont volt a társművészetek bekapcsolása, hiszen nem is feltétlenül jó az egyes művészeti ágakat egymástól izoláltan kezelni. Ahogy a képzőművészetben is egyre inkább mosódnak el a műfaji határok, úgy maguk a művészeti ágak is szorosabb kapcsolatban állnak egymással. A másik cél pedig a világ felé nyitás, egyre több külföldi galéria, művész bevonása volt. Az egyik kísérőprogramon ötletesen külföldi, de Magyarországon élő művészek mutatkoztak be. A Millenáris Fogadójában örmények, marokkóiak és oroszok zenéltek, a divat területéről pedig vietnámi, grúz, valamint iráni tervezők kollekciójából válogattak.

A programok minden évben főbb tematikák köré rendeződnek, aktuális problémákat, jelenségeket állítva fókuszpontba. Idén ez a két fő hangsúly, illetve téma a kolozsvári művészeti szcéna, jelenség valamint a zsidó identitás képzőművészeti bemutatása volt. A "Kolozsváron át" – Mi a kolozsvári művészeti siker titka? már címében is erős indításra készíti fel a látogatót. Tavasszal a Műcsarnokban megrendezett Európai Utasok – Kolozsvári művészet az ezredforduló után című kiállítás kellő felkészülést biztosított a mostani programokhoz. A D szárnyban egy nagyobb területet elfoglaló kurátori kiállítás volt látható, amely elkerülhetetlenül több átfedést is mutatott a korábban említett tárlattal.

Az Art Market részét képezte még az ’Inside Art’ sorozat, amely egy mindenki számára nyitott, napi kétszer, a délután folyamán jelentkező kerekasztal-beszélgetés formájában járt körbe egy-egy témát. Folyamatos tárlatvezetések is voltak persze. Továbbá része lett még egy VIP programsorozat is, amely a fővárosban bemutatott jelentős kiállításokhoz biztosított csoportos tárlatvezetést, galérialátogatásokat vagy városnézéseket, elsősorban a külföldi vásárlók, szakemberek számára engedve bepillantást a város szerkezetébe, így próbálva vonzóvá tenni annak egészét is.
Az öltönyös, nyakkendős látogatók mellett gyerekek, iskolás csoportok is nagy számban megjelentek. A vásár tematikájához kapcsolódva alakították ki a gyerekek programját nullától tizennyolc éves korig, sokatmondó és igen komolyan hangzó Program a jövő műkedvelőinek címmel. A fiatal generáció nevelése kiemelkedően fontos szerephez kéne, hogy jusson, a jövő értőit és vásárlóit lehet itt kinevelni, megmutatni a művészet szeretetét és értékeit. Ezt a küldetést a vásár most magáénak érezte, és hangsúlyos pontként kezelte az egész esemény ideje alatt. Az Art Market szerepe összességében nélkülözhetetlen a kortárs magyar művészet elfogadásához és szélesebb körben való megismertetéséhez. A határai még tágulhatnak, a nemzetköziség fokozódhat, finomítani, igazgatni mindig lehet majd egy kicsit. Lényegében mást nyújtani azonban nem tud és nem is szükséges: megpróbál a művészetről mindenkihez széles körben szólni. Ez elég tiszteletre méltó feladat már önmagban is. Tehát a lecke mindkét oldalról fel van adva.

Art Market Budapest 2012, Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Vásár, Millenáris, B és D csarnok, 2012. november 8-11.