Steinbeck fiatalkorában egy farmon dolgozott nyaranta, itt ismerkedett meg a vándorló idénymunkások világával, ez a tapasztalat adott alapot regényéhez. A föld-és vagyonéhség korszaka ez, melyben a "saját" iránti vágy a mozgatórugó, a kétkezi munka monotonitása és a társadalmi korlátok azonban lélektelen közönybe fordítják a kezdeti lelkesedést. George és Lennie, a történet főszereplői is tanyáról-tanyára járnak, az álmuk egy kis ház földdel, disznókkal, csirkékkel és nyulakkal. Míg mások magányosan vándorolnak, ők közösen építik a jövőt, és miután Candy is társul hozzájuk a megtakarított pénzével, minden adottá válik a kitöréshez. Az események azonban már az első jelenettől fogva előrevetítik a tragédiát, a pillanatnyi csendeket folyamatosan zajok verik fel.

A darab egyik legnagyobb erénye ez az állandó sejtetés, mellyel egy pillanatra sem hagyja a székébe kényelmesedni a nézőt. Bár a cselekmény lineáris, tudni lehet már a legelején, hogy a halálba szeretgetett egeret mások is követni fogják. Lennie mentálisan sérült világában fontos szerepe van az érintésnek, a puha, prémes dolgok iránti beteges vonzalma azonban hihetetlen erővel és gyermeki rémülettel párosul. A feszültség a "simogatott" alanyok méretével egyenes arányban nő, kis halálokból tragédia érik. Eleinte elnéző mosollyal sajnáljuk Lennie-t, aki túl nagy ahhoz, hogy életben tarthasson egy kisállatot, de a logikai pontossággal elhelyezett félmondatok, összenézések, tarkómasszírozások kibővítik előfeltevéseinket. George "nem akar több bajt", még egy "piros ruhás lányt", ezzel nem csak visszautal egy múltbéli szerencsétlenségre, hanem megelőlegez egy következőt. Nincs csavar a történetben, szépen halad a kiszámított felé, ez a bizonyosság azonban korántsem vesz el a darab értékéből, nem válik unalmassá. Akár egy Chandler krimiben, ahol a gyilkos személyére viszonylag hamar fény derül, itt sem a végkifejlet, hanem az ahhoz vezető út a fontos.

A részletes kidolgozottság, óramű pontossággal ellőtt közbevetések, a dramaturgiai csúcspontok kiélezése mind a rendező, Balikó Tamás precizitását dicsérik. A figyelmet száz százalékosan a színészek játékára irányítja, minden egyéb hatáskeltő eszközt minimalizál. Lorne Greene Ringo című westernslágere az egyetlen zenei betét és ez is főként a jelenetek közötti átmenetet árnyalja, míg az elsötétített színpadot elrendezik. A díszlet hasonlóan funkcionális, minden tárgyat használnak a szereplők, így nem csak hátteret ad, hangulatot teremt, hanem a cselekmény előmozdításában is jelentős szerepe van.

Pataki Ferenc George szerepében a második felvonásra találta meg a hangját, Lennie tökéletes ellenpontjaként, kiegészítőjeként itt már remekelt. Eleinte túl harsány volt, a széles gesztusok néhol hadonászásba, a kiabálás üvöltözésbe ment át, a végére azonban teljesen természetessé vált, elhittem, hogy Georget látom. Borovics Tamás Lennie-je maga a megtestesült szerencsétlenség, esetlenség. Tétova mozdulatok, unalomig ismételt mondatok, mint mantrák, ártatlan tekintet, félszeg testtartás. Borovics eltűnt, csak egy bivalyerős mamlaszt látunk, aki sosem akar rosszat, mégis mindig bajba kerül. Egy viszonylag nehéz karakter tökéletes megjelenítése ez, szavak nélkül is árad belőle egy alacsony szellemi síkon megrekedt ember minden érzelme: rémület, szégyen, kíváncsiság, felhőtlen öröm. A kisebb szerepekben Rácz Tibor alakítása kiemelendő, a félkezű, megtűrt öreg munkás egész életnyi fájdalma kirajzolódott egy-két csendben elsuttogott mondatából. Szívós László Crooksként pedig egészen újszerű módon formálta meg az elnyomott néger alakját, a hanglejtése, hangszíne önmagában megalázottságot, kiszolgáltatottságot sugallt.

Az Egerek és emberek nem okozott csalódást, ugyanakkor meglepetést sem. Nincsenek benne váratlan fordulatok, de a kiszámítható események egyéni kezelése dinamikussá, izgalmassá teszi a művet. A gyanítható tragédia, a végkifejlet előreláthatósága ilyen formában megfűszerezi a játék egészét. Gondosan felépített darab, kiváló színészi munkával, aktuális szociológiai látlelettel és örökérvényű mondanivalóval: "Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije."

John Steinbeck: Egerek és emberek
Fordította: Hamvai Kornél

George: Pataki Ferenc
Lennie: Borovics Tamás
Candy: Rácz Tibor
Főnök: Somló Gábor
Curley: Rédei Roland
Curley felesége: Danis Lídia
Slim: Kedvek Richárd
Carlson: Poroszlay Kristóf
Whit: Bánvölgyi Tamás
Crooks: Szívós László

Díszlet-jelmez: Balikó Tamás
Súgó: Mészáros Ágnes
Ügyelő: Kertész Ágnes
Rendezőasszisztens: Müller Zsófia

Rendező: Balikó Tamás

Bemutató: 2012. szeptember 28.
Szegedi Nemzeti Színház, Kisszínház