A könyvbemutatón Szekeres Nikoletta első kérdésében ki is emelte a mű pikáns humorát és csodálkozva kérdezte meg a szerzőt, hogy miért is gondolta, hogy ő nem akar gyerekeknek írni, amikor olyan jól passzol hozzá ez az írásmód. Szécsi Noémi szerint ennek leginkább saját félelme volt az oka: nem hitte volna, hogy tud olyan könyvet írni, ami nevelő célzatú, de mégis könnyedén befogadható. Egy ilyen könyvben szerette volna elmagyarázni, hogy milyen szabályok szerint tudnak a kamaszok belesimulni a társadalomba, anélkül, hogy didaktikussá vált volna a szöveg. Ezért döntött az ifjúsági regény műfaja mellett, ami lehetővé teszi, hogy mindent kifordítva ábrázoljon benne és eme apró repedések során terelje jó irányba a fiatalokat. Noémi a 9-12 éves korosztályt célozza meg, amit azzal indokol, hogy a főhősei is e csoport számát erősítik. 



A regényben nagyon sok karakter jelen van, szinte egy egész osztály figuráit megismerjük, akik nagyon sokszínűek: a visszahúzódóbb lányok mellett ott vannak a vagányabb gyerekek is, sőt a “stréber" diák figurája sem hiányozhat a műből. Szécsi Noémi elárulta, hogy karakterei megformálásában nagyon sok segítséget jelentettek lányának, Bertának iskolai történetei, amiket otthon osztott meg édesanyjával. Sőt a kilenc éves kislányt akár alkotótársának is nevezheti, hiszen gondolatai megosztásával édesanyja számára világossá vált, hogy milyen a világuk, az életszemléletük a mai tizenéveseknek. Berta azonban nemcsak ebben segített, hanem a cím ötlete is tőle származik, illetve sokszor beleszólt magának a cselekménynek az alakításába is. Szerintem éppen e mozzanat miatt lett a mű ennyire hiteles: egy valódi tizenéves kamaszlány gondolatait, világnézetét, félelmeit és vágyait tükrözi. Szécsi Noémi az egyik főszereplőjét, Idát is saját lányáról mintázta, aki kissé visszahúzódik és alaposan átgondol mindent, mielőtt meghozna egy döntést. A másik főszereplő, Tamara nála sokkal vakmerőbb és bátrabb, Noémi szerint kiskorában ő is ilyen típusú gyermek lehetett.



De nemcsak a könyv szövege és a történet karakterei ennyire kreatívak és szokatlanok, hanem maguk az illusztrációk is, melyeket P. Szathmáry István, grafikus készített el. A rajzok groteszk módon jelennek meg, az illusztrátor hátborzongató és félelmetes alakokat fest. E szürrealisztikus világ kialakítása már kezdetettől fogva cél volt, Szécsi Noémi kifejezetten kérte, hogy a rajzokban is kerülve legyen mindenféle “cukiság". Ily módon ez a regény látványban is igen egyedülálló, ha a magyar könyvpiacot nézzük, mivel itt sincs nyoma semmiféle idealizálásnak, hanem csak a valóság ábrázolásának és annak kis mértékben való eltorzításának. Szathmáry István szerint a megvalósítás legnehezebb része az volt, hogy az egyes rémlények félelmetességük és rémisztő voltuk ellenére megmaradjanak a valóság és a hétköznapiság talaján. István ugyanakkor a gyermekek megrajzolásával is sokat küzdött, hiszen neki nincsenek sajátjai, így nem tudja, hogy azok hogyan mozognak és milyen gesztusrendszerrel rendelkeznek. Az egyes figurák között néhol Szathmáry kollégáit elég jól fel lehet ismerni, sőt sokan még Heller Ágnes esztétát is fellelték az alakok között. Ennek hitelességéről nem győződhettünk ugyan meg a bemutatón, de az mindannyiunk számára kiderült, hogy hiánypótló könyvről van szó az illusztrációkat illetően is, hiszen a groteszk ábrázolásmód igen ritkán jelenik meg az ifjúsági regényekben.



A könyvbemutatón szó esett még a könyvbeli anya figurájáról is, aki szintén eltér a megszokottól, hiszen korántsem tökéletes, inkább olyan nő, aki tulajdonképpen nem is olyan jó anya, hiszen sokszor magára hagyja a lányát vagy nem is igazán figyel rá. A gyerekek persze minden esetben szeretik édesanyjukat, így nem úgy gondolnak rá, mint rossz anyára, viszont a regényben ez a figura egyértelműen negatív karakterként jelenik meg, ami kissé megfűszerezi a cselekményt.

A bemutató néhány ponton eléggé egyszerűre váltott, Szekeres Nikoletta kérdései hol túl egyértelműek és könnyen megválaszolhatóak voltak, Szécsi Noémi némely válasza pedig rendkívül tartalmatlanra sikeredett, ezért kifejezetten jól esett, mikor Für Anikó búgó hangján részleteket olvasott fel a műből. Ezekből a rövid részekből kiderült, hogy milyen érzékletes nyelvezettel bír a regény és az is, hogy mennyire szerethető az a fajta humor, amit Szécsi Noémi szereplői szájába ad. Talán még felnőttként is kifejezetten szórakoztató olvasmány lehet a Mandragóra utca 7.


Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. könyvbemutató, 2012. 11. 09., Alexandra Könyvesház

Fotó: Bach Máté