A galériában helyet kapott műveket nehéz csoportosítani, mivel viszonylag széles időszakot ölelnek át, ennek megfelelően stílusuk és tematikájuk is rendkívül sokszínű. Így a galériába először belépve azt érezzük, a rendezetlenség uralja a képeket és kissé zavaró is, hogy a falak szinte a plafonig ki vannak “tapétázva" műalkotásokkal, később azonban rájövünk, néhány kategória mentén bizonyos darabokat egymás mellé állíthatunk, így maga a tárlat is sokkal rendezettebbé válik.

A kiállítótérben például számos korabeli album helyet kapott, melyek igazi értékei abban rejlenek, hogy képesek visszahozni egy adott irányzat kontextusát, egy múltbeli világ attitűdjét. Rögtön a bejáratnál egy ilyen darabbal találkozunk, amely a Hommage à Ady címet viseli. A költő születésének 100. évfordulójára a Párizsi magyar nagykövetség adta ki ezt az albumot, mely 24 munkával meséli el, hogy mit gondoltak pontosan a korabeli művészek Ady Endréről. A műtárgy nemcsak a benne levő képek miatt izgalmas, hanem azért is, mert nagyszerűen árulkodik az 1970-es évekbeli művészetfogalomról és arról, hogy abban a korban mely művészeket tartottak nagyra, kiket ismertek el. Az albumban többek között Kokas Ignác, Fájó János, Babocsay Lajos, Martyn Ferenc Bálint Endre, Bak Imre és Schwierkiewicz Róbert munkái láthatóak.

Hasonlóan értékes darab a Victor Vasarely munkáit tartalmazó Válasz a Vasarely mappára XX/3. alkotás is, amely 1974-ben Münchenben jelent meg. Vasarely ekkor már Párizsban él és ekkor állít össze egy mappát, ami magas színvonalon mutatja be pályájának kiemelkedő darabjait. A 12 alkotást tartalmazó albumban kiemelt helyet kaptak a művész elismerőinek levelei és reflexiói, illetve a gordesi Musée Vasarely vendégkönyvének bejegyzései. Az albumok közül érdemes még kiemelni Bortnyik MA elnevezésű 1921-es gyűjteményét, amely tárgyilagos, futurista és kubista elemekkel megalkotott munkáit tartalmazza. Kassák hatása jól kivehető ezeken az alkotásokon. Bortnyik egy későbbi munkája, A Budapest Messe című plakát is az aukció részét képezi, melyben már sokkal inkább egy dekoratívan dolgozó, könnyedebb szellemiségű alkotót látunk megnyilatkozni.



A galériába befelé haladva a monokróm alkotások kerülnek előtérbe: Gerd Arntz háromszintes élettereket ábrázoló munkáival találkozunk, fekete-fehér laktanyában, lakóházban, gyárban, börtönben jeleníti meg a munkások mindennapjait. Augustin Tschinkel is hasonló színekkel dolgozik, az ő képei már sokkal absztraktabbak, tudományosabbak. Ugyanakkor mindkét festőre hat az úgynevezett izotype képi rendszer, mely alapján kidolgozzák saját vizuális nyelvüket: mindkét alkotó a festészetet és a tudományt kívánja összeolvasztani, így formáik a piktogramokhoz közelítenek. Ehhez az irányzathoz kapcsolhatók Hans Schmitz és Edmund Kesting munkái is. Tschinkelnek azonban másfajta képei is feltűnnek a tárlaton: linómetszetein például a munkássorsot jeleníti meg. Kiáltványszerű, radikális alkotásokat készít, melyek teli vannak gúnnyal, megvetéssel és iróniával. Az aranyborjú imádása című alkotásán az álszentség leleplezésére kerül sor, hiszen a művész e képével állítja, hogy a világon minden nép között vannak bálványimádók, tehát mindenki bűnös.



A galéria tereiben továbbhaladva egyre színesebb alkotásokkal találkozunk. Thilo Maatsch hat darabos, absztrakt akvarelljeit tartalmazó mappájától eljutunk egészen Verner Panton Kompozíciójáig. A színes alkotások közül kiemelkedő Fajó János Kocka-sorozata, amely Kassák szellemi örökségéről árulkodik, ugyanakkor annál sokkal letisztultabb és optimistább. Fajó tiszta és derűs színekkel dolgozik, a tárlaton bemutatott munkáin az érzékiségre és a redukcióra helyeződik a hangsúly. E sorozatán alapformákkal – a körrel, a négyzettel és a háromszöggel – játszik, és ezekből alakítja ki konstruktivista formanyelvét. Egyik tanítványa, Saxon-Szász János munkája is megtekinthető, melyen jól megfigyelhető Fajó érzéki világának követése, a Hetedik című alkotáson mégis egy független, egyéni stílusú festő tárul elénk.



A kiállításon Hencze Tamás művészetébe is betekinthetünk, és e néhány alkotásból is jól láthatjuk, hogy a művészre milyen sok stílus hatással volt. Az 1960-as években készült munkák jórészt monokrómok és a gesztusfestészettel kísérleteznek. Hencze oválisokat és foltokat fest. Majd a Malevicsi festészet értelmezésével foglalkozik, célja a tisztán vizuális érzékelési forma megteremtése. A 80-as évektől egyenletes színekkel és tónusokkal dolgozik, melyeket gumihenger segítségével visz fel a vászonra. Ezeken az alkotásokon visszatér a gesztusok használatához, melyet 1986-os Zöld folt című alkotása is igazol.



A legbelső térben találjuk a fotográfiai alkotásokat, melyek még szerteágazóbbak, ha stílusukat vagy keletkezési idejüket nézzük. Kiemelkedő darab Szombat Éva Konyhai jelenet című fotója, melyben a kedélyesen hangolt irónia, a tetszetős tarkaság és a hangsúlyhelyezés igazán izgalmassá teszi a képet. Németh Hajnal Paracomfort-sorozatán a fantázia és a valóság elemei hihetetlenül érzékenyen és ironikusan keverednek. A művész printjeiben a kép erőteljes érzékisége és a szürrealisztikus megkomponáltság összhangban vannak. Erdei Krisztina Pontgyűjtő akció című munkája a környezettudatosság rejtett (árny)oldalára reflektál, míg Krajnik István Megszaladás elnevezésű alkotásán a pornográfia kerül a középpontba. Jónéhány alkotáson Amerika ikonikus sztárjai jelennek még és maga az idealizált tengeren túli világ, e fotók mellett pedig a magyar élet viszontagságai kaptak helyet. A falon kiválóan installált fotók jól érzékeltetik a két világ eltérő mivoltát, a munkák közül mégis Mapplethorpe egyik remekműve tette rám a legnagyobb benyomást.

Biksady Galéria, 7. aukció és kiállításmegnyitó, 2012. november 06. (Következő árverés: 2012. november 20-án, kedden, 18:00-kor.)

Fotó: Bach Máté