PRAE.HU: Szerte a világban sorra nyílnak művészeti vásárok. Hogyan illeszkedik ezek sorába az Art Market Budapest?

Való igaz, hogy nagy a vásárkínálat, jóval több bemutató jut egy évre – még ha csak a legszínvonalasabbakat számoljuk is –, mint ahány hét van, így szinte minden vásárnak van konkurenciája, mi például az Art Market Budapest hétvégéjén Abu Dhabival és Torinóval "versenyzünk", ezt persze félig idézőjelben mondom, de csak félig... Több galéria is jelezte ugyanis – például az USA-ból vagy Törökországból –, hogy azért nem tud idén Budapestre jönni, mert már bejelentkezett a másik két vásár valamelyikére – így ők remélik, hogy jövőre másik hétvégét választunk. Természetesen nem azt állítom, hogy a második nemzetközi évében járó Art Market Budapest máris felveszi ezekkel a versenyt, de az biztos, hogy sokkal gyorsabban behozzuk őket, mint azt elsőre vélnék a kelet-európai régió műkereskedelmi piacával kapcsolatban szkeptikusan gondolkodók.
PRAE.HU: Vannak szkeptikusok?

Vannak, akik eleinte nem hitték, hogy a mai válságos körülmények között a világ ezen tájékán is lehet sikeres egy vásár, de én bízom benne, hogy minél többen látják már ennek a kezdeményezésnek a fontosságát. Kétségtelen, hogy ma Budapest gyakorlatilag hiányzik a világ kortárs művészeti térképéről, de erre nem az a megoldás, hogy belenyugszunk, és nem teszünk semmiféle erőfeszítést, hogy oda felkerüljön, hanem az, hogy módszeresen felépítünk valamit, amire az évek során egyre inkább érdemes odafigyelni. Ez a növekvő odafigyelés jól érzékelhető, főleg ha megnézzük a vásár eddigi történetét: a 2010-ben néhány hét alatt összevarázsolt, pilot-edition vagy "nulladik év", eleinte csak hazai galériákkal máris olyan érdeklődésre tartott számot, hogy egyértelmű volt, 2011-ben is megismételjük, de immáron nemzetközi kontextust teremtve. Ez jó stratégiának bizonyult, a galériák és művészeik is elégedettek lehettek, hogy külföldi kollégák, szakemberek, gyűjtők és érdeklődők jelentek meg a vásáron, de a szűk szakmai sikerrel együtt nem várt szélesebb látogatói érdeklődés és elismerés is kísérte a vásárt. Minket is meglepett, hogy közel tizenkétezer fő jött el a Millenárisba.
PRAE.HU: A tapasztalatok alapján mi vonzotta leginkább a látogatókat?

Itt különbséget kell tenni a szakmai és laikus látogatók között. A szakma természetesen az új művekre kíváncsi, a galériák legfrissebb kínálatára, a külföldi művészekre, akiknek a munkásságát esetleg nem olyan gyakran láthatja – kivéve persze azokat, akik rendszeresen járnak külföldi bemutatókra, vásárokra és biennálékra. A laikus közönség pedig azt élvezte tavaly, hogy látványos, élvezetes, színes formában találkozik a kortárs művészettel. Megítélésem szerint ez kifejezetten fontos, főleg Magyarországon, ugyanis sokszor az lehet az érzésünk, hogy a szélesebb közönségtől nagyon távol áll a kortárs művészet, nehezen értik és még nehezebben értékelik a műveket, gyakran látni, hogy az "impresszionizmus a határ". Ennek aztán nemcsak az a következménye, hogy a kultúra egy jelentős szegmensétől vágják el magukat, hanem például közvetlen kihatással van a hazai galériák piaci esélyeire is: ki kell nevelniük egy gyűjtőréteget, azt, ami más országokban automatikusan adódik. Ezt is figyelemben tartva törekedtünk arra, hogy az Art Market Budapest egy olyan esemény legyen, ahol közelebb jön a művészet – már maga az elnevezés is utal erre: a "market" nem csupán a vásár kereskedelmi jellegére utal, hanem egy piacra, pontosabban piactérre is, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, és szinte öntudatlanul is engedik, hogy hasson rájuk a környezet. Bizonyos szempontból "kihoztuk" a kortárs művészetet a megszokott helyszínekről: a múzeumokból, patinás kiállítóhelyekről és egy különleges, látványos helyszínen, egy ipari műemlékben rendeztük be a vásárt. Sok külföldi kiállító és látogató, akik rendszeresen járnak vásárokra, azt is nagyon értékeli, hogy nem egy semmitmondó, steril, külvárosi vásárcsarnokba érkeznek, hanem egy különleges térbe.
PRAE.HU: Mi várja a látogatókat, amikor eljönnek az idei vásárra?

Igyekeztünk a legváltozatosabb bemutatót összeállítani, ahol reményeink szerint mindenki talál majd saját érdeklődésének, ízlésének és nem utolsósorban életkorának megfelelő programot. Ez utóbbi is nagyon fontos szempont, hiszen az elkövetkezendő generációk művészeti – és művészetre – nevelésének remek módja lehet a vásárlátogatás. A kisgyerekes családok számára a játszóház, általános- és középiskolásoknak a múzeumpedagógiai foglalkozás lehet érdekes módja a kortárs művekkel való ismerkedésnek. Természetesen az idősebb korosztály számára is számtalan lehetőség kínálkozik, ha tudatosan akarja elmélyíteni tudását: minden nap többször tartunk magyar és angol nyelvű tárlatvezetéseket. Biztos vagyok benne, hogy a szűk szakmán kívül a nagyközönséget is érdekli majd az Inside Art néven megrendezett szakmai beszélgetés-sorozat, ahol többek között a vásár fókusztémáiról – a zsidó identitás kortárs művészeti relevanciájáról, a kolozsvári szcénáról –, illetve a fotográfia aktuális helyzetéről, közgyűjtemények gyűjtési gyakorlatáról, kulturális városmarketingről vagy éppen a török művészetről beszélnek majd hazai és külföldi szakértők.
PRAE.HU: A hazai közönség bizonyára értékeli majd ezeket a bemutatókat és programokat, de hogyan lehet elérni a külföldi érdeklődőket?

Bízunk benne, hogy a tavaly sikeres első nemzetközi kiadás, a gyakorlatilag a zárás után rögtön megkezdett nemzetközi kampány és a vásár pozitív híre még több külföldi érdeklődőt vonz majd idén. Nagyon fontos jelnek tartjuk, hogy az idei évben megdupláztuk a külföldi kiállítók számát, érdekes módon több külföldi galéria képviseli magát, mint hazai, ezt nem sok vásár érte el ilyen rövid idő alatt. Ezek a galériák természetesen nemcsak művészeiket, hanem szakmai, gyűjtői és érdeklődői hálózatukat is bekapcsolják a vásárba. Ezért is fontos, hogy olyan nemzetközi galériák is kiállítanak, mint a berlini és kolozsvári székhellyel is rendelkező Plan B vagy a New York-i Ana Cristea. Szintén nagy sikere van a nemzetközi relevanciájú fókusztémáknak: a kolozsvári művészeti szcénát bemutató kurátori kiállításon olyan művészek jelennek meg, akik jelenleg a világ legkeresettebb és legsikeresebb alkotói között vannak, de a másik kiemelt téma, a zsidó identitás kortárs művészeti relevanciáját vizsgáló tárlat is fontos sztárokat mutat be, például Adrian Brody és édesanyja, Sylvia Plachy egy-egy műve is látható lesz. Tavasszal több városban, például Bécsben és New Yorkban is elindítottunk egy egyre szélesedő programsorozatot, amely a vásárra irányítja a figyelmet, ehhez a jövőben további városokban szervezett kiállítások és kiegészítő programok kapcsolódnak majd.

Nem utolsó sorban pedig az is vonzóvá teszi a külföldi látogatók számára a vásárt, hogy izgalmas környezetben egyben tekinthetik át a tágabb régió kortárs művészetét – tágabb régió, mert az eredetileg CEE (Közép-Kelet-Európa) művészetére fókuszáló vásár már idén is szükségszerűen kibővítette határait keleti és déli irányba, szicíliai, török, izraeli, sőt, még kazahsztáni kiállítónk is lesz –, így érdemes erre a néhány napra ideutazniuk. Ha pedig sokan jönnek, az a hazai művészeknek is egy fontos kitörlési lehetőséget jelenthet.