Végre egyszer szerencsés helyzetben vagyunk: Vincze Teréz szerint a legjobb pillanatban fókuszál Kim Ki-duk munkásságára a Koreai Filmhét, mivel idén elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. A dél-koreai filmkultúra felfutásának hullámába a hazai mozi- és dvd forgalmazás is felzárkózott, így az utóbbi években a magyar nézők is figyelemmel kísérhették ennek a rendkívül dinamikusan fejlődő filmes mozgalomnak a sikerét. Bár világviszonylatban kis nemzetről van szó, a 2000-től induló filmművészeti folyamatokban döntő szerep jutott a koreaiaknak, és rövid két évtized alatt sikerült hatást gyakorolniuk a nemzetközi filmművészetre, mind a műfaji (Park Chan-wook), mind a művészfilmes irányzatok (Kim Ki-duk) terén.
 

A magyar filmszeretőknek érdemes lenne Dél-Koreától tanulnia, ugyanis az ottani közönség hazai filmekre jár. Ahogy a Koreai Kulturális Központot képviselő Pálffy Dórától megtudtuk, Magyarország már a rendszerváltozás óta jó kapcsolatot ápol a Koreai Köztársasággal. A koreai hullám, a hallyu, az 1990-es években indult világkörüli útjára, és a dél-koreai populáris kultúra hamar elérte hazánkat is.
 

A hullámhoz kötődő filmes irányvonal 2000-ben, a Shiri című film (Kang Je-gyu) hatalmas sikerével indult. Szintén ebben az évben jelent meg Kim Ki-duk a nemzetközi színtéren A sziget című filmjével a Velencei Filmfesztiválon. Ezzel a debütálással indult el nyugati hódító útjára. Magyarország rögtön reagált a koreai film történetében bekövetkező fontos eseményekre. A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál már 2000-ben bemutatott egy dél-koreai filmet (Nowhere to Hide), majd egy évvel később már két Kim Ki-duk filmet is a programjára tűzött (A sziget, A címzett ismeretlen), és a fesztivál azóta több szekciót is szentelt a koreai filmeknek.

Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz

Kim Ki-duknak a valódi áttörést a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz című film hozta meg, amit a magyar mozikban is bemutattak 2004-ben. Vincze Teréz azonban kiemelte, rögtön egyfajta torzképe keletkezett a rendezőről a hazai közönségnek amiatt, hogy pont ezt az akár mainstreamként is kategorizálható filmet láthatták tőle először. Az olyan korai filmjeire, mint a Krokodil, Vadállatok, vagy A címzett ismeretlen, pont a karcos, avantgard stílus és a konfrontatív hangnem volt a jellemző. A sziget például olyan tabusértő témákkal foglalkozott, mint az öncsonkítás, és tele volt látványos erőszak jelenetekkel. Ezek a korai művek elsősorban a kulturális kirekesztettséget állították a középpontba, míg a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavaszban már finomabbra csiszolódott a rendező stílusa. A szélsőséges hangnem és a radikális társadalomkritika helyett általános, egzisztenciális problémák felé fordult.
 

A Koreai Filmhét nyitódarabja lesz a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz. Ez a film a nemzetközi mozikban, Amerikában, Franciaországban és Németországban nemcsak nagy nézőszámot, de komoly anyagi sikert is hozott a rendezőnek. Ennek ellenére Kim Ki-duk pont a saját hazájában nem vált prófétává, pont otthon nem lett kirobbanó sikerű rendező, szemben például Park Chan-wookkal. Vincze Teréz szerint ez, a filmek alapvetően radikális hangneme mellett, a rendező erős kívülállásával magyarázható.
 

Kim Ki-duk ugyanis saját hazájában abszolút outsider figurának számít, egy alulról feltörekvő vagabond. Rendkívül szegény családból származik, soha semmiféle filmes képzésben nem vett részt. Volt gyári munkás, a koreai tengerészetnél szolgáló katona, kolostorba vonuló szerzetes és Franciaországban élő utcai festő is, aki önképzés során tanulta meg a vizuális képteremtés szabályait. Legendák szólnak arról is, hogy a különböző pályázatokra beadott forgatókönyveinek annyira rossz volt a helyesírása, hogy már az elriasztotta a bírálókat. Azonban a dél-koreai filmművészet '90-es évek közepétől induló felfutása és a gyorsan fejlődő filmiparba bekerülő új producerek még egy ilyen outsider figurának is lehetőséget adtak. 

Bin-jip - Lopakodó lelkek

És ugyanehhez a kívülálláshoz kötődik Kim Ki-duk hatalmas nemzetközi sikere is: filmművészete mélyen személyes. Az induló filmekben iszonyatosan kritikus hangnemben beszél a kirekesztettségről, de a figuráiban a saját élete köszön vissza. Egy erős képzelőerejű művészt látunk a filmjeiben, akinek nagyon határozott víziója van saját hazájáról.
 

Bár a rendező sajnos nem lesz jelen a fesztiválon, egy videó üzenetet azért hagyott nekünk, amiben megmutatta azt a műhelyt, ahol az idei, velencei fődíjas filmjének, a Pietának a forgatókönyve készült. Valamint elnézést kért, hogy a filmjeivel mindig "kellemetlen helyzetbe hozza a nézőit". Úgy látszik, mi itt külföldön szeretjük filmnézés közben kényelmetlenül érezni magunkat, ugyanis Kim Ki-duk nemzetközi viszonylatban rendkívül elismert kortárs rendező. Az idei fődíj előtt, a Partiőr című filmje már 2002-ben versenyben volt Karlovy Vary-ban. 2008-ban a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) Kim Ki-dukot retrospektív sorozatával emelete be hivatalosan is a kortárs auteur rendezők közé. 2010-ben pedig a teljes kanonizációhoz szükséges, első Kim Ki-duk monográfia is megjelent.