A Good Will Hunting sikere után (amit Gus Van Sant rendezett) Affleck többnyire elmerült az egyszer nézős álomgyári filmek tömkelegében (néhány cameó azért még belefért az öreg jó barát, Kevin Smith filmjeiben), hozzávágták többek között az Armageddon, a Fenegyerek, a Pearl Harbor vagy épp a legutóbbi Jack Ryan-film, A rettegés arénájának a főszerepét is. Affleck túl jó képű volt ahhoz, hogy a sztárokat hisztérikusan kereső filmipar ne akarjon belőle is csillagot faragni, de végül mindenki nagy örömére úgy döntött, hogy kilép a skatulyából. Először elvállalta a Hollywoodland egyik főszerepét, majd megrendezte a Hideg nyomont. Mindkettőért pozitív visszajelzésekben részesült, előbbiben a játékáért, míg utóbbiban a rendezése miatt, majd Affleck a Tolvajok városában bizonyította, hogy a kettőt egyszerre is remekül tudja csinálni.
A Good Will Hunting, a Hideg Nyomon és a Tolvajok városa azonban nem a rendezés miatt működtek - persze az is kellett hozzájuk, de egyik mozi sem rendelkezik különösebben egyéni látásmóddal -, hanem a történetek személyes hangvétele miatt. Mindhárom film középpontjában egy olyan figura állt, aki sokkal többre hivatott a pillanatnyi helyzeténél. Bár a rendezőként is jegyzett filmek esetében adaptációkról beszélnünk, Affleck a forgatókönyv készítése során kiszűrte az azonosulási pontokat, ezekre alapozva szőtte a történeteket és keltette életre Bostont.

Az Argo-akció ezzel szemben hozott anyag, ami egy pozitív végkicsengésű igaz történeten alapszik, tehát potenciális hollywoodi sikerfilm. A forgatókönyvet ezúttal Chris Terrio jegyzi. Az Argo-akcióban már nincs szó Bostonról és feltörekvő helyi hőseiről, sem személyes motivációkról. A történet középpontjában egy egyszerű mentőakció áll. Történik ugyanis, hogy néhány amerikai diplomata Irán területén ragad, amikor is iráni iszlamisták amerikai zászlókat égetnek éppen, mivel Amerika megtagadja a korábbi iráni sah kiadását, akit otthonában minden bizonnyal kegyetlen kivégzés várna. A dolognak nem kevés politikai vetülete van, sőt, a film eleve azzal indít, hogy Amerika nagyon is hibás a kialakult helyzetért, Affleck azonban szerencsére nem bocsátkozik üres nagyotmondásokba, és csak a lényegre koncentrál. Hat ember bennragadt egy lőporos hordóban, és ki kell őket szabadítani, kerüljön bármibe is.
De ha nincs benne semmi személyes, akkor Affleck miért vállalta el a rendezést? Mert a 70-es évek jellegzetes atmoszféráját gyerekjáték megidézni? Talán ez is benne van, de a moziból kijövet már pontosan tudjuk, hogy miért: Az Argo-akció Hollywood kulisszái mögé enged egy rövid betekintést, a film főhőse ugyanis nem mást fundál ki, minthogy a bennrekedt diplomatákat filmstábnak álcázva hozza ki. Ez pedig alkalmat szolgáltat Affelcknek néhány szellemesen kényelmetlen gyomros bevitelére. Viszont, hasonlóan a politikai állásfoglaláshoz, a showbizniszt érintő kritika is kerüli az öncélú megoldásokat, sőt, a végkicsengés szerint végtére is Hollywood mentette meg a világot (vagy legalábbis a diplomatákat). Ugyanakkor az Álomgyárhoz kapcsolódó elemek - melyek ezúttal azonosulási pontként szolgáltak a rendezőnek -, nem kebelezik be fölöslegesen a filmet, így az arányok a helyükön maradnak, de csak az igazán személyes hangvétel kárára. Összefoglalva: Az Argo-akción látszik, hogy nem Affleck írta, ellenben Affleck van annyira rutinos rendező, hogy még így is egy remek filmmel kényeztessen minket.
Affleck mindjárt a mozi legelején egy story board segítségével meséli el a közelmúlt eseményeit, ez a módszer szerencsés összhangban áll a film cselekményével. A játékidő folyamán egyre finomabb eszközöket talál a feszült iráni állapotok, és a többnyire nyugodt, de tettre kész Nyugat szembeállítására. Miközben az iszlámisták fenyegető leveleket olvasnak fel a TV-ben, addig az amerikaiak idióta felolvasóesten, nevetséges maskarákba bújva olvasnak fel kamu forgatókönyveket, míg a fontoskodó külügyesek össze-vissza telefonálgatnak - a borús helyzet ellenére Az Argo-akciónak igen finom humora van.

Amíg azonban John Goodman és Alan Arkin lubickolnak a szerepükben (előbbi egy híres maszkmester, míg utóbbi egy kiégett, de rámenős producer bőrébe bújt bele), Affleck saját figuráját, a vakmerő CIA ügynököt már nem képes olyan jól elkapni. Csonka család és szerető kisgyerek ide vagy oda, Affleck karaktere nem igazán találja a helyét, egyhangú, kissé semmitmondó ábrázattal szeli keresztül a filmet. Valószínűleg ez is a személyes hangvétel hiányára fogható, hisz a rendezőhöz sokkal közelebb állnak a filmgyártás kulisszái, mint a búskomor CIA ügynök világa, ráadásul sehol egy alulról jött hősfigura. Így az Argo-akció elmarad Affleck korábbi rendezései mögött, ám panaszkodni így sincs okunk, legfeljebb egy kis hiányérzet keletkezhet bennünk, hogy Hollywood vidám önkritikájából miért nem kaptunk még többet, mert azt bizony el lehetne nézni-hallgatni egy ideig.


Az Argo-akció (Argo), 2012
Rendezte: Ben Affleck
Forgatókönyv: Chris Terrio
Szereplők: Ben Affleck, Bryan Cranston, Alan Arkin, John Goodman, Victor Garber
Forgalmazza az InterCom