A szeles és esős tokiói estén az utóbbi négy év magyar animációs filmterméséből láthattunk tizenötöt. Kezdetnek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjainak hét rövidfilmjét vetítették. Ezek jobbára egy-két perces rövid szösszenetek, melyek betekintést nyújtottak az egyetem és egyben az animáció változatos világába. Láthattunk többek között rajzfilmet, bábfilmet és computeres animációt is. A kezdeti szárnypróbálgatásokat az utóbbi évek három sikeres alkotása követte. Két egyszerű képi eszközökkel operáló fekete-fehér mű, a nemzetközi fesztiválokon is nagy feltűnést keltett, és számos díjat nyert Simon vagyok, Molnár Tünde magával ragadó animációja, illetve Szeferkényi Bella fejtetőre állt hősnőjével az Orsolya című film foglalta keretbe Wonház Annamária kedvesen szatirikus Falun című bábfilmjét. Majd, amikor a vetítés már belenyúlt az éjszakába, az utolsó blokk a lefekvés előtti esti mesék hangulatát idézte. Láthattunk a Magyar népmesék sorozatból két tavalyit, Rofusz Kinga álomszerű A sellő és a halászát, végül pedig Lázár Ervin szeretnivaló meséjét, A hazudós egeret Kiss Andrea álmodta filmvászonra.

A program összeállítója Itahasi Haruko illusztrátor (művésznevén Napocska Haruko), a magyar animációs filmek alapos ismerője, aki maga is egy évet töltött Magyarországon, ebből két hónapot a kecskeméti filmstúdióban. "Szerettem volna megmutatni, hogy a mai fiatal animátorok milyen filmeket tudnak készíteni. A legtöbbjüknek nincs munkája – meséli Haruko. – A kedvenceim a tizenöt film közül a Simon vagyok és az Orsolya. Amikor először láttam ezeket, megdöbbentett, hogy fekete-fehérben milyen színpompásan lehet elmesélni egy történetet."
 

Itahasi (Napocska) Haruko a sajat maga tervezte plakáttal
Fotó: Mátrai Titanilla

Az este szervezője, Okamoto Josiko így mesél a filmekről: "A magyar animációs filmek egészen mások, mint a japánok. A japán animációk gyakran a mangából származnak, a szereplőknek hatalmas a szemük, a történet és a képek központjában emberek állnak. Ezzel szemben a magyar animációs filmekben sok az állatszereplő, sok a népmesei elem, a természet nagy hangsúlyt kap. A színhasználat is teljesen egyedi. Japánban is erős színeket használnak, de a magyar filmek színkombinációja, esztétikuma különbözik az itt megszokottól. Például ha megnézzük a Kockás fülű nyulat, a zöld testhez rózsaszín mintás fület használnak. Ez a két szín szinte elképzelhetetlen együtt Japánban."

"Talán a Falun volt a kedvencem – mondja Akijama Singó, az este harmadik szervezője, aki a Hitocubasi Egyetemen többek között magyar történelmet tanít. – A XVIII. századi magyar falvak történetével foglalkozom, ezért a Falun nosztalgiával tölt el. Korábban én lektoráltam a Magyar népmesék japán feliratát, így a sorozat képi világát már megszoktam. A Falun viszont az újdonság erejével hatott. Szinte nem történik semmi, mégis érdekesen vezeti végig a mesét."

Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan kit érdekel Japánban a magyar animáció, a magyar mese. A mellékelt ábra azt mutatta, sokakat, elvégre a szervezőkön kívül a nézőknek is nagy örömük telt a filmekben. "Olyan volt, mintha egy képeskönyv világába csöppentünk volna" – mondta az egyik néző, "jó lenne, ha máskor is láthatnánk ilyen filmeket" – így a másik. Én is ezt kívánom.
 

Jelenet a Simon vagyokból

Magyar animációs filmek
Szuginami Kultúrház, Tokió
2012. október 23.

A blokk: A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem friss alkotásaiból

Creative Hands (Kopasz Milán, Lovrity Anna Katalin, 2012)
Polyhedron Blues (Kopasz Milán, 2012)
Patakiskola (Vácz Péter, Egely Kati, 2010)
Secret (Vácz Péter, Pántya Bea, Takács Anikó, 2011)
Track 32 (Illés István, 2011)
FIN (Glaser Katalin, 2008)
Libegő (Tóth Luca, 2011)

B blokk: Magyarország, ahogy a fiatalok látják

Simon vagyok (Molnár Tünde, 2010)
Falun (Wonház Annamária, 2010)
Orsolya (Szederkényi Bella, 2010)

C blokk: Üdvözlet a magyar mesék világában!

A Magyar Népmesék 11. sorozatából
Az elégedetlen fazék (Nagy Lajos, 2011)
A rest legényről (Horváth Mária, 2011)

Boltosmesék (Szoboszlay Eszter, 2011)
A sellő és a halász (Rofusz Kinga, 2009)
A hazudós egér (Kiss Andrea, 2008)

A japán feliratokat készítette: Itahasi Haruko
A feliratokat lektorálta: Akijama Singó
Szervező: Okamoto Josiko