Akárcsak Nádas Péter 70. születésnapján, szerdán is megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme. A kerek évfordulók hetének másik ünnepeltje az október 17-én 50 éves Darvasi László az első sorból hallgatta, nézte végig a műsort. A hivatalos meghívó szerint Szilasi László laudációjával kezdődött volna, és e köré szerveződött volna az este. Végül Szilasi László nem elsőként, hanem utolsóként állt a színpadra, egy sokrétű, színes előadáskavalkád után. Ebben a kavalkádban, akár egy Darvasi-regénybéli vásárban, egy légtérben sorakoztak fel zene, tréfa, kimutatott és visszafogott érzelmek, emelkedettség és gyarlóság, mindezek az ünnep kötelezően őszinte gesztusaiba bugyolálva gondosan, aprólékosan.



Morcsányi Géza a Magvető kiadó igazgatója köszöntötte elsőként a kisalakú vászonkötéses sorozat ünnepi kiadású Darvasi kisregényével a Zord apával a szerzőt. Morcsányi ezt követően Ilia Mihály levelét olvasta fel a történet méltóságának visszaadásáról a magyar prózában, a tárca megújításáról, és arról, hogy nem az a vigasztaló, hogy a fiatalok is megöregednek, hanem hogy élnek, írnak és lekörözik az öregeket. Szegő János konferálásából megtudhattuk, mennyire igyekeznek az előbb említett fiatalok, Turi Timi például, aki a Darvasi tárcákból írja szakdolgozatát, valamint az utóbbi műveinek szerkesztője volt, és aki gyermekét is az író születésnapja előtti napon szülte meg.



Palkó Gábor a PIM nevében köszöntötte az ünnepeltet és egy Darvasi interjúból idézett hasonlattal élt, a Darvasi művek és a mozi hasonlóságáról beszélt. Ezt egy videóbejátszás követte, Fullajtár Andrea olvasta fel kedvenc részletét a Virágzabálókból. Őket Antal Balázs Darvasi Antal – Antal Darvasi története követte, Az Aggastyán és a szűz címmel.



Závada Pál egész termet betöltő jelenléte a helyszínen lehetséges összes technikát bevonta a köszöntésbe, a videobejátszásra előadott és elfütyült köszöntő rövid időn belül teremtett vidám, nosztalgikus hangulatot, miközben hallhattunk várossokkról, gólokról, Truffaut-ról, a Beatles-ről és felcsendültek a Csudapest című film dallamai is.

Keresztury Tibor "visszaszolgáltatott" egy történetet, majd László Attila gitárjátéka után a Szilasi-laudáció következett, ami felelevenített a közös emlékekből. Történetesen, mikor a Virág cukrászdában, világmegváltó hevülettel üldögélve alapozták a modern magyar irodalmat, és Szilasi azt mondta Darvasinak, hogy nem kéne annyit írni Laci vagy valami hasonlót, mire Darvasi csak annyit válaszolt, hogy ő rágcsáló, akinek muszáj koptatnia prózaírói metszőfogait. Azt, hogy Szilasi már ekkor is oroszlánnak látta, az a kedves anekdota támasztotta alá, mikor Darvasi a New York maratonra gyúrt. Az anekdoták után nem is tűnt annyira súlyosnak, mint amennyire valójában az, hogy Darvasi milyen könyörtelenül és kendőzetlenül ír a magyar valóságról. "Írjál még sokat Lacika!" - zárta le a születésnapi köszöntők hivatalos sorát Szilasi, átadva a szót az ünnepeltnek, aki hűen a róla elmondottakhoz történeteket mesélt, többek között a törökszentmiklósi zsákos emberről, akivel a gyerekeket riasztgatták. Ez a zsákos ember manapság is él és működik. Néha beleveszi az embert a zsákjába, és ide-oda viszi az embert a sörtétben, néha kiengedi, aztán megint visszaveszi. És állati jó kint lenni.

Eközben egy zsúrkocsin ötvengyertyás torta gurult a színpad elé, néhány gyertya le is égett a történetek alatt, és hát annyira nem is akaródzott elfújni a megmaradtakat. Végül azonban megtörtént, aminek meg kellett történnie, a gyertyák elfújódtak, a közönség tapsolt, a másik terem megnyílt, és lehetett koccintani, pogácsázni, körbeparolázni.

Fotó: Gál Csaba (PIM)