De most a tavalyinál jobban bírtam a megpróbáltatásokat, igaz Grüfallo- vetítés nem volt, viszont volt helyette kalapkeresés egy medvével.

Jon Klassen Wo ist mein Hut? Című könyve egész egyszerűen zseniális, a sztori végtelenül egyszerű: a medve elveszti a sapkáját és végigkérdezi az összes állatot, persze senki sem látta, egyedül a nyúl válaszol kissé pökhendien a kérdésre, míg végül az utolsó állatnál a medve rádöbben, hogy a nyúlon volt a kalap. Nemsokkal később az állatok a medvénél kérdezősködnek, nem látta-e a nyulat, mire a medve kissé pökhendien válaszol a kérdésre...
 

Peter Menne Die parade der Tiere című műve nem igazán nyerte el a tetszésem, viszont az illusztrátor-szerző profin felépített weboldala igen. A prae.hu olvasóinak már több ízben írtam egyik kedvenc illusztrátoromról  (aki egyben szerzője is saját gyerekkönyveinek), Michael Roherről, aki ezúttal az Oma, Huhn und Kümmelfritz című kötettel képviseltette magát, továbbírva az osztrák tradíciót, csak ezúttal a nagyi nem az almafán csücsül, van viszont patchwork család, cirkusz és varázslat.

Ha már rajongás, kiderült, hogy Roher mellett közös kedvencünk a szerkesztő urakkal Stian Hole. Ezúttal Garman titkába pillanthattunk bele. A titok természetesen nem más, mint az első szerelem. Garman szerelmes lesz egy ikerpár szelídebb tagjába, és együtt felfedeznek egy titkos búvóhelyet az erdőben. Egyrészt érdekes, hogy a könyv elején az olvasót a képek segítségével Hole belehelyezi egy leselkedői szerepbe, másrészt pedig gyönyörű, ahogy az erdő mélységét ábrázolja. De vannak még utánozhatatlan perspektívákat bemutató illusztrációk a könyvben: az egyiken a csillagos égboltot figyelve elmélkedik Garman és Johanne Istenről, majd a földön állva látjuk őket felülnézetből a következő képen. És ezúttal is láthatunk több bensőséges, gyerekkönyvben szokatlan képet, az egyiken Garman félrefordulva egy fa mellett pisil, miközben Johanna nevetve lóg fejjel lefelé, térdével függeszkedve az ágról, és kilátszik a bugyija. A többihez tessék beszerezni a könyvet!

Agnès Desharthe és Anaïs Vaugelade Simons Hochzeit (Simon esküvője) című története fabula arról, hogy hagyjuk a gyermekeinket dönteni, és fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. Ezután következett az a könyv, amivel régóta szemeztem a könyvesboltban: Saskia Hula és Ina Hattenauer Die beste Bande der Welt (A világ legjobb bandája)  című könyve ugyanis arról szól, hogy mit kell tenni akkor, ha valaki egyik bandába sem passzol bele. Alapít egy saját bandát, de egyáltalán nem mindegy hogyan! 

Christine Nöstlinger ezúttal Jens Rassmus illusztrátor segítségével Guter Drache und böser Drache címmel írt tipikusan nöstlingeresen érzékeny történetet egy kisfiúról, akinek a képzeletbeli sárkányai segítenek az élet minden szituációjában, például akkor is, amikor összeveszik a szüleivel és világgá megy. Jens Rassmus finoman oldotta fel a szabad ég alatt, parkban éjszakázó fiú fenyegetettségét, bár szülőként a hideg kiráz a gondolatra. Az viszont nagyon tetszett, hogy a nyaralást elhalasztják két nappal, amikor a mama tudomást szerez a sárkányok létéről, akik végül velük utazhatnak, sőt karúszót kapnak a tengerparton. Itt is gyönyörűen érzékelhető képi szinten a szülő figyelmének hiánya, majd a gyerek felé fordulása. Nagyon fontos kötete ez az óvodásoknak és kisiskolásoknak, különösen, ha képzelt barátokkal rendelkeznek.
 

Milena Baisch: Anton macht’s klar (Anton megmagyarázza) "Einmal bin ich Gengster geworden. In Echt." (Egyszer gengszterré lettem. De tényleg.) Ezzel a majdnem Shakespeare-i mondattal indít a könyv, amit nyolc éves kortól ajánlanak a 1000 und 1 Buch szerkesztői. Az első kötetet tavaly jelölték a német gyerekirodalmi díjra. Ebben a második kötetben hősünk egy általános iskolai problémával kerül szembe, nevezetesen az élményparkba tervezett osztálykiránduláson mindenki guruló-görgős cipőt fog viselni, így természetesen Antonnak is szüksége van egyre. Az apja meg is ígéri, hogy kaphat egyet, azonban tönkremegy a mosógép, arra kell a pénz. És ez még csak a kezdete a megpróbáltatásoknak. Márpedig hősünknek kell a cipő. Egy izgalmasan, pergősen megírt történet a szegénységről, a dolgok fontossági sorrendjéről. Olyan könyv, amit biztosan kénytelen leszek lefordítani, mert el akarom olvasni a saját gyerekeimnek is. Íme a  könyv trailere:

 

Tamara Bach öt év szünet után új kötettel jelentkezett. Olyan írőnőről beszélünk, akinek a 2004-ben debütáló regénye rögtön elnyerte a Deutscher Jugendliteratur Preis-t ifjúsági irodalom kategóriában. Idén a különleges borítójú Was vom Sommer übrig ist (Nyári felesleg) című regénye két lány történetét meséli el. A tizenhárom éves Jana bátyja öngyilkos akart lenni, és kómában fekszik a kórházban, a szülők pedig csak vele foglalkoznak, így Jana csavarog. A 17 éves Louise-ra szülei nem figyelnek, és a lány egyszerre három helyen végez nyári munkát. Ők ketten találkoznak, és a kezdeti ellenszenv után végigkísérhetjük a megnyílás, egymásra figyelés rögös útján tett lépéseiket. A különleges nyelvezetű regényben a párbeszédeket meg-megszakítják tudatfolyamszerű szentenciák. Ulf Cronenberg asszociatív írásnak nevezi Tamara Bach stílusát.
 

Franz-Joseph Huainigg és Verena Hochleiter Jakob & das Rote Buch című könyve egy nevelőszülőknél felcseperedő kisfiú történetét meséli el, akinek hiányzik a lába alól a biztos talaj. Elhatározza, hogy kideríti, kik a valódi szülei. Sokat tanulhatunk a kötetből, mindenképpen érdemes volna itthon is megjelentetni, igazi hiánypótló könyv lenne minden család számára, hogy tudatosítsuk magunkban, mi adja a létezésünk alapját, nem beszélve arról, hogy minden gyerekben előbb-utóbb felmerül, hogy őt biztosan örökbe fogadták, mert senki sem érti meg a családjában. És a digitális fényképezés korában egyébként is jó szórakozás és különleges nagycsaládi élmény lehet a régi fényképek között turkálni egy esős délutánon.
 

Hasonlóképpen különleges Birte Müller Planet Willi című könyve. A szerző egy Down-kóros kisfiú mamájaként írt gyerekkönyveket, további szócséplés helyett kukkantsunk be inkább az oldalára. Szintén csak érintőlegesen, de muszáj megemlítenem, hogy Ulf Nilsson és Eva Eriksson könyve, a Der beste Sänger der Welt (A világ legjobb énekese) is a listára került. Biztosan fogok róluk részletesen írni, mert a szerzőpáros a kisiskolások és kiskamaszok hétköznapi problémáinak megjelenítésében és feldolgozásában utolérhetetlen. Persze lehet, hogy csak a rajongás beszél belőlem, mert például a Mein glückliches Leben című könyvüket rongyosra olvastuk. Miért nem jelent még meg magyarul? Akár valamelyik "olvasni tanulok"- sorozatban!

 

A könyvajánlás egy egérrel folytatódik, Lorenz Pauli és Katrin Schärer egere (vagy az egér rokona) a róka után idén egy szarvassal találkozik, akit tornázni tanít. A Nur will alle című kötet olvasásakor nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is garantált a szórakozás.

Akik Békés Pál kétbalkezes varázslóját szerették, biztosan kedvelnék Fips Fidibust is, aki most fekete Haderich titkával ( das Geheimnis das schwarzen Haderich) szembesül, mellékesen egy zsák borsóvá változtatja a vizsgán a varázslóiskola igazgatóját, amit felfal egy disznó. Szóval, eltart egy darabig, mire visszanyeri a diri az eredeti alakját és Fipsnek még a papáját is meg kell találnia. Mindezt az "olvasni tanulok" - sorozatban.  

14 éves kor fölött ajánlják Silver Craig: Wer hat Angst vor Jasper Jones? történetét. Az ausztrál kísértettörténetben van minden, ami a borzongáshoz kell, a főhős a verandán alszik, amikor jön Jasper Jones. És tényleg van hulla az erdőben, csak épp nem Jones a gyilkos. Egy könyv a rasszizmusról, hosszú, reflektív szakaszokkal.
Mindenki olvasott már könyvet arról, mi minden történhet, ha a medvebocsok nem tudnak elaludni. Kismedvénk is kalandozni indul, a medvepapa meg utána. A végén persze a városi színház színpadán kötnek ki, ahol is medvepapa egyszerű trükkhöz folyamodik, hogy megtalálja a fiát: kiüvölti a közönséget a teremből. Mindezt böngésző formában, hamisítatlan őszi színpalettával. (Benjamin Chaud: Die Bühne ist frei Papa Bär!)

Antje Damm Kiki című könyve egy barátság története. A főszereplő kislány vidékre költözik a szüleivel, ahol Kiki személyében barátra talál. Először megismerhetjük a barátság történetét, majd Kikit elüti egy moped és belehal a sérüléseibe. Csak az emlékek maradnak, és egy kis ajándék, amit főhősünk Kiki halála után képtelen volt kinyitni. Egy könyv a gyermeki gyászról, fájdalomról, barátságról. Itt lehet beleolvasni.

 

Az első könyv, ami a kiállított könyvek közül megtetszett, Jess Rothenberg Weisst du eigentlich, dass du mir Herz gebrochen hast? (Tisztában vagy vele, hogy összetörted a szívem?) kötete. Ezzel a címmel és egy nagyon rózsaszín borítóval egyszerűen annyira giccses, annyira lektűrszerű kinézete volt, hogy muszáj volt elolvasnom, miről is szól. Hangosan röhögtem a fülszövegen. A 14 éves Aubrey

tipikus amerikai lány, a papa kardiológus, a mama művész, hősnőnk pedig összejön az iskola futballsztárjával, aki azonban hamarosan szakít vele. És Aubrey elhalálozik "szívösszetörésben". Nem hisszük? Pedig tényleg. Nem, nem szívinfarktusban, szívelégtelenségben vagy ilyesmiben. Egyszerűen tényleg összetörött a szíve. Mindez nagyon jó stílusban előadva! A 12 éves kortól ajánlott könyv igazi, hamisítatlan angyaltörténet, olyan kötet, amit a normális, átlagos tinédzserek szívesen olvasnak. Attól különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Csak az elbeszélői stílus. 

Utaztott már valaki óriás körtén? Netán járt már valaki az óriás körték szigetén? Esetleg kapott valaki palackpostán magot? Akármilyen magot. Jakob Martin Strid hősei mindezt megcselekedték, méghozzá egy képeskönyvben. Az óriáskörte hihetetlen története (Die unglaubliche Gesichte von der Riesenbirne) az a típusú könyv, amely biztosan hosszú időre lefoglalja az olvasó gyerekeket, de szerintem a felnőtteket is.
 
Sebastian Perez és Benjamin Lacombe könyve ezúttal nem váltott ki szent borzadályt a tömegből, lehet, hogy megedződött a közönség? A mi könyvtárunkban is láttam az inkriminált Hófehérke kötetet, de a gyerekeimet eleddig gondosan távoltartottam tőle. Még pár év. Ahogy egyébként a Das Elfen-Bestimmungbuch-ot is, amiről Simon Réka Zsuzsanna barátnőm írt a spanyol-magyar gyerekkönyves blogján:
 

"(…)Sébastien Perez és Benjamin Lacombe már korábban is dolgoztak együtt. Az egyik figyelemre méltó közös munkájuk egy izgalmas képeskönyv El herbario de las hadas, (franciául: L’Herbier des fées, magyarul: A tündérek herbáriuma).

A könyv 2011-ben jelent meg és ugyancsak az Edelvives Kiadó gondozásában. Nagy formátuma, a borítójáról üveges tekintettel ránk néző tündére azonnal magához vonzza a könyvesboltokba belépők tekintetét. A tündérek herbáriuma állítólagos reprodukciója az orosz botanikus Alekszander Bogdanovics naplójának, akit Grigorij Jefimovics Raszputyin azzal bízott meg, hogy találja fel a halhatatlanság elixírjét. Bogdanovics elindul a legendáiról és gyógynövényeiről hírhedt Brocéliande erdőbe, ahol felfedezései nemcsak addigi elképzeléseit, ismereteit forgatják fel, hanem az egész életét is. Amit tapasztal, azt Perez és Lacombe tárja elénk fényképek, portrék, rajzok, levelezések segítségével. Lenyűgöző, titokzatos könyv ez, ahol a ceruza-, akvarell- és tintarajzok, festmények fedik fel kilétüket papírkivágások és áttetsző papírlapok mögül, egy különleges, egyedien misztikus világot tárva elénk. Egy olyan világot, ahol a botanikai csodák és a mágikus lények kéz a kézben járnak."
 

Magyarra inkább Tündérhatározóként fordítanám a tükörfordítás helyett, (pontosabban a német címet fordítanám) mert a herbárium szó konkrétan növénygyűjteményt jelent, és bár rengeteg az összefüggés a növények és tündérek között a könyv szerint, valahogy mégis inkább a Kisnövényhatározó jut az eszembe a könyv láttán.

Hamarosan várható Heinz Janisch Kommt ein Boot… című projektkötete, amely 11 osztrák illusztrátor képével Janisch versét 22 nyelvre lefordítva jelent meg a Bookolino Fesztiválra, azaz november 7-ére. (Már kapható.) A képeket a következő alkotók jegyzik: Helga Bansch, Maria Blazejovsky, Renate Habinger, Verena Hochleitner, Willy Puchner, Michael Roher, Dorothee Schwab, Annett Stolarski, László Varvasovszky, Sibylle Vogel és Linda Wolfsgruber. Sajnos a kötetben magyarul is szerepel Janisch verse, sajnos, mert a fordítás kritikán aluli. A Grazban tanító anyanyelvi tanárokat kérték fel a feladatra, s hogy nem műfordítás, még hagyján, de nyelvtani hiba is van benne. Ha tehát Varvasovszky László és a tanárnő munkáját összeragasztjuk, egy gyönyörű képekkel illusztrált füzetecskét kapunk.
 

Arno Geiger és Kitty Kahane Jona tobt (Jónás tombol) című könyvével zárom a felsorolást. A bibliai Jónás történetét dolgozza fel gyerekek számára az az Arno Geiger, aki felnőtteknek szóló szépirodalmi műveiért több neves díjat is kapott, legutóbb a "Der alte König in seinem Exil" című könyvével aratott sikert. A jól felépített, gyerekbarát kötet segítségével megismerkedhetünk Jónással, a küldetésével, és elgondolkodhatunk néhány ma is aktuális problémán.
 

Az egyetlen szerencse, hogy a hatórás könyvbemutató, ajánló a könyvtárosoknak is szólt, akik alaposan be is vásároltak a könyvekből, így aztán nincs más dolgom, mint könyvtárba járni. A kérdés ezek után csak az, hogy mikor fogok legközelebb felnőtteknek szóló szépirodalmat olvasni...