E(rika) L(eonard) James A szürke ötven árnyalata című regénye eddig soha nem tapasztalt intenzitással fogy. A negyvenmillió eladott példányban nem maga a mennyiség lényeges, hanem hogy milyen gyorsan érte el ezt a számot. A kérdés tehát, amely elsősorban inkább könyvpiaci, és nem irodalmi, hogy mi a titka ennek a könyvnek? Ne feledjük azonban azt sem, hogy manapság túlnyomórészt inkább nők olvasnak, ők ennek a piacnak a meghatározó fogyasztói, és hogy eddig úgy tűnt, a független nő a kor ideálja, miközben ebben a regényben – legalább is első ránézésre – a szexuális alávetettség a központi téma.

Gordon Agáta, Kiss Enikő Hajna és Szabó Tibor Benjámin

Kiss Enikő Hajna szerint nincs extremitás ebben a regényben, egy szokványos szerelmi történet a szőke hercegről a Romana füzetek színvonalán, noha kétségtelen, vannak benne szadomazochisztikus látványelemek. Gordon Agáta szerint alapvetően unalmas, fárasztó, monoton szövegről van szó, s bár a könyv marketingje ezt sugallta, ő nem tapasztalt benne semmiféle határsértést. Íróként persze érdekelte, mi lehet ennek a könyvnek a titka, és csodálkozva fedezte fel, nemcsak ennek a regénynek, hanem részint az ehhez példaképül szolgáló Alkonyat-könyveknek az olvasása során, hogy milyen egyszerű is ez az egész, csupán három motívumot kell variálni a végtelenségig, és nők milliói veszik majd, mint a cukrot.

Mesékre, méghozzá egyszerű mesékre vágyunk, az emberek ki vannak éhezve az efféle történetekre, ami aztán kitölti a különben üres életüket, mondta Kiss Enikő Hajna. Ugyanezt nyújtják persze a szappanoperák is, de egy könyv azáltal, hogy az olvasó maga képzelheti el a szereplőket és a velük történteket, jobban képes bevonni az arra vágyókat a történetbe.   

Szabó Tibor Benjámin többször is visszatért az alapkérdésre az est folyamán, ha tehát egy kaptafára íródott kismillió könyv, s ha ugyanazt a profi marketinget kapja mindegyik a kiadójától, akkor mi az a valami, ami kiemeli ebből a rengetegből azt az egyet, ami végül ekkora sikert ér el? 



A válasz végül is a határsértésben és annak tulajdonképpeni hiányában keresendő. Jól sikerült a marketing, bevonzott ezzel sok embert (kivéve a németeket, akik valóban kíváncsiak a valódi perverziókra, s mivel ilyet nem találtak ebben a könyvben, náluk meg is bukott), miközben Kiss szavaival élve, nem kegyetlen, nem durva, nem igazán problémás a férfi főszereplő, ennél sokkal gázabb pasikkal lehet a valóságban találkozni. Szabó ehhez fűzte hozzá, hogy Christian Grey tulajdonképpen nem sokkal kegyetlenebb, mint Mr Darcy. Kiss Enikő Hajna szerint itt lehet a válasz a felmerülő kérdésekre, Mr. Darcy egy adott korszak férfiideálja volt, Christian Grey meg egy másiké, konkrétan a mi korunké, ahol a nők a sérült, és épp ezért érzelmeiket kimutatni nem képes férfiakra vágynak, akikből aztán kisimogathatják sérüléseiket, traumáikat. A szürke ötven árnyalatának férfi főszereplője pontosan ilyen. Nem szadista (ahogy a női főszereplő sem mazochista), nem kegyetlen, nem vadállat. Erre dobta be Szabó egy másik híres-hírhedt férfikarakter, Patrick Bateman nevét, és azt, hogy abban a történetben tényleg durva dolgok vannak leírva, részletezve.

A szürke ötven árnyalatának viszont csak a marketingje sugallta azt, hogy durva dolgokról olvashatunk majd. Igaz ugyan, hogy a történetben felbukkan néhány motívum, amelyek látszatra a szado-mazo világába vezetnek: a szerződéskötés vagy a korbács, de ezek jellegzetesen olyan elemek, amelyeket a Google az első helyen dob ki a témában. Úgy tűnik, ennyi elégnek is tűnt a szerzőnek és szemmel láthatóan az olvasóknak is. Tehát határsértést ígér a könyv, annak látszatát sugallja, de vigyáz arra, végül mégse sértse az olvasót. Ezt a jelenséget Szabó Nádas Pétert idézve a "semmire sem kötelező középfekvésű szöveg" kifejezéssel jellemezte.

Mivel női szerző női narrátora által elmesélt történetéről van szó, melyet túlnyomórészt nők olvasnak, felmerül a kérdés: ilyenek lennének "a nők"? Beszélhetünk-e hiteles karakterekről? A beszélgetésből az derült ki, nem nagyon. Szabó Tibor Benjámin például azt emelte ki, hogy ennek a fiatal nőnek csak lelki problémái vannak, de a szex, bár egy szűzről van szó, már az első alkalommal flottul megy neki. Gordon Agáta azokra a jelenetekre hívta fel a figyelmet, amikor a főhősnő egyszerű, közvetlen megerősítést kap, elsősorban a szüleitől. Ha az író ezeket a helyzeteket jobban kidolgozza, még talán érdekes is lehetett volna a regény. Kiss Enikő Hajna pedig azt tartotta furcsának, hogy ez a nő mindenkit szeret. Valahogy olyan a karaktere, mint egy horoszkóp, amibe bárki beleképzelheti magát. Kiss egyébként tagadta, hogy itt a független nő ideáljának háttérbe szorulásáról lenne szó, ha megnézzük, kapunk a karakterben ebből is egy kicsikét, abból is egy kicsikét, társ is, független is, valószínű, hogy a további kötetekben felbukkan majd az anyaszerep is. Az egész karakter nagyon zagyva, egyáltalán nem hiteles, inkább a különféle női szerepek bábja. Gordon Agáta szerint ezer éve nem változik semmi, ha azt nézzük, hogy a Muraszaki úrhölgy-könyvek alapmotívuma, hogy a férfi megkeresi magának a tökéletes nőt, hogy aztán elrejtse a világ elől, akkor látnunk kell, hogy ez ősidők óta így működik.

Arra a kérdésre, hogy miért lett éppen ennek a könyvnek ekkora sikere, végül biztos és megnyugtató választ nem találtak a beszélgetők, inkább csak azokat a lehetőségeket sikerült felvillantani, hogy milyen összetevők szükségesek, milyen szempontokat kell figyelembe vennie szerzőnek és kiadónak ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen egy regénynek a közönségsikerre.

Fotó: Csapody Kinga