A crossover mint műfaj leginkább a posztmodern pluralitás eszméjét viszi tovább, s ahogy maga a posztmodern is, vegyes fogadtatást talál szívemben. Persze, mindent lehet keverni, tejet a mézzel, mézet a mustárral és romantikus vonószenét a román népi muzsikával – a kérdés csak az, hogy mi értelme az egésznek: tapasztalataim szerint ritkán jön össze valami olyan, ami több, mint a részek, amikor a részek összege valami többet hoz létre, mint az elemek önmagukban.



Amikor megismertem a Balanescu Quartet Possessed (1992) című lemezét, hirtelen felkaptam a fejem: persze nem újdonság, hogy elektronikus zenét hegedűn játszanak, ebben a zenében viszont volt valami, amit még sohasem hallottam.

A képlet viszonylag egyszerű: keverj össze romantikus vonosnégyes hangzást minimál zenével és elektronikus tánczenével, s ha jól megrázod az egészet, instant hatni fog! Valójában azonban, ennél jóval többről volt itt szó.

Az említett lemezen olyan jól sikerült ez a mix, és ami létrejött belőle, az olyan jó ízléssel lett megkavarva; a zenekar olyan pontosan játszotta a Kraftwerk-nótákat, mint a gép, és mégis érezni lehetett, hogy ami szól, az mégiscsak hegedű, hogy valami más, valami egészen különleges muzsika jött itt létre.

Aztán nem lehetett különösebben hallani az együttesről, Luminitza (1994) lemezüket inkább utóérzésnek tekintettem, szóval egészen mostanáig, hogy újra hazánkba látogattak, nem is gondoltam a Balanescu Quartetre.

Aztán egyszer csak ott ülök az Akvárium Klubban, a négy zenész elhelyezkedik a színpadon, és máris felcsendül a muzsika, a No Time Before Time – a Possessed-lemezről.

The Balanescu Quartet - No Time Before Time (Possessed)

Ha valamit, hát ezt a lemezt hangról-hangra ismerem. Ez nem feltétlenül baj, ám hozzátéve azt is, hogy időközben a világ legjobb vonósnégyeseit hallgattam, feltűnővé válik a pontatlanság, az elmaszatolt hangzás. No meg a rossz előérzet, hogy a zenekar 20 éve ugyanazt a zenét játssza, s még azt sem tökéletesen.

De ne hallgassunk az előérzetekre: a következő blokk a Maria T (2005) lemezről ismét újdonságot hozott! Valójában itt jutott eszembe az a gondolat, amit írásom címéül választottam, vagyis hogy hatni, hatni és megint csak hatni kell!

The Balenescu Quartet - Aria (Maria T)

Bár Alexander Balanescu említette, hogy alaposan tanulmányozta a román népzenét és különösen Maria Tanase muzsikáját, bevallom nekem kevésbé a román népzene jött be erről.

Az egy blokkban játszott számok viszonylag szabadon váltakoztak az autentikus felvételek, a kvartettől megszokott minimál zene és a cigányzene között, s ha most azt mondom, hogy mindez hatásvadász volt, akkor azt a szó legjobb értelmében értem: a zene egyszerűen ütött, mint a nagykalapács.

Az ezután következő Still with me (a Luminnitza-lemezről) viszont újra kijózanított: itt inkább a komputeres minimál keveredett a vonós hangzással, s mivel az alá mondott szöveg mégis csak a rendszerváltásról szólt, némi pesszimizmussal telve nem az újdonságát éreztem, hanem azt, hogy megint túl vagyunk valamin, aminek semmi értelme nem volt;-(

The Balanescu Quartet - Still with me (Luminitza)

De legalább volt közben időm, hogy gondolkodjak. Talán szentségtörésnek hangzik, de én mégis úgy gondolom (és volt ebben néhány neves elődöm, mint Messiaen és Anton Weber pl.), hogy a "klasszikus" zenének nem árt néha egy kis ritmizálás. Ugyan akkoriban épp nem kedvelték az osztinátót, ám a ritmizáláshoz jó módszernek tűnik (ki is volt, talán Monteverdi, akinek a darabját nem akarták eljátszani a zenészek, mert a hegedűs nem volt hajlandó percekig ugyanazt az egyetlen hangot játszani). Különösen, ha hozzátesszük, hogy a magyar (és román) népzene sajátos ritmusát gyakran épp az osztinátó adja, ahogy pl. a nagybőgő (vagy a brácsa) húzza a vonót, majd egy pici késéssel (swing) tolja...

A minimálzene sajátos jellegét, amiről az rögtön felismerhető, az alaplüktetés adja: pontosabban nem üteme van, hanem lüktetése, amelyhez képest ide-oda csúsznak a hangok. Nos, véve az osztinátó okozta lüktetést, és egy-egy hangot benne ide-oda csúsztatva könnyen kapunk 9/8 és más fura ütemeket, amelyekben különösen a balkán zenék tobzódnak.

Van egy apró probléma az ilyen hebrenccsel. Az eltolás miatt ugyan létrejönnek az asszimetrikus ütemek, a (romantikus és népi) dallamfordulatok pontosan ismételhetőek, csúsztathatóak, tehát viszonylag könnyen létrehozható a romantikus-elektronikus-minimál-népi hebrencs, ám egyrészt a dallamok így elveszítik önállóságukat (nekem leginkább Leonard B. Meyer /Emotion and meaning in music/ leírása tetszik erről, aki a zenei textúra kialakulásáról beszél – mármint amikor a hangok nem önálló életet élnek, hanem mintegy textúrává, faliszőnyeggé alakulnak), azaz többé-kevésbé elveszítik népi jellegüket, másrészt – már csak az ismétlődés miatt is – hajlamosak visszatérő dallamokká válni.

Talán ennek köszönhető, hogy alig-alig érzek népzenei hangzást a Balanescu Quartet muzsikájában, másrészt pedig lépten-nyomon belebotlok a (hangról-hangra ismert) Possessed dallamaiba. Pontosan ezért érzem a Luminitza-t önismétlésnek.

Aztán a Luminitza után jött a Kraftwerk-blokk: egy sorban hallottuk a Robots, Autobahn, Model és Pocket Calculator című számokat. Eddigre sikerült elkönyvelnem magamban, hogy az együttes önmagában csak egy jó közepes vonósnégyes volna, ám Alexander Balanescu játéka és ötletei különös fényt adnak neki.

David Byrne és The Balanescu Quartet - Model

Ha jól emlékszem, az utolsó szám megint a Luminitza lemezről való volt, az East című. A muzsika magyar(os) dallamidézettel kezdődik, s aztán indul a romantikus-elektronikus-minimál-népi hebrencs, amit a Possessed-ról megszoktunk – azaz keretes koncertet hallottunk.

The Balanescu Quartet - East (Luminitza)

Különösen hatásos koncert, s ahogy körbenézve láttam, a közönség átlag életkora bőven 25-30 alatt volt. Egy vonósnégyes esetében pedig nem kis dolog ez.

Szóval én azt ajánlom, hogy ha valaki épp ismerkedik a vonósnégyes műfajával, nagyjából fogalma sincs a romantikáról és a valódi népzenéről, ám jórészt elektronikus zenén szocializálódott, akkor az legjobban teszi, ha a Balanescu Quartet zenéit hallgatja. - ahogy a minimál zenével való ismerekedést sem John Adams műveivel érdemes kezdeni – mert így biztos, hogy meg is szereti azt. (Amit aztán - később - lehet folytatni mondjuk a Kronos vagy az Arditti Quartet muzsikáival;-)

The Balanescu Quartet - Possessed (válogatás)

Setlist:

No Time Before Time (Possessed)
Mountain Call, Aria, Interlude (Maria T)
Still With Me (Luminitza)
Robots, Autobahn, Model, Pocket Calculator (Possessed)
East (Luninitza)

Balanescu Quartet

Alexander Balanescu (1954. június 11, Bukarest) egyetemi tanár fia, aki Romániában nevelkedett, mielőtt családja Izraelbe menekült 1969-ben. Két év után Londonba költözött, hogy hegedű tanulmányokat folytasson (egyébként a Juillard School of Music-ban is tanult, New Yorkban).



A Balanescu Quartetet 1987-ben alapította, eredetileg Clare Connors (másodhegedű), Bill Hawkes (viola) és Caroline Dale (cselló) játszott benne. Mivel jó kapcsolatban volt Michael Nyman és Gavin Bryars kortárs zeneszerzőkkel, a kvartett John Cage, Kevin Volans és Robert Moran darabjait játszotta.

1992-ben újítottak a Mute Records független kiadónál megjelent Possessed-el, amelyen öt Kraftwerk elektronikus szám akusztikus átirata szerepelt. Alexander Balanescu szerint: "Kétszáz éve léteztek hegedűk, mi pedig próbáljuk összangba hozni ezt a modern szerzeményekkel".

Az 1994-es újabb lemez, a Luminitza a román "fényecske" szóból ered. Balanescu számára ez a hazájába invitáló fényeket jelentette: "Egy kis remény a sötétségben. Amely még Ceaucescu totalitárius rezsimjének 1989-es összeomlása után is beárnyékolja Romániát".

Az albumon hangminták és programozott dob van, s teljes mértékben Balanescu és Connors műve. A duóhoz az albumon Andy Parker (viola) és Nick Cooper (cselló) csatlakozott.

A következő évben a Balanescu Quartet a Luminitza Chamber Orchestrával működött együtt Philip Haas filmjének hangfelvételein: Angyalok és Férgek (Angels & Insects,1995). A zenészek felbukkantak Bryars és az angol rock együttes, a Spiritualized albumain is.

A késő 90-es és kora 2000-es években Balanescu rengeteget dolgozott, befejezve egy albumot Yellow Magic Orchestra feldolgozásokból, és teljes partitúrát komponálva az Il Partigiano Johnny (2000) című olasz filmhez, azon felül, hogy a kvartettel számos klasszikus és avant-garde szerző felvételein dolgozott.

A 2005-ös Maria T-t az ikonikus román folk énekes, Maria Tanase inspirálta, továbbá Alexander Balanescu összeállt Klaus Obermaier osztrák video művésszel, hogy egy multi-média live show-t hozzon létre az albumból.

Diszkográfia

Michael Nyman, Balanescu Quartet - String Quartets 1-3, Argo Records, 1991
Possessed, Mute, 1992
David Byrne: High Life For Nine Instruments / Robert Moran: Music From The Towers Of The Moon / John Lurie: Stranger Than Paradise / Michael Torke: Chalk, Argo Records, 1992
Luminitza, Mute, 1994
Kevin Volans: String Quartets 2 & 3, Argo Records, 1994
Raymond Boni, Quatuor Balanescu - Le Trajet Ou Le Peuple Témoin, Stupeur & Trompette!, 1994
Gavin Bryars / Balanescu Quartet - The Last Days, Argo Records, 1995
Alexander Balanescu Featuring The Balanescu Quartet - Angels & Insects, Mute Records Ltd, 1996
Y.M.O. by The Balanescu Quartet - East Meets East, Conspio Records, 1997
Balanescu Quartet , Music by Alexander Balanescu - Maria T, Mute 2005
Alexander Balanescu - Ada Milea - Balanescu Quartet - The Island, Saphrane, 2011
Teho Teardo / Balanescu Quartet - Diaz (Colonna Sonora Originale), Radiofandango, 2012
The Balanescu Quartet, Mute Records, 1992
This is The Balanescu Quartet, Mute, 2011