A kissé zavaros, hadarva előadott magyarázatok szerint egy Petőfi-kéziraton talált vércseppből kinyert DNS-minta alapján sikerül megidézni Petőfit, aki a professzor időgépébe kerül, hiszen az időben visszautazva a penna temporis-szal megjelölte ikonját a tudós. Ez a természetfeletti képességekkel megáldott toll ugyanis képes arra, hogy időben előre- és visszarepítse azokat, akiket megjelölnek vele, a latin hangzású név is innen ered. A mindvégig meglehetősen didaktikus előadás hamar interaktívvá válik, a gyerekközönség egy pillanatig sem ódzkodik a részvételtől, még akkor sem, ha Petőfiről éppen csak annyit tudnak: létezett valamikor valaki ezen a néven. Erre a szempontra azonban meglehetősen erősen épít az előadás, ráadásul teljes joggal, hiszen Petőfi valóban az a szerző, aki a teljes közoktatásban végigkíséri a diákok tanulmányait az általános iskola alsó tagozatától egészen az érettségiig. Ez viszont már túl nagy merítés lenne, így elsősorban az általános iskolás korosztályra fókuszál a darab.

Először egy Petőfi-kvízben vesznek részt a körülbelül 8-13 éves gyerekek, a lehető legváratlanabb válaszokat adva a költő életével és verseivel kapcsolatos kérdésekre, melyek közül a helyesek a háttérben felfüggesztett kivetítőn meg is jelennek. Később aztán igazságszolgáltatók lesznek, segítenek eldönteni, melyik Petőfi az igazi. A költő ugyanis hirtelen megkettőződik, és egyikük jelenléte sem optikai csalódás, hanem színtiszta csalás. Adott tehát egy decensen, atillába felöltözött, bajuszát folyamatosan igazgató és egy gatyás, bohém Petőfi. A kérdés csak annyi, melyikük az igazi. A darab szereplői a gyerekek után magukat a "Petőfiket" tesztelik a neves költő életrajza és költeményei alapján, miközben felcsendülnek az Allstars Pilvaker zenéi. Így a száraz adatokon túl a beatbox és a rap sem marad el az igazságos versenyben, ám a két poéta még ekkor is állja a sarat, a lebukás csak később következik. Kétségkívül ez az előadás csúcspontja, amelyben a legkisebbek előtt is világossá válik, a Petőfi-versek ritmikájuknak, szabályszerű verselésüknek köszönhetően tökéletesen alkalmasak arra, hogy rapszöveggé váljanak. Pillanatok alatt egyértelművé válik Petőfi frissessége, jó módszer lehet ez arra, hogy a fiatalabb generációkhoz is közelebb kerüljön. Kár, hogy az előadás ezzel a gondolattal a későbbiekben nem foglalkozik, és így a gyerekek figyelme is inkább a "hazugság" lelelplezése felé terelődik. Bár ebben a folyamatban szerepet kap a két költő írásképessége, rímfaragó tehetsége, mégsem ez dönti el a versenyt, és válik valóban hangsúlyossá, hanem a történet krimiszerű "megoldása".

A professzor, aki élete eseményeit az imádott példakép, Petőfi története köré igazítja, olyan, mint egy két lábon járó Petőfi-összes, betéve tudja az éppen aktuális helyzethez leginkább illő verset. Vele van fiatal és törekvő tudós-asszisztense, akinek személye az igazi Petőfi utáni nyomozásban elengedhetetlen lesz. A kép így még hiányos, hiszen a professzor lánya, Iluska, a János vitéz egyik itteni, duplán fiktív ihletője, mozaikként illeszkedik abba. Ugyanis ő az, aki a jövőből a múltat alakítja, és az akkor még sikerei előtt álló Petőfi múzsája lesz. Amikor popcornozás közben eldől, hogy Petőfi visszarepül a múltba, Iluska pedig marad 2025-ben, tehát a búcsú pillanataiban pedig meg is kéri őt, ha 1849-ben véletlenül Segesváron jár majd, akkor inkább felé vegye az irányt, ami a penna temporis miatt máris lehetséges.

A tudós és Iluska, azaz az apa és lánya kapcsolata könnyen kirajzolható a fiatal és idősebb, a két külön és egymástól nagyon is távol álló generáció ellentétében. Míg Iluska, aki szelíden próbálja apját visszafogni attól, hogy a gyerekek számára teljesen felfoghatatlan dolgokról beszéljen, addig kettejük kommunikációja mégis lépten-nyomon kisiklik. A fiatal Iluska szóhasználata az apa számára befogadhatatlan, és ez fordítva is igaz. S mivel a nézősereg Iluska oldalán áll, így a komikus jelenetek sem maradnak el, melyeken jót mulat a közönség. De nem csak ebben, hanem az öltözködésben és az általuk használt eszközökben is jócskán van különbség: ennek a mesejátéknak az Iluskája már fekete, feliratos pólóban, fülhallgatóval és kamerával jár, hogy folyamatosan rögzíthesse az eseményeket. Ezt a felvételt az előadás egésze alatt a kifüggesztett kivetítőn is láthatjuk, mintegy duplikálva, több nézőpontból bemutatva a színpadon zajló jeleneteket, figyelmünket a részletekre irányítva.

A játékos irodalmi előadásban sok jó ötlet felbukkan, ám a színpadi megoldások összességében elég gyengék maradtak. A színészek közül egyedül a gatyás Petőfit megformáló Tóth János Gergely emelhető ki, a többiek sem a túlzott teatralitást, sem a bakikat nem tudták legyűrni. Mindezektől függetlenül is megvan a darab humora, ami szinte minden esetben célba is ér a gyerekeknél, sikerül azt a hangot megütni, amelyet ők nagyon is jól értenek. Talán kevesebb szájbarágással és ügyesebb dialógokkal könnyebben lehetne vezetni a gyerekek figyelmét, az előadás lényege ugyanis éppen ebben áll. A legapróbb részleteket is észre kell venniük ahhoz, hogy végül "igazságot szolgáltathassanak", mint az igazi mesehősök. Mert hogy azzá válnak, az egy pillanatig sem kérdés, s ez kétségkívül az előadás legnagyobb erénye.

Dávid Ádám: Petőfi Irodalmi Időgép, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012. szeptember 28., a QWERT Kulturális Közhasznú Egyesület, a Keleti István Művészeti Iskola és a zLabor közös produkciója

Zeitsprung Kázmér: Keserű Imre

Zeitsprung Ili: Kőszegi Mária

Petőfi 1: Kató László Balázs

Petőfi 2: Tóth János Gergely

Író: Dávid Ádám

Dramaturg: Vörös István

Díszlet: Bódi Kati

Videó: Dávid Ádám, zLabor

Animáció: Horváth Imre

Zene: Pilvaker Allstars (DiazBeats, Bom, Dipa)

Rendező: Keserű Imre