art&design
2012. 10. 18.
Éld meg a pillanatot!
Élj lassabban! – Slow Design kiállítás
Töltsd meg az életed mélységgel és tartalommal! – erre ösztönöz a Design Hét keretében megrendezett Slow Design kiállítás, melynek anyagát tizenkét országból válogatták össze és tizenhárom téma köré csoportosították. Az "Élj lassabban!" mottóval megnyílt tárlat közel nyolcvan mű segítségével reflektál a lassúság designkultúrájára.
Az Erzsébet téri Design Terminálban egy ágas-bogas, faághoz hasonlító szerkezet fogad minket, melyre magukat a kiállított tárgyakat installálták. Halasi Rita Mária kurátor igen ötletesen vezet be minket a Slow Design fogalmába: e fából készült installáció már eleve a fenntarthatóságot, a felelős és tudatos tervezői gyakorlatot hivatott szimbolizálni – mint maga a fa, a kiállítás is rendkívül szerteágazó, sok témát körülölel, ugyanakkor a kiállított tárgyaknál rendkívül fontos szerepet kap a természet megóvása és a természetes anyagok felhasználása, illetve azok újrahasznosítása. A kiállításon bemutatott munkák a tárgyak teljes életciklusával számolnak, a design hosszú távú hatásaira koncentrálnak és a divattal szemben a valós igényeket igyekszenek kielégíteni.
Egy igen erős kiállítással van dolgunk, így elég nehéz mindössze néhányat kiemelni e nyolcvan munka közül. Az "Újraértelmezett hagyományok" témakörébe olyan kiváló munkák kerülnek, melyek tökéletesen képesek életben tartani a tradíciókat, miközben a hagyományokat folyamatosan, lassan és körültekintően újragondolják. Tom Sloan A Magyar Vándor aktatáskája kiválóan igazodik a modern életformához (még laptopot is tárolhatunk benne), ugyanakkor olyan tradícionális elemekből építkezik, mint a szovjet munkaruha vagy a gimnasztikai ló fogantyúja. De ugyanilyen ötletes az ülőpad alkotása is, melyhez egy gimnasztikai lovat alakít át. Szintén ebbe a kategóriába helyezték el az A+Z Design Bödön című alkotását, mely egy zsírtároló átalakításával jött létre: a bödönből felfordítva szék lesz, ami gyönyörű hímzett fedőt kap, de üregessége folytán még borhűtőnek is nagyszerűen használható. Susanna Junttila munkája a vastag telefonkönyvek feleslegességére reflektál: e hatalmas köteteket csíkokra vágva szőnyegeket sző belőlük, így világunk részei maradhatnak.
Az "Új kézművesség" témaköre alá azokat a műveket rendelték, melyek a manuális munka meditatív, nyugtató jellegét hivatottak erősíteni, és amelyek rávilágítanak a készítésen keresztül történő tanulási folyamatra. Shir Atar munkái a legerősebbek ebben a kategóriában, Sticks elnevezésű vázái faágakból és szintetikus gyantából állnak össze, és úgy tűnik, mintha az ágak belenőttek volna ebbe a mesterségesen előállított anyagba. Ducsai Judit Klocc filctárolójának erőssége pedig, hogy az ősi nemezelő technikát egy modern formával képes ötvözni, így munkái a hagyomány és a modernitás ötvözeteiként jelennek meg.
A "(G)lokalista" munkák mottója a “Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" elv, melynek lényege, hogy a helyi hagyományok mellett a globális környezetvédelemre is nagy hangsúlyt fektet. Soili Archa organikus csillárja kiváló példája ennek: a helyi erdők terméseinek felhasználásával globális feladatokra hívja fel a figyelmet. E művek közös jellemzője a lassú alkotási folyamat, mely Adital Ela Terra ülőkéjét is jellemzi, ami egy ősi építési módot ötvöz a modern technikával.
Az "Újrahasznosítás" címszó alá olyan munkák kerültek, melyek az ökológiai lábnyom csökkentését hivatottak elérni, miközben magas művészi színvonalon jelennek meg. A Kulia Design lámpaburái a fűrészpor és a nejlonzacskó ötvözéséből jönnek létre, de a rENs csoport Sample Series ékszerei is rendkívül izgalmasak, hiszen olyan fából készülnek, amit újrafelhasznált papírból állítottak elő (newspaper wood). Fredrik Farg Re:cover alkotása is egy nagyszerű módja az újrahasznosításnak: régi, elhasznált székekre készít klasszikus ruhákat, így ezek az ülőalkalmatosságok örökké divatosak maradnak.
Külön csoportot képeznek azok a művek, melyeknek közös jellemzőjük az "Egyszerűség". Ezekkel a munkákkal az alkotók kimondják, hogy a digitális forradalom nem hozta el a tőle várt csodát, ezért jobb lenne inkább hátra fordulni és visszatérni az egyszerűbb dolgokhoz. Ineke Hans hitelkártya alakú evőeszközeivel, Pais Panni Lightme elnevezésű, faágszerű lámpáival, Ari Turunen pedig On the rocks szappankőivel kíván felszólalni az egyszerűség fontossága mellett. Egyszerűek azok a munkák is, melyeket direkt úgy terveztek meg, hogy a lehető legtöbb ember képes legyen használni őket. A Befogadó tervezés igen kreatív munkája a Bálint Gábor, Söjtöny Szabolcs és Szabó Ede által tervezett Handy Grip gyógyászati segédeszköz, mely a reumás betegek életét hivatott megkönnyíteni.
A kiállítás legkülönlegesebb csoportját azok a műalkotások alkotják, melyek megszólalni vágyó tárgyakból alakulnak ki. A tárgyaknak történetük van és mesélni akarnak, állítják a "Narratív tervezés" alkotói. A Committee csoport Kebab elnevezésű lámpája például elhasznált játékokból és más régi használati tárgyból épülnek fel, melyekhez számos emlék kötődik szorosan. Zdenek Vacek és Daniel Posta alkotása, a Virus ékszereket foglal magában, melyek kötelekből állnak össze és amely kötelekre olyan alumíniumsókat fecskendeztek, amik végül kikristályosodtak a köteleken. Így a műalkotás saját magát hozta létre.
A kortárs design számára a barkácsolás is előtérbe kerül: a "Csináld magad!" alkotói állítják, hogy bárkiből művész válhat, ha saját maga elkészít egy tárgyat. Jane ni Dulchao szuperragasztói több színben beszerezhetőek, így bárki kiélheti kreativitását, ha két dolgot össze kíván illeszteni. De készíthetünk magunknak házi papucsot is egy filcdarabból Gaspard Tiné-Berés Lasso elnevezésű munkája segítségével. Saját fogasunkat pedig a Walking-Chair Design Studio Bottleboy alkotása segítségével PET-palackokból állíthatjuk össze.
A "Társadalmilag elkötelezett tervezés" alkotói olyan darabokat készítenek, melyek a valós igényeket elégítik ki a divatos áramlatok helyett. A Fruit of Care csoport például értelmileg sérült embereknek ad munkát azáltal, hogy használható és dekoratív ceruzákat és papírokat készíttet velük.
A "Városi gazdálkodás" címszó alatt megbúvó művek is a társadalmi felelősségvállalásra buzdítanak, ám ezt az előző csoporthoz képest némiképp másképp teszik: arra igyekeznek rávilágítani, hogy a háztáji termelés megszűnésével ki vagyunk szolgáltatva a világpiac változásainak. Az alkotók műveikkel a helyi termelés fontosságára igyekeznek felhívni a figyelmet: Frizt Haeg például veteményeseket hoz létre a lakótömbök és az utca között, Varga Katalin pedig munkájával a gyermekeket neveli környezettudatosságra. A környezettudatossághoz természetesen hozzátartozik a "Városi kerékpározás" népszerűsítése is. E kategóriában a legötletesebb és legfunkcionálisabb munka Anna Haupt és Terese Alstin Hövdig című alkotása, mely egy olyan nyakpánt, ami egy baleset során fejvédő légzsákká változik át így óvva meg viselőjét.
Az "Eco Design" kategóriában a kedvenc darabjaim Terbe János munkái, aki kartonokból készít belsőépítészeti elemeket és bútorokat. Igazán nagyszerű, ahogyan a papírból ilyen masszív és stabil elemeket hoz létre. Jelenleg térelválasztóit tekinthetjük meg, de érdemes nyitott szemmel járni, mert kanapéi, asztalai és más bútorai is egyre több helyen bukkannak fel.
A kiállítás végére érve "Low tech" alkotások fogadnak minket, melyek célja, hogy a lehető legkevesebb energiát használják fel. A Walking-Chair Design Studio gyógyszercsomagolásokból összeállított lámpaburája kiváló példája ennek a koncepciónak.
Mindenki számára előszeretettel ajánlom a kiállítást, mert valóban rendkívül izgalmas és ötletes megoldások születtek a Slow Design elvének megfelelve. Az elrendezés elsőre ugyan kissé kaotikusnak tűnik, de hamar megtaláljuk az utat, ahogyan érdemes bejárni a tárlatot. Sajnos azonban még néha így is zavaró, hogy keresnünk kell a kategóriát bemutató táblát vagy az, hogy a műtárgy és annak leírása kissé elcsúsznak egymáshoz képest. Sokszor találkozunk ugyanis olyan műtárggyal, aminek a táblája fordítva került rögzítésre, néha meg úgy kell vadásznunk a leírás után, mivel a tábla kissé távolabb került a műtárgytól. Ezek persze olyan apróságok, amelyeket könnyen feledtetnek velünk a kiállított darabok.
Az Élj lassabban! – Slow Design kiállítás Budapesten, a Design Terminálban tekinthető meg ingyenesen 2012. októbr 28-ig.
Egy igen erős kiállítással van dolgunk, így elég nehéz mindössze néhányat kiemelni e nyolcvan munka közül. Az "Újraértelmezett hagyományok" témakörébe olyan kiváló munkák kerülnek, melyek tökéletesen képesek életben tartani a tradíciókat, miközben a hagyományokat folyamatosan, lassan és körültekintően újragondolják. Tom Sloan A Magyar Vándor aktatáskája kiválóan igazodik a modern életformához (még laptopot is tárolhatunk benne), ugyanakkor olyan tradícionális elemekből építkezik, mint a szovjet munkaruha vagy a gimnasztikai ló fogantyúja. De ugyanilyen ötletes az ülőpad alkotása is, melyhez egy gimnasztikai lovat alakít át. Szintén ebbe a kategóriába helyezték el az A+Z Design Bödön című alkotását, mely egy zsírtároló átalakításával jött létre: a bödönből felfordítva szék lesz, ami gyönyörű hímzett fedőt kap, de üregessége folytán még borhűtőnek is nagyszerűen használható. Susanna Junttila munkája a vastag telefonkönyvek feleslegességére reflektál: e hatalmas köteteket csíkokra vágva szőnyegeket sző belőlük, így világunk részei maradhatnak.
Az "Új kézművesség" témaköre alá azokat a műveket rendelték, melyek a manuális munka meditatív, nyugtató jellegét hivatottak erősíteni, és amelyek rávilágítanak a készítésen keresztül történő tanulási folyamatra. Shir Atar munkái a legerősebbek ebben a kategóriában, Sticks elnevezésű vázái faágakból és szintetikus gyantából állnak össze, és úgy tűnik, mintha az ágak belenőttek volna ebbe a mesterségesen előállított anyagba. Ducsai Judit Klocc filctárolójának erőssége pedig, hogy az ősi nemezelő technikát egy modern formával képes ötvözni, így munkái a hagyomány és a modernitás ötvözeteiként jelennek meg.
A "(G)lokalista" munkák mottója a “Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" elv, melynek lényege, hogy a helyi hagyományok mellett a globális környezetvédelemre is nagy hangsúlyt fektet. Soili Archa organikus csillárja kiváló példája ennek: a helyi erdők terméseinek felhasználásával globális feladatokra hívja fel a figyelmet. E művek közös jellemzője a lassú alkotási folyamat, mely Adital Ela Terra ülőkéjét is jellemzi, ami egy ősi építési módot ötvöz a modern technikával.
Az "Újrahasznosítás" címszó alá olyan munkák kerültek, melyek az ökológiai lábnyom csökkentését hivatottak elérni, miközben magas művészi színvonalon jelennek meg. A Kulia Design lámpaburái a fűrészpor és a nejlonzacskó ötvözéséből jönnek létre, de a rENs csoport Sample Series ékszerei is rendkívül izgalmasak, hiszen olyan fából készülnek, amit újrafelhasznált papírból állítottak elő (newspaper wood). Fredrik Farg Re:cover alkotása is egy nagyszerű módja az újrahasznosításnak: régi, elhasznált székekre készít klasszikus ruhákat, így ezek az ülőalkalmatosságok örökké divatosak maradnak.
Külön csoportot képeznek azok a művek, melyeknek közös jellemzőjük az "Egyszerűség". Ezekkel a munkákkal az alkotók kimondják, hogy a digitális forradalom nem hozta el a tőle várt csodát, ezért jobb lenne inkább hátra fordulni és visszatérni az egyszerűbb dolgokhoz. Ineke Hans hitelkártya alakú evőeszközeivel, Pais Panni Lightme elnevezésű, faágszerű lámpáival, Ari Turunen pedig On the rocks szappankőivel kíván felszólalni az egyszerűség fontossága mellett. Egyszerűek azok a munkák is, melyeket direkt úgy terveztek meg, hogy a lehető legtöbb ember képes legyen használni őket. A Befogadó tervezés igen kreatív munkája a Bálint Gábor, Söjtöny Szabolcs és Szabó Ede által tervezett Handy Grip gyógyászati segédeszköz, mely a reumás betegek életét hivatott megkönnyíteni.
A kiállítás legkülönlegesebb csoportját azok a műalkotások alkotják, melyek megszólalni vágyó tárgyakból alakulnak ki. A tárgyaknak történetük van és mesélni akarnak, állítják a "Narratív tervezés" alkotói. A Committee csoport Kebab elnevezésű lámpája például elhasznált játékokból és más régi használati tárgyból épülnek fel, melyekhez számos emlék kötődik szorosan. Zdenek Vacek és Daniel Posta alkotása, a Virus ékszereket foglal magában, melyek kötelekből állnak össze és amely kötelekre olyan alumíniumsókat fecskendeztek, amik végül kikristályosodtak a köteleken. Így a műalkotás saját magát hozta létre.
A kortárs design számára a barkácsolás is előtérbe kerül: a "Csináld magad!" alkotói állítják, hogy bárkiből művész válhat, ha saját maga elkészít egy tárgyat. Jane ni Dulchao szuperragasztói több színben beszerezhetőek, így bárki kiélheti kreativitását, ha két dolgot össze kíván illeszteni. De készíthetünk magunknak házi papucsot is egy filcdarabból Gaspard Tiné-Berés Lasso elnevezésű munkája segítségével. Saját fogasunkat pedig a Walking-Chair Design Studio Bottleboy alkotása segítségével PET-palackokból állíthatjuk össze.
A "Társadalmilag elkötelezett tervezés" alkotói olyan darabokat készítenek, melyek a valós igényeket elégítik ki a divatos áramlatok helyett. A Fruit of Care csoport például értelmileg sérült embereknek ad munkát azáltal, hogy használható és dekoratív ceruzákat és papírokat készíttet velük.
A "Városi gazdálkodás" címszó alatt megbúvó művek is a társadalmi felelősségvállalásra buzdítanak, ám ezt az előző csoporthoz képest némiképp másképp teszik: arra igyekeznek rávilágítani, hogy a háztáji termelés megszűnésével ki vagyunk szolgáltatva a világpiac változásainak. Az alkotók műveikkel a helyi termelés fontosságára igyekeznek felhívni a figyelmet: Frizt Haeg például veteményeseket hoz létre a lakótömbök és az utca között, Varga Katalin pedig munkájával a gyermekeket neveli környezettudatosságra. A környezettudatossághoz természetesen hozzátartozik a "Városi kerékpározás" népszerűsítése is. E kategóriában a legötletesebb és legfunkcionálisabb munka Anna Haupt és Terese Alstin Hövdig című alkotása, mely egy olyan nyakpánt, ami egy baleset során fejvédő légzsákká változik át így óvva meg viselőjét.
Az "Eco Design" kategóriában a kedvenc darabjaim Terbe János munkái, aki kartonokból készít belsőépítészeti elemeket és bútorokat. Igazán nagyszerű, ahogyan a papírból ilyen masszív és stabil elemeket hoz létre. Jelenleg térelválasztóit tekinthetjük meg, de érdemes nyitott szemmel járni, mert kanapéi, asztalai és más bútorai is egyre több helyen bukkannak fel.
A kiállítás végére érve "Low tech" alkotások fogadnak minket, melyek célja, hogy a lehető legkevesebb energiát használják fel. A Walking-Chair Design Studio gyógyszercsomagolásokból összeállított lámpaburája kiváló példája ennek a koncepciónak.
Mindenki számára előszeretettel ajánlom a kiállítást, mert valóban rendkívül izgalmas és ötletes megoldások születtek a Slow Design elvének megfelelve. Az elrendezés elsőre ugyan kissé kaotikusnak tűnik, de hamar megtaláljuk az utat, ahogyan érdemes bejárni a tárlatot. Sajnos azonban még néha így is zavaró, hogy keresnünk kell a kategóriát bemutató táblát vagy az, hogy a műtárgy és annak leírása kissé elcsúsznak egymáshoz képest. Sokszor találkozunk ugyanis olyan műtárggyal, aminek a táblája fordítva került rögzítésre, néha meg úgy kell vadásznunk a leírás után, mivel a tábla kissé távolabb került a műtárgytól. Ezek persze olyan apróságok, amelyeket könnyen feledtetnek velünk a kiállított darabok.
Az Élj lassabban! – Slow Design kiállítás Budapesten, a Design Terminálban tekinthető meg ingyenesen 2012. októbr 28-ig.
Fotó: Bach Máté
További írások a rovatból
Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
Az anyag mélyén című csoportos kiállításról