Elek Judit általában kérdéseket tesz fel filmjeivel, az őt foglalkoztató problémák megértését szolgálják mind az általa adaptált irodalmi alkotások, mind saját forgatókönyv-történetei, mind dokumentumfilmjeinek témái. Ám nem annyira pusztán magának a jelenségnek, eseménynek vagy konfliktusnak a feldolgozása a célja, sokkal inkább a konfliktusok, helyzetek, jelenségek ábrázolásának poétikai-stiláris lehetőségei izgatják. Figyelme, kíváncsisága, tudásvágya, művészi alkotókedve tehát nem pusztán tényfeltáró, hanem poétikai-esztétikai és főként erkölcsi jellegű. Valószínűleg ennek a kíváncsiságnak az eredménye legutóbbi, egész estés játékfilmje is, bár elsőre a feszes szövést nélkülöző, széteső játékfilmi szüzsé csalódást okozhat az Elek Judit korábbi műveit ismerő és szerető nézőnek. Nem biztos tehát, hogy pusztán romantikus drámaként vagy társadalmi példázatként kell értelmeznünk ezt a filmet, lehet, hogy ott működik a felszín alatt az általános érvényű, mélyebb merítésű vizsgálódás igénye, és egy komoly, nagy kérdésfeltevés feszültsége.

Elek Judit A hét nyolcadik napja című új filmjében is felteszi tehát a maga kérdését, ám, talán a játékfilmes történetmondás bizonyos sajátosságaiból eredően, sokkal nagyobb fedezékben, sokkal rejtettebben teszi ezt, mint az eddigiekben. A film, a szinte példázati jelleget nyerő szüzsé alapján pusztán arról is szólhatna, hogyan marad magára, válik a lakásmaffia áldozatává és veszíti el vagyonát egy „ex operett-primadonna és kabaré-csillag”, majd hogyan találja meg a romokon, rongyokba öltözve az igaz szerelmet... Ez azonban nagyon durva leegyszerűsítése volna a történetnek. Elek Judit alkotói alkatától mi sem áll távolabb, mint a durva leegyszerűsítés. Márpedig, ha egyik oldalon az alkotó bonyolult képletet dolgoz ki, akkor a másik oldalon a nézőnek illik elbíbelődni a befogadással, kialakítania egy személyes olvasatot…

A szüzsé egyszerűsítő és egyértelmű olvasatát számomra több, talán nem direkt módon megjelenő, de nagyon gondosan kidolgozott részlet teszi lehetetlenné. A legfőbb probléma talán az, hogy hősnőnk csupán társadalmi státusát tekintve „ex…”, valójában azonban - ahogyan régen, úgy most is - MŰVÉSZ. A „művészség” pedig nem társadalmi pozícióként, szerepként, funkcióként értelmezendő csupán a film sugallata alapján, hanem olyan speciális létezési módként, ami az ekképpen létező ember lelki szerkezetéről árulkodik. A művészségből, azaz a világban való létezés egy különös és érzékeny, veszélyeztetett módjából pedig nem lehet sem visszavonulni, sem kiöregedni, nem lehet tehát ex-szé válni, csakis exitálni, művésznek lenni halálig tartó szenvedély/szenvedés. A hét nyolcadik napja művész-hősnője az expozícióban elveszíti férjét, elveszíti tehát azt a személyt, aki eddig őt a társadalomban navigálta. Ezek után az ex-feleség most már újra pusztán művész lesz, művész-tanár. Mint ilyen, a valódi világban, az anyagi-társadalmi kötöttségek és érdekeltségek világában gyámoltalan kisgyerekként, elvarázsolt hercegnőként kezd kalandozni, valóban hihető, hogy könnyen, szinte egyik percről a másikra nem csupán a háza fala szakad rá, de elveszíti egzisztenciáját, eljátssza anyagi biztonságát, és a társadalom perifériájára sodródik. A lakásmaffia, mint a szervezett bűnözés mára nosztalgikus színeket öltő módozata, erre csak ürügy, a történetnek legfeljebb csak az álmotivációját nyújthatja, és vékonyan beporolódott aktualitását szolgálhatja. Ennek a filmnek azonban nem története van, hanem meséje, ahogyan ezt a szüzsé kissé pikareszk jellege, egymástól karakteresen eltérő esztétikai minőségeket, giccset, tragikumot, komikumot, drámaiságot egymás mellé helyező, színes-zenés revü-jelenetet, és mitikus súlyú lábmosást egyaránt zökkenőmentesen egymás után felsorakoztató lineáris szövése is igazolja. Ahogyan már a címe is súgja – A hét nyolcadik napja ugyanis egy nem létező nap, olyan, mint a Szörnyeteg vagy a Kékszakállú kastélyában a hetedik ajtó, mesei távlatokat nyit. Egy meséhez pedig nem kell sem valódi motiváció, sem aktuális érdeklődés.

Elek Judit filmjének ezer hibáját lehetne felsorolni, ha történetet kérnénk számon. A dramaturgia a meseszövés következményeibe belerokkan, túl tarka csokrot szed, túl nagy szeletét vágja ki az időnek, túl következetlen… A mese azonban üdén virágzik ki a dramaturgia romjain, és színészóriások, színészkirályok, színészbohócok alakításai teszik az előadás módját is hitelessé.


A hét nyolcadik napja
színes magyar játékfilm
Hossz: 102 perc
Gyártási év: 2006.
Rendezte: Elek Judit
Forgatókönyvíró: Elek Judit
Operatőr: Berger László
Vágó: Elek Judit
Szereplők:
Maja Komorowska (Hanna)
Franciszek Pieczka (Jeromos)
Bodrogi Gyula (Ernő)
Csákányi Eszter (Gizi)
Pogány Judit
Zsótér Sándor
Rajhona Ádám
Martin Márta
Ónodi Eszter
Hegedűs D. Géza