Bár más lehetőségük nemigen volt, hiszen, ahogy Török Ferenc vezető tanárként elmondta: "ez egy szingli osztály: az évfolyamukban nincsenek rendezők, írók, vágók, maguknak kellett összepattintani szinte mindent!".

Éppen ezért is volt érdekes összehasonlítani a "mostohagyerekek" alkotásait ugyanúgy a Toldi mozi falai között majd’ fél évvel korábban vetített, 6x6 néven futó, elsőéves fiatalok vizsgafilmjeivel. Ezen az évfolyamon ugyanis már tudatosan hat szakra, szakonként hat embert vesznek fel, akik hat féléven át tanulnak az SZFE-n. E képzés során a rendezőknek lehetősége van együtt dolgozni a párhuzamos osztályokban tanuló operatőrökkel, vágókkal, gyártásvezetőkkel, dramaturgokkal és hangmérnökökkel is.

Viszont a "szingli" operatőr osztály tagjai egymást hívták segítségül. "Ez borzalmas és rendkívül nehéz helyzet volt, ám hihetetlen szabadságot és energiát adott nekik - írta Török Ferenc, az esemény Facebook-event leírásában. - Az alapfeladat csak annyi volt, hogy az általuk elképzelt férfi és nő szakításának kulcsjelenetét a félév végére megírják, majd a második félévben mindezt meg is valósítsák, kb. nulla forintból. Persze az SZFE ott volt mögöttük, meg a Visionteam, mint támogató, de pénzük konkrétan semmi sem volt. Egy éven át dolgoztak ezeken a tíz perces filmeken, szívük, lelkük benne van. Büszke vagyok, hogy segíthettem nekik. Fontos filmek."

A Szakítóst nagy érdeklődés övezte, és az operatőrök (rendezőként) nem is vallottak kudarcot. Ami elsősorban annak köszönhető, hogy szkeccsfilmhez képest rendkívül kiegyensúlyozott volt a végproduktum. Amíg a már megénekelt 6x6-os osztály februári vetítésén (akik védelmében fontos ismét leírni, hogy akkori elsőévesekről volt szó) sokkal hullámzóbb volt a színvonal, addig a harmadévesek között ilyet nem tapasztaltunk. Nem volt sem kiugróan jó, sem elviselhetetlenül borzasztó film a vetítésen, amitől az összkép egyből pozitívabb.

Történetvezetésben, dialógusírásban és dramaturgiában ugyan ejtettek hibákat, amivel szemben elnézőek lehetünk, hiszen mégsem "hivatásos" forgatókönyvírókról és rendezőkről van szó, viszont tekintve operatőri mivoltukat, többet vártunk volna tőlük a fényképezés terén. Azonban még ezt is hajlamos elnézni a szőrösszívű ítész, tudván, hogy low-budgetből, egymásnak szívességi alapon dolgozó fiatalemberek alkotásairól beszélünk. Ráadásul egy-egy jó ötlet, vagy csöppnyi humor láttán rögtön megbocsátóbb az ember olyanokkal, akik még "csak" tanulják a szakmát.

A vetítés legelső szkeccse, Rónai Domonkos Furry Fandomja esetében is elnézőek lehetünk sok szempontból. E film rendelkezik ugyanis a legérdekesebb atmoszférával, amely egy rendkívül erős, groteszk világ képét tárja elénk, egy álarcos-beöltözős buli formájában. A hely bizarr hatását a jól elhelyezett jump-cutok még torzabbá és viccesebbé teszik, ám az onnan távozó pár szakítása után gyakorlatilag egy második történet, vagy egy másik film kezdődik, a régi ekkorra elfárad. A továbbiakban is megmaradnak ugyan a gyors vágások, amik egyszerre szándékos tengelyugrásokkal is járnak, ám ettől csupán kuszává, túlvágottá válik a néző számára a film, és poénforrás is csak egyszer akad. A jump-cut ekkor már nem támogatja, nem építi tovább a sztorit, de az egészért kárpótol minket a legjobban komponált zárókép.

A kisfilmek low-budget mivolta miatt az Együtt legnagyobb erénye, hogy egy börtönben forgott. Ezzel szinte minden pozitívumát leírtuk, ugyanis maga a történet nem vállalta túl magát. A nej és a hozzá beszélőre érkező férj dialógusa hosszú volt, még akkor is, ha az volt a koncepció, hogy ezzel mutassa be a feleség idegesítő mivoltát. Cador Rida tud ennél jobbat is.

A 069 az egyik legjobban sikerült ötlet filmre vitele. Becsey Kristóf a The Blair Witch Project, a Cloverfield vagy a REC toposzával, a talált felvétel vándortémájával él, mégpedig egy casting-videó formájában. Egy meghallgatásra jelentkező lány valójában a pasijához érkezik, próbálkozik a szereppel, ám a vége kitalálható módon szakításba torkollik. A két színész, Borbély Alexandra és Polgár Csaba egy snittben, a casting közben forgó kamera előtt kezd veszekedésbe, Benkó Tamás pedig úgy variózgat közben, hogy tényleg elhiszem, ezt akár az anyám is készíthette volna, annyira hiteles az amatőr kamerakezelés.

Az Inkább Én Veled a legkomplettebb film a nyolcból. Jó az ötlet, a fényképezés, a színészvezetés és a csattanó is itt vágja fejbe legjobban az embert. A szkeccs epizód másik erénye még a színészi játék, Stohl Andrásról kiderül például, hogy nemcsak ripacskodni tud. Az erdőben játszódó történet a világítás és a fahrt-mozgás miatt külön kalapemelést érdemel, valószínűleg nem egyszerű a semmi közepén 300 méter kábelt összeeszkábálni a lámpák miatt, vagy kisebb emelkedőn fahrt-sínt építeni. Csak hogy rosszat is írjunk, a zárósnittet érdemes lett volna egy nappal később felvenni, mert az egyik képen még sárga, a másikon pedig lila az ég. De ez már tényleg csak kákán csomókeresés.
 

A Szakításról szólva, Domokos Balázs filmje szintén valami nagyon komolyat akar előkészíteni, de az Inkább Én Veleddel összehasonlítva még sincs ugyanolyan kifutása. A történet során akad probléma a dialógusokkal is, egy-két suta mondatnál a közönség is felnevetett. 

A Retúr akár a Tarr Béla bábáskodásában létrejött - az idei fapados filmszemlére készített - szkeccsfilm, a Magyarország 2011 részeként is megállta volna a helyét. Mindig melengeti az ember keblét, ha lát egy olyan filmet, ami után csettinthet egyet: "lám-lám, a hétköznapi emberek is lehetnek érdekesek". Nagy Zágon különös érzékenységgel nyúlt egy olyan témához, ami megfilmesítésért kiált. Természetesen a fő hangsúly itt is a szakításon van, de hiteles képet fest egy ennél nagyobb problémakörről is: a magyar fiatalok külföldön való munkavállalásáról. A film rendkívül egyenletes darab, nem fárad el, és rendezésben, operatőri munkában és nem utolsó sorban, színészi játékban is korrekt. Kifejezetten üdítő Nagy Zsoltot kiégett taxisként látni, mert szokatlan az eddigi szerepei ismeretében.

A Döblec próbál olyan lenni, mint a Retúr, egy kis problémán keresztül kíván komolyabb ügyekre rávilágítani, de Benkó Tamás filmje kissé túl lett vágva, és a végső csavar emiatt nem kiforrott és nem drámai. Sajnos a férfi főszereplő sem tudott partner lenni a rendező számára, modoros játéka ront a helyzeten.

Ritkán látni kosztümös filmeket, pláne a magyar kisfilmek között, így mindenképpen dicsérendő Szilágyi Fanni vállalkozása. A Lili gyakorlatilag egy egyéjszakás kalandot mesél el XVIII. századi kosztümökben. A színészek emiatt kissé színpadiasan viselkednek, érthetetlen manírokat véve föl. A legzavaróbb mégsem ez, hanem egy felfoghatatlan módon megjelenő, holdfényt imitáló éjszakai fényforrás. Mindenesetre az alkotó testvére már készíti a film párját, kíváncsian várjuk…

Mint ahogy várunk még több ilyen kisfilmet is. A nézők kétszer töltötték meg a Toldi nagytermét, ez pedig nagy szó, még akkor is, ha sok volt az ismerős, vagy a rokon. Szemmel láthatóan igény van a fiatal alkotók friss filmjeire, ezért érdeklődve figyeljük, vajon mikor rukkolnak elő a Budapesti Kommunikációs Főiskola operatőrei hasonló vetítéssel. Ugyanis ott is van egy harmadéves évfolyam…

A Szakítós epizódjai:

Furry Fandom
Író-rendező: Rónai Domonkos. Operatőr: Szilágyi Fanni.
Fsz: Kőszegi Mari, Molnár Gusztáv.

Együtt
Író-rendező: Cador Rida. Operatőr: Rónai Domonkos.
Fsz: Majsai-Nyilas Tünde, Kardos Róbert.

069
Író-rendező: Becsey Kristóf. Operatőr: Benkó Tamás.
Fsz: Borbély Alexandra, Polgár Csaba.

Inkább Én Veled
Író-rendező: Táborosi András. Operatőr: Mayer Bernadette.
Fsz: Pálmai Anna, Stohl András.

Szakítás
Író-rendező: Domokos Balázs. Operatőr: Gulyás Nándor.
Fsz: Törőcsik Franciska, Tompa Ádám.

Retúr
Író-rendező: Nagy Zágon. Operatőr: Becsey Kristóf.
Fsz: Trokán Nóra, Nagy Zsolt.

Döblec
Író-rendező: Benkó Tamás. Operatőr: Cador Rida.
Fsz: Gergely Katalin, Máthé Zsolt.

Lili
Író-rendező: Szilágyi Fanni. Operatőr: Nagy Zágon.
Fsz: Gerlits Réka, Dér Zsolt.