A film középpontjában egy, a végvári csaták idejét bemutató tévésorozat áll, melynek főszereplője az egyszerű sörgyári melós, Prohászka Feri. A sorozat rendkívüli sikernek örvend a tömeg körében, Feri pedig gyorsan médiasztárrá válik. Azonban felsőbb utasításra a sorozatot be kell szüntetni, így Gyula vitézt lefejezik. Csakhogy a közönség nem tűri ezt a befejezést, és fellázad a folytatás reményében. A nép pedig megkapja, ami jár neki, a cirkuszt, így a közben balesetet szenvedő színész egy űrhajós sorozatba csempészve újra visszatér mindenki örömére.



Szabó Győzőtől megtudtuk, hogy azért éppen erre a filmre esett a választása, mert noha több, mint 40 évvel ezelőtt készítették, mégis rendkívül modern és aktuális problémákról szól. Elég csak megemlíteni a média hatalmát, mely már ebben az alkotásban is igen nagy hangsúllyal jelenik meg. A tévéfilm már itt is rendkívüli módon befolyásolja az embereket és azok szemléletét, hiszen Gyula vitéz kalandjai rendkívüli erővel hatnak a közgondolkodásra, nagymértékben erősítik a nemzeti öntudatot és a törökellenességet. A média manipulatív ereje azonban itt még sokkal szerethetőbb, mint mai világunkban. Szintén modern problémát jelent a média uralhatósága is: a nép cirkuszt akar, és a média valamilyen szinten kiszolgálja az igényét – így kerül vissza Prohászka Feri, vagy akár Száraz Dénes is a képernyőre. Azonban Győző kiemeli, hogy a filmben ez egy sokkal könnyedebben jelentkező probléma, míg a mai világunkban ez egy igen eldurvult folyamattá nőtte ki magát. Már ebben a korai filmben is megjelenik az, hogy a politika miként képes a médián keresztül manipulálni a tömeget és az, hogy a médiumokat is mennyire átszövi a politikai hatalom akarata.



A filmben megjelenő sztárkultusz azonban rávilágít arra, hogy hírességeink és a hozzájuk való viszonyunk mennyire megváltozott az évek során. A filmben még ikonokként tekintenek a sztárokra, megbecsülik őket, és elismerik képességeiket, ma viszont a bulvár igyekszik szétszedni a csillagokat. Győző megemlítette, hogy sajnos ma már csak az számít hírértékűnek, ami botrányos és tragikus, míg régen a pozitív dolgokra is felfigyeltek a pletykalapok. A színész szerint akkoriban még a sztárokat egyfajta tisztelet övezte, – amit a film nézése során is megtapasztalunk – azonban ma már csak akkor figyelnek rá, ha csámcsoghatnak rajta.

Szabó Győző és a film főhőse között rengeteg párhuzamot vélünk felfedezni, és ő maga is számos hasonlóságot talált önmaga és Prohászka Feri között. Győző is kisemberként, a tömegből kiemelkedve csöppent bele a színészi világba, így elmondása szerint nagyon hasonló élményekkel találkozott, mint a Gyula vitézt játszó munkás, mely élményeket legújabb könyvében, a Toxikómában tárja a nyilvánosság elé.



A könyv bemutatója kapcsán a Libri és a MaNDA által így került Szabó Győző az Örökmozgóba, ahol már hagyománya van a különböző kerekasztal-beszélgetéseknek, melyeket filmvetítéssel, könyvbemutatókkal kötnek össze. Idén nyáron indította útjára a MaNDA és a Libri az Egy moziban a szerzőmmel című sorozatot, mellyel tovább kívánták színesíteni a beszélgetős estek palettáját. A sorozat apropójául a Libri új kiadványai szolgáltak, melyeket e sorozat keretében mutatnak be, kötetenként, havonta egy alkalommal. Ezeken a bemutatókon a szerzőt is vendégül látják egy beszélgetés és egy közös filmnézés erejéig. Természetesen a programhoz kapcsolódó mozit a szerzőre bízzák, ő választja ki, hogy egy régi kedvencet vagy egy kedves emlékkel kapcsolódó filmet nézne meg.

Fejes Katalin, a MaNDA sajtószóvivője szerint e programsorozat során igen személyes kapcsolatok alakulhatnak ki a szerzők és a közönség között, hiszen "a közönség szívesen vesz részt kötetlen beszélgetéseken, ahol maga kérdezhet, és nem az újságíró által feltett kérdésekre kap választ. Emellett szeret bepillantani a "kulisszák mögé" és izgalmas, érdekes történeteket hallgatni egy-egy ismert személyiségtől/ről." A film és a moziélmény pedig egy kiváló lehetőség arra, hogy a szerző és a néző közelebb kerüljön egymáshoz, mivel így a szerző megmutathatja egy olyan oldalát, amit addig a közönség nem ismerhetett. Elsősorban olyan alkotókat hívnak meg, akik magunk is kapcsolatban vannak a mozgóképpel, de érdemes megtudni azt is, hogy a kamera másik oldalán állva, milyen befogadók ők maguk.



Most Szabó Győzőnek ismerhettük meg egy újabb arcát. Megláttuk a színészt, aki felhőtlenül képes szórakozni a gunyoros, sok humorral átszőtt alkotásokon, és aki rendkívüli módon értékeli az iróniát az öniróniát is.