PRAE.HU: A Harminchatok egy rítus, mégis van egy története, cselekménye. Hogyan foglalnád össze, hogy miről szól?

Egy fiatal fiú, kihasználva az ismeretlen közeg nyújtotta lehetőségeket, elkezdi elhitetni és elhinni magáról, hogy kiválasztott, és az emberek szeretnének hinni valakiben, ő pedig jó okot szolgáltat ennek a kis zsidó közösségnek, hogy benne higgyenek. De ezt nem nézi mindenki jó szemmel, a közösség világi vezetőjével rivalizál a hatalomért, amiről mindketten mást gondolnak. Mindkettőnek van egy titka, mindkettő tudja a másik titkát, és ezt kihasználva versengenek, végül a fiú magával rántja a közösséget is. A végén a közönségnek, akik a jelenetekben szcenírozva vannak, ajánlják fel a lehetőséget, hogy döntsenek a saját sorsukról. Ezen a ponton a ráció áll szembe a morállal: vagy kollektív bűnösséget vállalnak, vagy egy nyilvánvaló hazugság mellé állnak. De mondanom sem kell, mindez szerelem miatt történik.

A cím arra a zsidó legendára utal, amely szerint harminchat igaz ember van a földön, akik miatt Isten fenntartja a világot. De ezek az emberek nem tudják magukról, hogy ők kiválasztottak, mint ahogy azt sem lehet biztosan tudni, hogy szerencse vagy balszerencse-e benne lenni ebben a harminchatban.

PRAE.HU: Hogyan állt össze így a történet?

Van irodalmi és történeti alapja. Az irodalmi a Harminchatok legendája, ami egy talmudi történet, de André Schwarz-Bart is írt róla, illetve vannak Jiří Langernek csodarabbi történetei, de 17. századi álmessiás mozgalmak is inspirálták, és ebből született a történet dramatikus váza, illetve a próbákon is alakult a szöveg. Alapvetően én alkottam meg a történetet, amit aztán Sebők Borival, az előadás dramaturgjával öntöttünk végső formába.

PRAE: A résztvevők között találunk profi színészt, három zenészt és "civileket", amatőröket is, akik egyébként szintén kitűnő színpadi képességgel rendelkeznek. Kifejezett célod volt, hogy ne csak színészek játszanak?

Igen. Ők egy mai zsidó közösség tagjai. Rájuk úgy gondoltunk végig, mint a történet szereplőinek ma élő reprezentánsai. Részben azért fontos, hogy benne legyenek, hogy egy nagyobb közösség reprezentálódjon. Tizenöt szereplő van, ráadásul egy térben a nézőkkel – ez már tömeg. Illetve mert szükségünk volt rájuk, hogy autentikusságot és hitelességet hozzanak az általunk elképzelt rituálékba. Olyanok, akik hozzá tudnak adni a történeti részéhez, akik a hagyományt, a dalokat, imákat ismerik. A szólóénekesünk, Tucker András, például rabbiképzőbe is járt, ő maga írta át a szövegeket, neki volt ehhez komolyabb előtudása.

PRAE.HU: Mennyiben rítus ez a monumentálisnak ható, két és fél órás előadás? A valós közösségi élmény kialakulásában fontos szerepe van, hogy a nézőkkel mikor milyen viszony alakul ki.

Vegyesen jelenetezzük az előadást. Van, ahol nemcsak tudomást veszünk a nézőkről, hanem aktívan bevonjuk őket. A szereplők elvegyülnek a nézők között, megkérjük őket, hogy kövessék a liturgia elemeit, dalt tanítunk nekik, amit később az este folyamán használhatnak. Van mindenkinél egy vödör, ami egyrészt az egységre utal, hiszen a szereplőknek is, és a nézőknek is egyformán van. Olyan ez, mintha azonos jelmezbe öltöztetnénk őket. Ezeket kellékként is használjuk, másrészt, ha felfordítják ezeket a vödröket, akkor az ülőhelyük. Illetve a közönség a játszókkal egy térben van, és különböző térformákat kell felvenniük, mozogni, a férfiakat és a nőket bizonyos ponton szétválasztjuk. Van, hogy tárgyalás résztvevői, vagy, hogy egy improvizatív falugyűlésen vesznek részt.

A rituálé kiindulási alapja a péntek esti szertartás. Ennek bizonyos elemeit dramatizáltuk, a dalokat, az imákat. És hozzávettük a zsinagógának azt a sajátosságát, hogy történeteken keresztül, meséléssel világítunk rá valós problémákra. Néha teljesen klasszikus színházi helyzeteket látunk. Amikor intim szituáció van, titkot lesünk ki, akkor nem is veszünk tudomást a nézőkről. Nyilvános jelenetnél saját jellemvonásokkal rendelkező közösség tagjaiként kezeljük őket. Naivak, esendők, de összetartóak, van, hogy önfeledten ünnepelnek, van, hogy meghitten beszélgetnek, van, hogy a próbafolyamat alatt kialakult saját egyedi szertartást osztunk meg velük, például, amikor bekötik a menyasszony és a vőlegény szemét, és meg kell találniuk egymást a nézők között.

PRAE.HU: Impozáns, már-már irigylésre méltó, hogy mindezt ebben a környezetben, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában játsszátok. Ide tervezted a produkciót?

Mindig tervben volt, csak nem mertük remélni, hogy a zsinagóga lehet a helyszín. De úgy találtuk ki a díszletet, hogy máshol is létre jöhessen az előadás. Ez a valóságban is meg fog mérettetni, a Füge Jurányi utcai befogadó helyén. Szakralitást, lekoszlottságot, időt nem mutat az a tér, de mérete és neutralitása miatt alkalmas helyszín lesz. A körformát pedig ott is megpróbáljuk megtartani. Illetve lehet, hogy a szegedi kis zsinagógában is előadjuk.

PRAE.HU: A hangulatot fokozza, és persze a rituálé miatt szervesen az előadás részét képezi a sok zene. Mi szerint válogattátok össze?

Én válogattam kevésbé ismert liturgikus dalokat, és amikben megállapodtunk, azokat a zenészeink hangszerelték, kíséretet írtak hozzá. Illetve a konkrét jelenetkehez felkértem a zenészeket, hogy írjanak saját témákat. Nagyjából fele-fele arányban vannak az eredeti és a valamilyen forrásból származó dalok.

Úgy döntöttünk egy ponton, hogy van annyira gazdag a zenéje, hogy azt rögzítsük, és hozzáférhetővé tegyük. A bemutató helyszínén, a Rumbach zsinagógában vettük fel, és lett belőle egy negyvenperces lemez, ez tartalmazza az összes dalt és kiegészítő zenét. Ezt áruljuk is, aki megvásárolja, az az előadást támogatja.



PRAE.HU: Mi a tanulsága ennek a munkának számodra alkotói szempontból? Van valami a Harminchatokból, amit továbbviszel? Munkamódszer vagy téma? Egyáltalán, mit tervezel a közeljövőben?

Szerettem a próbafolyamatot. Megismerni, megismertetni, aztán esszenciálisan átadni egy teljes világot olyanoknak, akiknek korábban semmi közük nem volt hozzá. Ennek az előadásnak nagyon erőteljesen sejtettem elejétől kezdve, hogy milyen lesz a vége. Ennek például érdekel az ellenkezője. Meg azt is fontosnak tartom, hogy amihez közöm van alkotóként, az a közeggel kommunikáljon, vagy azt a helyzetet keresni, mikor az előadás által felvetett problémák forrása és közönsége is egy. Sok olyan művészeti forma van, ami inkább folyamat-orientált, és kevésbé az előadás a fontos. Közösségi- és szociális-művészeti műfajok ilyenek. A 20 forintos operett például, amit Sarah Güntherék csináltak most nyár végén: megnyitottak egy régi játszóteret, és az egyetlen eredeti cél az volt, hogy az odajárók egy nagy mókust építsenek a másfél hónap végére. Nyilván nem az a lényeg, hogy mi jön ki belőle, hanem a másfél hónap.

A közeljövőben létrehozok egy produkciós műhelyt, amiben nincs társulat. A platform az én munkáim összefoglaló neve lesz, de nem egyszemélyes szervezet lesz. Kreatívan tudunk egymás alá dolgozva együttműködni Rácz Anikó művészeti menedzserrel, akivel az artusos munkákon kívül már a második közös előadáson dolgozunk úgy, hogy ő a lelke annak, hogy amit elképzelek, meg is tudjon valósulni, ő is alapító lesz. A Promenád előadásomban, amit az Artusszal csinálok jövő tavasszal, a valóságdíszlet a város lesz, a nézők busz utasai, a szereplők eltévedt idegenvezetők. Részben absztrakt, részben narratív jeleneteket követünk majd végig. Minden előadásba hívunk új civileket, akik a saját történetüket is hozzátehetik.

A Harminchatokban is azzal foglalkozom formailag, hogy hogyan lehet játékba hívni a nézőket, egy világot felvázolni, hihetővé tenni, és aztán megtartani az aktivitásukat, bizalmukat. Nem attól interaktív, hogy felállnak a székből, inkább ne legyen szék. Viszont ha le akarnak ülni, azt tehessék meg – mondjuk egy vödörre.

Harminchatok

Szereplők:

Kárpáti Pál
Bánki Gergő
Szabó Domokos
Czakó Julianna
Tóth József
Keserű Imre
Kárpáti Péter
Tucker András
Fischer Balázs
Kollányi Irén
Gácser Kornélia
Boross Blanka

Zene: Ajtai Péter, Darvas Kristóf, Vázsonyi János
Konzultáns: Kárpáti Péter
Produkciós vezető: Rácz Anikó

Díszlet kivitelezés: Boros Lőrinc, Fischer Balázs
Jelmez kivitelezés: Gácser Kornélia
Grafika: Fischer Balázs, Téri Gáspár

Fény: Kocsis Gábor

Dramaturg: Sebők Borbála
Látványtervező: Boros Lőrinc

Rendező: Boross Martin

Előadás-időpontok:

2012. szeptember 27. Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga
2012. október 21. Jurányi utca

Bemutató: 2012. április
Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga

http://36ok.blogspot.hu/p/tortenet_06.html