PRAE.HU: Gondolom, már sokszor látta ezt az előadást az Örkény Színházban is, és vendégjátékok alkalmával is. Azonban az anyaszínháztól ilyen messzire még nem játszották. Hogyan értékeli a mai előadást ebben a teljesen új, japán közegben?

Mácsai Pál: A mai előadás kicsit idegesebb volt, mint az ideális, de hát ez érthető. Egy teljesen idegen közegben, amelynek a visszajelzésrendszerét mi nem ismerjük, nem tudjuk, mi lesz, hogy milyen lesz a temperamentuma, mindenki feszültebb. Nem tudjuk előre, hogy egy üres teret fogunk-e érzékelni, vagy egy velünk haladó melegszívű közönséget. Éppen ezért kicsit idegesebbek voltunk, mint máskor, de nagyon koncentrált és összeszedett előadás volt.

PRAE.HU: Történt változtatás az előadásban?

MP: Igen, szünetet kellett beiktatni. Ez a színház kérése volt, nem tudom, pontosan miért: talán ez a szokás, talán az otthoninál több gyereknéző miatt. Más szabályok vonatkoznak itt a műszaki munkára és az előkészületekre is.

PRAE.HU: Az Örkény Színházon kívül bemutatták még máshol is ezt az előadást?

MP: A Pécsi Országos Színházi Fesztiválon, több vidéki városban, és Szabadkán is, de ott jobbára magyar közönségnek játszottuk. Tehát ez a mostani az első valóban külföldi bemutató külföldi közönségnek.

PRAE.HU: Hogy történt ez a meghívás Japánba?

MP: A tokiói Metropolitan Színház újjáépült, és megnyitásához számukra izgalmas előadást kerestek. Elküldtek egy különítményt Európába, hogy nézzenek körül ismert, illetve ígéretesnek tűnő színházakban. Számos országban számos ilyen van, így jutottak hozzánk is. Úgy érezték, hogy a Jógyerekek olyan hangon szól, melyre az itteni közönség is ráharap. Nyilvánvalóan a zene, a mozgás, a maszkok, az előadás groteszk szemtelenségei miatt érezték így: ez az előadás sokféle, eredetileg "népszínjátéki" gyökerű hagyományt kever egybe, így az itteni publikumot is direktebben megérinti, mint egy pusztán prózai előadás.

PRAE.HU: Milyennek érezték a közönség reakcióját?

MP: Nagyon jónak, kicsit visszafogottabbnak, mint otthon, ez nem meglepő. Parti Nagy Lajos erős és telitalálatú szövegeit jobban honorálja a magyar közönség, itt az kevésbé működik. A fordítás a feliratokon is szükségszerűen tömörít. Az összes többit, tehát az alaphelyzetet, hogy itt gyerekekről van szó, akiket a felnőtt világ valamilyen módon fegyelmez, és a maga kedvére próbál formálni, azt azonnal értették, és nagyon hálásan követték. A Tiger Lillies szívbemarkoló és egyben fülbemászó zenéje is áttétel nélkül hat.

PRAE.HU: Hogy készült a japán fordítás a feliratokhoz?

MP: Igyekeztünk gondosan előkészíteni: ugyan az eredeti mű is angolul van, de mi nem támaszkodtunk pusztán arra, a mi szövegünk egy magyar költő, Parti Nagy szabad adaptációja. Ezt a magyar szöveget Patrick Mullowney, Magyarországon élő amerikai drámaíró fordította angolra, és innen már nem a mi kezünkben volt a dolog, hiszen nem tudunk japánul, és mivel olvasni sem tudjuk, a tokiói kollégák szakértelmére hagyatkoztunk. Egy filmek feliratozására, illetve színházi előadások fordítására szakosodott cég készítette, érezhetően alkalmas arra, hogy történetet kövessék, de azzal tisztában kell lenni, hogy a nyelvi lelemények nem adhatók át.
 

PRAE.HU: Két hetet töltenek Japánban. Lesz más programjuk a tíz előadásukon kívül?

MP: Igen, remek, hogy még mindig van egy bő hetünk, és minden nap van egy kis időnk várost nézni. Butaság lenne azt hinni, hogy ez elegendő lenne arra, hogy megismerjük a japán kultúrát, de a város nagyjából mégis körvonalazódni tud előttünk.

PRAE.HU: Ez alatt a japán színházi élettel is igyekeznek megismerkedni?

MP: Szeretnénk látni nót, kabukit, bunrakut. Ha lesz rá módunk, mindegyiket. Én magam kabukit és nót láttam már, az utóbbit kétszer is, egyszer Bécsben, egyszer Németországban. A bunrakura nagyon fenem a fogam, ez izgat legjobban. A nót egyébként beavatottság és kifejezett érzékenység nélkül rendkívül nehéz nézni. Azt meg kell tanulni, ahogy egyébként Csehovot vagy Shakespeare-t is meg kell tanulni nézni, csak a tévedni hajlamos emberek hiszik azt, hogy nem.

PRAE.HU: Hogy érzi, a Jógyerekek hogyan illeszkedik a japán színházi kultúrába?

MP: Nem tudom, mert nem ismerem a japán színházi kultúrát. Azt látom, hogy ebben a térben, ennek a közönségnek ez a produkció érthető, dekódolható, élvezetes.

PRAE.HU: Többször fogják még játszani Japánban. A többi előadás, gondolom, már kevésbé lesz stresszes.

MP: Persze, bár mindegyik más lesz. Majd lesz, ahol néma csenddel fogadják, és lesz, ahol sokat fognak reagálni. Nagyon nagy élmény itt lenni, ez egy tényleg másik világ, más kultúra, más hagyománykör, meglátjuk, hogy alakul a többi előadás.

PRAE.HU: Terveznek még visszajönni?

MP: Ha meghívnak, természetesen szívesen jövünk.
 

PRAE.HU: A színházigazgatóhoz képest némileg másként értékelte a mai előadást Ascher Tamás rendező. Önnek hogy tetszett?

Ascher Tamás: Pont olyan volt, mint minden első előadás. A színészek nem tudják, hogy mire számíthatnak, hogy a nézők mit fognak érteni, tehát a részükről van egy kis tapogatózás. Mindezzel együtt az eddigi hatvannyolc előadásból az egyik legélvezetesebb előadás lett. A színészek nagyon hamar felbátorodtak, és szerették őket a japán nézők – felnőttek és gyerekek egyaránt. Szerencsére több felnőtt és kevesebb gyerek volt, hiszen ez az előadás inkább felnőtteknek készült. Mégis nagyon jó volt a nézői arány, és a maguk csendes és fegyelmezett módján jól mulattak. Erre persze a színészek fel voltak készülve, hogy nem olyan hahota lesz, mint otthon az Örkény Színházban. Úgyhogy élveztem az előadást.

PRAE.HU: Az Örkény színházbeli előadásokon sok gyerek szokott lenni?

AT: A gyerek nem pontos kifejezés, inkább tizenhárom-tizennégy éves kamaszok már szokták látogatni az előadást. Néha fél osztályok is jönnek, és jókat röhögnek. Ez nem gyerek-, hanem felnőttelőadás, de okos, értelmes, huncut kamaszoknak ez jó, mivel ez egy felnőttcsúfoló, és ódon értékeket támadó vagány produkció.

PRAE.HU: És az itteni gyerekek?

AT: Egy előadásból még nehéz bármit is mondani. Ma is lehetett gyereknevetést hallani a közönségből, de a mai protokollelőadás volt, lehet, hogy színészek vagy újságírók gyerekei. Majd ha lement többször, akkor lehet látni a tendenciát. Állítólag lesz igazi gyerekközönség is. Mi azt kértük, hogy tizenkét éven aluliak ne jöjjenek, de lehet, hogy lesz olyan, hogy a teljes nézőtér gyerekekből fog állni. Hogy ők mit fognak érteni, hogy lesz-e türelmük olvasni a feliratokat, nem tudni. Hiszen nem fülbe fordítanak, hanem kétoldalt feliratozzák, ráadásul erősen húzott fordításról van szó, tehát nem ugyanannyit ért a japán közönség, amennyit elmondanak a szereplők, csak az előadás zanzáját. De van elég akció, és az egész előadás látványos, úgyhogy ez majd remélhetőleg leköti a figyelmüket.

 

Julian Crouch - Phelim McDermott - The Tiger Lillies:

Jógyerekek képeskönyve
(rémvarieté)

A magyar változatot írta: Parti Nagy Lajos
Zenei vezető: Darvas Ferenc

Rendező: Ascher Tamás

Dr. Roboz – Gálffi László
Dr. Chor – Máthé Zsolt
Anyusunk – Gyabronka József
Apusunk – Csuja Imre
Petike – Bíró Kriszta
Jannika – Für Anikó
Robika – Szandtner Anna
Fricike – Kerekes Éva
Konrádka – Pogány Judit
Fülöpke – Takács Nóra Diána
Augusztácska – Debreczeny Csaba
Hennike – Ficza István

Tokió, Metropolitan Theatre (Geidzsucu Gekidzsó)
2012. szeptember 1-9.

A képeket Gordon Eszter készítette.