A sajtó és a szakma képviselőit Gulyás Gábor, a Műcsarnok vezetője köszöntötte, aki elmondta, hogy Aj Vej-vej (Ai Weiwei) képei igazán rendkívüliek, hiszen a fotózás egy új trendjét teremtik meg. Készman József, a Műcsarnok vezető kurátora állítása szerint az újdonság ezekben az alkotásokban a folyamat előtérbe kerülése a képpel szemben, hiszen itt sok esetben nem az egyedi fotó az izgalmas – némelyikük még csak nem is művészi szándékkal készült –, hanem a fotó elkészülésének lépései. Aj Vej-vej a társadalmi viszonyokat kritikusan szemlélő művész, aki életének minden érdekes pillanatát megörökíti, így egy olyan fotónaplót készít, melyben a több tízezer kép foglal helyet. E fotóknak csak kis százaléka beállított és csak kevés darab készül esztétikai szándékkal, mégis a képek együttesen egy olyan erős kontextust teremtenek, mely igazán magával ragadó. A lényeg tehát nem maga a művészi megformálás, hanem a jelenlét: Aj Vej-vej saját létezését dokumentálja és prezentálja.
E képek az Ernst Múzeum falain éppen ezért mintegy időszalagként egymás mellé fűzve függenek. A fotók ilyenfajta elrendezése jól érzékelteti, hogy Aj Vej-vej valósága egy olyan élményanyag, melyben bármilyen téma alkalmas lehet a megélésre és a közvetítésre. A sajtótájékoztatón Alexander Ochs, az Alexander Ochs Galleries Berlin | Beijing igazgatója külön ki is emelte, hogy a magyar csapat rendkívül jól játszott a repertoárral és a Pekinget, New Yorkot, Berlint és Moszkvát megjárt kiállítás most újból méltó formát öltött az Ernst Múzeum fehér falain.
A berlini galéria vezetője egy kis bepillantást nyújtott a művész életébe is, hogy még jobban megérthessük képeinek szándékát. Aj Vej-vej 2008-ig egyáltalán nem nyilvánult meg politikai ügyekben, ám az akkor történt fontos események és súlyos tragédiák, a szecsuáni földrengés, a pekingi olimpia és a tibeti felkelés arra késztették, hogy politikai szerepet vállaljon. 2009-ben éppen a szecsuáni katasztrófával kapcsolatban lépett fel, mikor a rendőrök megtámadták és erősen megütötték. Az ütés által hematóma alakult ki az agyában, melyet meg is kellett műteni. Aj Vej-vej ezt az eseményt is megörökítette: önarcképet készített, melyen jól látszik sebhelye. A mostani kiállításon hangsúlyosan, nagy méretben jelenik meg ez a fotó, mely nem mást hivatott kifejezni, mint hogy a múlt sohasem válik elfelejthetővé. E kép is kiváló bizonyítéka annak, hogy Aj Vej-vej jelenleg a kínai kormány legfőbb ellenzéke és a sajátos helyi társadalmi viszonyok legnagyobb kritikusa is. A kormány folyamatosan igyekszik kordában tartani, jelenleg is rendőri felügyelet alatt tevékenykedik izolációs fogságban.

A mostani kiállításon a képeket három kategória szerint csoportosíthatjuk. Fontos szerepet kapnak a politikai képek, ahol nemcsak a tüntetéseket, rendőri beavatkozásokat örökíti meg, hanem a társadalom perifériájára szorult embereket is. Ezeken a képeken Aj Vej-vej hitelesen ábrázolja a működő, de nem idealizált demokráciát. A képek másik csoportjával a nyugati művészekre, művészetre reflektál, melyek között olyan képeket találunk, mint Duchamp arcképét drótválfából meghajlítva és napraforgómagokkal beszórva vagy egy kirakat előtti önarcképet, melyen rengeteg leveskonzerv is látható, ami nyílt utalás Warholra. Egy másik önarcképén egy metróállomáson, hosszú kabátban James Deanre emlékeztet. A harmadik csoporthoz azok a képek tartoznak, melyek a kínai kolónia belső, elszigetelt világát hivatottak bemutatni. Sokszor megjelennek művész barátai, írók, költők, képzőművészek, zeneszerzők arcmásai is.

A sajtótájékoztatón Lugosi Lugo László fotóművész beszélt a képek technikájáról, elkészítési módjairól. Megtudtuk, hogy Aj Vej-vej minden egyes képénél hagyományos, analóg módszereket alkalmaz, nemcsak a fényképezés, hanem a nagyítás során is. A képek mindegyikén látszik a negatív fekete kerete, mely hol vastagabb, hol vékonyabb. A vastag negatívos képeken sokszor ott van a dia számozása is, és nem egyszer előfordul, hogy több fotó kerül egy-egy képbe. Lugosi kihangsúlyozta, hogy Aj Vej-vej ezzel is egyfajta kontextust épít fel. E képekből tehát egy olyan múzeumi installáció jön létre, amely Aj Vej-vej személyes élményeit, gondolatait, attitűdjét tárja fel.

A kiállításon két videó is segítségünkre van, hogy jobban megérthessük magát a művészt. Egy korai filmben azt láthatjuk, hogyan is készíti el a fotókat, hogyan is dolgozik a fiatal alkotó. A Never Sorry címet viselő dokumentumfilmben, pedig annak a személynek követhetjük nyomon a mindennapjait, aki nem fél kritizálni a kormányt, szembeszállni a jogsérelmekkel és az elnyomással. E filmet október 18-tól láthatjuk először Magyarországon, de a Műcsarnok és a magyarhangya már a premier előtt is több vetítést szervez.

Aj Vej-vej New York 1983-1993 című kiállítása 2012. október 21-ig tekinthető meg a budapesti Ernst Múzeumban.