Az Et Lettera kiállítás apropója több intézményi törekvés és tárlat összefüggésében rajzolódik ki. Első helyre kívánkozik ezek közül az Európai Bizottság által támogatott azonos nevű kulturális program, amely a Déri Múzeumon és a Református Kollégium gyűjteményén kívül barcelonai, strasbourgi, brünni, varsói és aradi könyvtárakat fog össze. (A kapcsolat nem csupán szellemi természetű: számos anyagi értékkel is bíró könyvművészeti alkotás érkezett a társintézményekből a cívisvárosba az időszaki tárlat kedvéért.) Kiemelt szereppel bír a kiállítás a Déri Múzeum életében is, hiszen a 2010 szeptembere óta tartó felújítást követően ez az első anyag, amelyet megmutatnak a látogatóiknak. Az Et Letterát egy testvértárlat is kíséri: a Névelő növények – rajzoló szépírók. A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumban egy egész termet átszelő drótpályán installálták azt a pszeudokönyvet, amelynek szétszálazott lapjain margókra skiccelt rajzok segítségével lehet összevetni neves szépíróink nyelvi és képi humorérzékét.

Szépírók, szűkebben kortárs szépírók kéziratai, szintén drótokra csipeszelve, a Déri Múzeumban is száradnak. A vizualitást azonban többnyire az – itt-ott kalligrafikus törekvéseket dédelgető – írott betűk képviselik. A felkérésre írt versek némelyike ekphraszisz: Borbély Szilárd alkalmi líráját egy Szent György-szobor, Garaczi László négy művét René Magritte-képek ihlették. Bele lehet merülni az olvasásba, de a kifejezett múzeumi élményre vágyó látogató számára érdekesebbek a kortárs képzőművészek munkái. A különösen képlékeny, de létező hazai kortárs kánon képviselőit gyűjtötték össze. Névsoruk, a költőkéhez hasonlóan, nem okoz meglepetést. Igaz, a műveik sem csalódást.

Az egytől egyig lettrista művek középpontjában betűk, szövegek állnak. Figurális vagy absztrakt részletek – amennyiben feltűnnek egyáltalán – csak kísérhetik azokat. Baglyas Erika a magyar iskolanővérek római kolostorába bevonuló kínai nőktől kérte, hogy jegyezzék le otthoni emlékeiket – mandarinul. Baglyas műve, az Isten arcai a szinte valószerűtlen élettörténetek felmutatásával szemlélteti, hogy a globalizáció útján járó világban a nyelvek közötti átjárás bámulatosan leegyszerűsödött. Solt András kapcsolási rajzba bújtatott Morze-jelsorral emlékeztet, hogy a nyelvek lemeztelenítve valójában kódrendszerek. Molnár Dóra Eszter és Gerber Pál cinikus munkái mindkét látogatásom alkalmával megkacagtattak. Gerber Méltatása puszta szöveg: képzőművészek munkásságának ismertetése során obligát tiszteletköröket, életrajzi paneleket egymásra halmozó közhelykollekció. A kissé túlírt paródia lehengerlő komikuma abban rejlik, hogy Gerber minden egyes mondatot vitriolosan az ellentétébe fordít át.

A Képzőművészeti Egyetemen tavaly grafikusként végzett Molnár Dóra Eszter munkáinak legfőbb témája a párválasztás, illetve az azt övező és megkeserítő elvárások, sztereotípiák. Debrecenben kiállított hímzőrámafüzére egyes dobjain mintha a férfiakkal szemben felállítható összes igényt számba venné. Molnár félig a régi világ leányainak bőrébe bújik, akik esténként az édesanyjuk mellett hímezve találgatták leendőbelijük kilétét. Kívánságai egyre lehetetlenebbek, és ezzel ő is tisztában van. Az óhajsor végén mintha saját magát is kinevetné, amikor a kérőjéről szőtt-hímzett elképzelést még azzal is megtoldja, hogy leendőbelijének a fából is tudnia kell vaskarikát csinálni.

A kéziratukkal tollászkodó szépírók és a tollforgató képzőművészek alkotásain túl az Et Lettera programban részt vevő intézmények évszázados tipográfiai lexikonjait, metszetekkel és iniciálékkal illusztrált kiadványait, valamint elemi iskolás tankönyveit is kiállították. (Hogy milyen korú, kiadású, és egyáltalán mely köteteket, arra érthetetlen módon nem térnek ki a szöveges megnyilvánulás minden formája iránt érdeklődő kiállítás képcédulái.) Továbbá sorakozik a vitrinekben ólombetű, tintásüveg és toll, a pilléreket híres tipográfiai készletekkel burkolták be, a földön fekvő lapokon pedig olvashatunk egy kis Kosztolányit is. Kerestem, de a betűnél kisebb közös többszöröst nem találtam a kiállított anyagban. A Zoltai terem bejáratánál eligazító szöveg szerint a betűvetés történetéről, az európai könyvművészetről, valamint a szöveg és a kép egymásra gyakorolt hatásáról szól a tárlat. Valójában azonban en bloc az írásról.

Gutenberg halála után néhány évtizeddel egy névtelen nyomdász olyan idézet után kutatott, amely bár a karakterek és a betűközök csoportosítása miatt hasonló látvánnyal bír, mint más textusok, értelmetlensége miatt a néző mégsem fog bele az olvasásába. Helyette a bekezdéseket együttesen mint látványt szemlélheti. Töltelékszövegként végül Cicero A legfőbb jóról és rosszról című erkölcstani művéből emelt ki egy részletet anélkül, hogy akár a szavak egységére is tekintettel lett volna. A Lorem ipsum kezdetű néhány mondatos citátum ma, a számítógépes tördelés korában is szabvány vakszövegül szolgál. Több mint ötszáz éve a nyomdászok, könyvek és folyóiratok arculattervezői az ismétlődő antik mondatsor felhasználásával teszik próbára új tipográfiai készletüket vagy szedéstükrüket.

A debreceni Et Lettera tárlatra összegereblyézett – egyenként elvitathatatlan értékkel bíró – kötetek, szövegek és koncept art művek is olyan szerepet töltenek be az újranyitásra készülő Déri Múzeum esetében, mint egy félkész tipográfiájú kötetnél a lorem ipsum. A betűkkel megtöltött Zoltai teremben nem margókkal és karakterekkel, hanem a felújított kiállítótérrel kísérleteznek. Számtalan olvasni- és bogarásznivalót rejtenek a részletek, de nem állnak össze koherens tárlattextussá. A betűtakaróval kibélelt enteriőr összképe mégsem pusztán muzeológiai tanulságokkal szolgál. Számomra a francia ábécéskönyvek és Tandori ákombákomjai között a füzetembe jegyzetelve tudatosult, hogy az írás – legyen az a saját cselekedetem vagy más szövege – mennyire meghatározza mindennapjainkat.

Az Et Lettera – Képeket írni, szavakat rajzolni kiállítás 2012. szeptember 9-ig tekinthető meg a debreceni Déri Múzeumban.
 

Fotók: Süli-Zakar Szabolcs