Mivel nincs mozgásterük (infrastruktúra és közönség), leginkább semmit. Dicséretes kezdeményezés volt a 2009-ben megjelent Mátyás, a király című képregény-antológia, ami a címszereplőről szóló tanmeséket tálalta új köntösben, nem is akármilyen színvonalon – kár, hogy csak egyszeri kiadványról van szó. Az irodalmi és történelmi hősök képregényre adaptálása mellett természetesen történtek próbálkozások emblematikus képregény figurák megteremtésére is, de ezek olvasóközönség híján ugyancsak a szubkultúra ködében látszanak elveszni, akár jók, akár rosszak. Nincs más hátra, mint keserű szájízzel közölni a cinikus konklúziót, hogy aki itthon képregénnyel próbálkozik, az ezred annyi elismerésben sem fog részesülni, mint a Blikk eheti címlapfotója. Azt kirakják az újságárus bódék kirakatába, a Papp Laci képregényt meg nem.

A londoni olimpiához kapcsolódóan ugyanis a legtöbb újságárusnál elméletileg már megtaláljuk a magyar boksz-legenda első olimpiai győzelmét elmesélő képregényt, csak várni kell, amíg előkaparják a raktárból. Papp László ugyanis pontosan 64 évvel ezelőtt, a második londoni olimpián szerezte meg az első ötkarikás aranyát (amit később további kettő követett), mikor is készülhetne hát róla alkalmasabb időpontban képregény, ha nem most, a harmadik londoni olimpia évében?

A füzetet a Norien-Clamatel Film Kft. adta ki, aminek már a neve is beszédes. A kiadó ugyanis már basáskodik egy Papp László-mozifilm elkészítése mögött, amiről mindössze annyit tudhatunk, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap első körben visszadobta a tervezetet. A képregényváltozatot látva meg is lehet érteni, miért. Bár valójában nem lehet biztosan tudni, hogy a film forgatókönyvének mennyi köze van a taglalt képregényhez, azt viszont igen, hogy a füzetnek – csak úgy, mint általában az összes többi hazai próbálkozásnak – a szűkös terjedelem állja útját. 30 oldal van arra, hogy megteremtsen egy sajátos atmoszférát, bemutasson egy tucat szereplőt, szimpatikussá tegye számunkra a főhőst, és olyan konfliktus(ok)ba keverje, amit a végére meg is tud oldani. Kevés.

Pertics Róbert elismert publicista, forgatókönyv- és kreatív szövegíró, de képregénnyel még nem volt dolga, ez neki az első. Rajzolónak Felvidéki Miklóst, a tavalyi Korcsmárosi Pál-díj nyertesét kérték fel, akinek nem ez az első önálló albuma. A fiú, akit Zsuzsinak hívtak egy Johnny Cash dalszöveget dolgozott fel fekete-fehérben, s bár nem volt hosszú (24 oldal), ez a terjedelem még pont elegendő volt a térben és időben keveset mozgó cselekmény kibontására. Felvidéki másodjára már egy terebélyesebb albummal jelentkezhetett, a Némajáték című színes kötetét mi is csak dicsértük, ügyesen használta ki a terjedelem adta lehetőségeket.

Most a Papp Laci – A londoni olimpia bajnoka ismét füzet formátumra kényszerül, a történet azonban, melyet elmesél, egy Némajátékhoz hasonló terjedelmet indokolna – a Felvidéki által preferált terjengős, filmszerű panelkezelés mellett legalábbis biztosan. Érthető persze, hogy a kreatív oldalnak gátat szab a financiális oldal, ezért pedig a legkevésbé sem tudunk haragudni a Pertics-Felvidéki duó munkájára. Nem mondom, hogy a tőmondatokkal is ki vagyok békülve, de az olyan raszteres cliffhangerek, mint amikor Papp Laci a gong után a ringbe lépve magabiztos tekintettel indul meg leteríteni ellenfelét, az azért megér egy misét – hogy a borítóról ne is beszéljünk. Így bár a képregény dicséretes próbálkozás, igazi érékeket inkább a vizuális oldalról mutat fel.

A végső cél persze egyértelmű, az pedig nem a képregénnyel való kasszarobbantás, hanem egy nagy volumenű film Papp Lászlóról. A képregény sejthetően nem azzal a célzattal készült, mint például Árpa Attila Sötét Kora, tehát hogy egy már létező termékre (legyen az könyv, képregény, video- vagy társasjáték) alapozzon filmet/TV sorozatot, mert ahhoz ki kéne vinni a képregényt nemzetközi piacra, hogy az emberek minél szélesebb körének a tudatába plántálják a termék létezését. Papp Lászlónál viszont szó sincs erről. Ő már önmagában is egy legenda, akinek klasszikus felemelkedés-történetét már rég feldolgozta volna Hollywood, ha nem magyar, hanem amerikai ikon lenne. És kétségünk se férjen hozzá, hogy akkor a képregényt sem a raktárban dugdosná az eladó, hanem büszkén aggatná ki a bódé falára.

Papp Laci – A londoni olimpia bajnoka (2012)
Írta: Pertics Róbert
Rajzolta: Felvidéki Miklós
Kapható a jobb újságárusoknál.