Ezúttal sörsátorban, kihelyezett tanóraként zajlott a program: nem voltunk sokan, közel ültünk, lemondtunk a hangosításról. Egészen addig hallgattuk mai óránk témáját, amíg Hobo erős, dörgő hangját el nem nyomta a még erősebb, még dörgőbb égzengés.

Ennek ellenére tartalmasan sikerült kihasználni a rövidre szabott időt, Sebők összefoglalta Tom Waits pályáját és arról faggatta Hobót, mi és miért fogta meg a zenészben.

Sebők nagy kihívásnak, meglepő választásnak nevezte Hobo pályája során Tom Waits felfedezését, hiszen az amerikai zenész összetett, sokszínű zenei világának csak egy részlete a blues, az alternatív, jazz, folk, kávéházi zene, country mellett.

Sebők a ’49-ben született művészről elmondta, hogy bevándorlók gyermekeként született, szülei válása és költözésük következtében ismerkedett meg a mexikói népzenével, s ezeket a hatásokat mint egy szivacs építette be zenei világába. Melankolikus, mégis játékos hangja széles spektrumban hatott inspirálóan, többek között Bruce Springsteen, Rod Stewart, de még az Eagles munkáira is.



Hobo először, az akkor már tíz éves pályát befutott Tom Waits-szel ismerkedett meg, s az első meghallott számról, a Downtown train-ről azt mondta egyszerűen kitépte a szívét. A Törvénytől sújtva című filmben elhangzott visszafojtott és dögös dal hatására fedezte fel a fájdalmon túli mosolyként jellemzett zene egyedülálló hangulatát.

Ezután a dalszövegek sajátos költőiségét emelte ki, amivel az elképesztő emberi sorsokat hátborzongató mélységgel eleveníti meg. A Romeo is bleeding fordításának döbbenetét hozta példaként, amikor rájött, hogy Shakespeare-nek semmi köze a számhoz, egy puerto rico-i bűnözőről szól az.

Számára inkább iránymutatásként hatottak Waits dalai, amelyek nyolvan-kilencven százalékban mindennapi emberek történeteit dolgozzák fel. Mint mondta, az Utolsó hév című Hobo Blues Band szám sem mutat semmilyen hasonlóságot hangzás, szöveg terén az azt ihlető Downtown train-nel.

A fordítások ezzel szemben azért okoznak nehézséget, mert a hitelesség érdekében az amerikai-néger szlenget is ismerni kell, de fontosnak tartja ezt a munkát, mert a mester az átültetések által közelebb kerül az itthoni hallgatóközönséghez. Úgy gondolja, sokkal szélsőségesebb és zseniálisabb Tom Waits munkássága, mint amennyit ő tetszés szerinti válogatásával visszaad. Rengeteg stílust kever, lerombolja azok tradícióit, illúzióit és sokszínű, egyszeri zenei egyveleget alkot, amelyet egyetlen zongorával is megrázóan ad elő.

Az esti koncert felvezetéseképp Hobo elmondta, hogy egy-két kivételtől eltekintve ’95 óta nem játszotta ezeket a számokat, és sajnos a közeljövőben nem is lesz lehetőség továbbfejleszteni a Hobo-féle Tom Waits megszólalást, minekután az októberre várható Viszockij lemezen fog dolgozni, de ezt már alig hallottuk az esőtől.



Azonban a valószínűsíthetővel szemben a rossz idő szerencsére nem fogott ki Hobo bandáján: kilenctől a nagyszínpad helyett a telt sörsátras koncert zárta a Hobo klub napját.