Csakugyan jó öreg, már-már hihetetlen, de fél évszázad telt el, amióta megmutatták hogyan kell kutyát sétáltatni, és elsőként hangzott fel a Little red rooster.  Az ötven éves évfordulóra több mint ezer eddig publikálatlan fotót tartalmazó album készült, amelyet mind a négy tag előszóval és a képekhez tartozó szarkasztikus megjegyzésekkel látott el.



Kerthelyiség, kisszínpad, sörsátor. A Hobo Klub rendezvényénél délután négy órától beszélgetett Sebők János és Földes László, azaz Hobo a Rolling Stonesról, a saját zenei pályafutására gyakorolt hatásáról, a kapcsolódási pontokról.

Kora délutántól kezdve szivárognak korra és nemre való tekintet nélkül az érdeklődők, rajongók, igaz ami igaz, az áthúzott Kapolcs-táblán túl és külön váltott belépőjegyért gördültek a kövek, mégis szép számmal jelentek meg a délutáni órában. A hallgatóság körbe ülte az asztalon helyet foglaló beszélgetőtársakat, és kezdetét vette a fesztelen, baráti hangulatú program.



Főként a hatvanas-hetvenes évekről esett szó a bő óra alatt, a szexuális forradalom idején felhangzó megrázóan új, mocskos, fekete, energikus kezdetekről. Hobo kitért még Janis Joplin, Jimi Hendrix, Jim Morrison berobbanásra és korai halálára, s amikor Frank Thorogouth halálos ágyán tett vallomása szóba került, mely szerint Brian Jones halála nem véletlen, asztmásroham, túladagolás következménye, hanem az híresztelésekkel szemben az építész fojtotta medencébe a gitárost.

Ezt követően nem lehetett nem felemlíteni a ma már legendás, de még inkább hírhedt Brian Jones emlékére adott koncertet. Ha jól emlékszem, már Hobo Stones könyvében olvashattuk, hogy a Pokol angyalainak egy tagja egy fegyvert célra tartó afroamerikait szúrt le, amely tény annak idején meghatározóan befolyásolhatta volna a Magyarországon rasszista merényletként elhíresült esetet.

Jagger és Keith Richards a tragédia, a tagcserék és letartóztatások ellenére folytatta tovább és ma, ötven év után sem állnak meg, Hobo ezért nem fogott hozzá a teljes pályafutást átfogó könyv megírásához.

Hobo katonáskodása alatt találkozott először a Stones zenéjével, és – mint mondta – amikor a szocializmus horkolt és nagyokat szellentett, egy tranzisztoros rádión keresztül befogott adás révén hallotta először a zenekart, ami a ’60-as ’70-es években nemcsak a legnagyobb hatású zenekarok között tudhatta magát, hanem példátlan választóvonalat is jelentett.

Sebők, mint ahogy általában lenni szokott, a Beatles-szel vetette egybe ismertségét és elismertségét, véleménye szerint a Stones napjainkban sincs előkelőbb pozícióban a zeneiparban. Hobo könyvén túl alig találni magyar szakirodalmat.



Hobo úgy nyilatkozott, valójában az évtizedekkel ezelőtt kiadott könyv nem objektív megítélést tartalmaz, hanem szerelmi vallomást, de elfogultsága ellenére - én úgy gondolom - az összegyűjtött és feldolgozott tényanyag kiváló összefoglaló. Rajongásának több ízben hangot adott, s nem mindennapi Stones-gyűjteményében csak a lemezek száma meghaladja a kétszázat, aminek háromnegyede kalózkiadás.

Sebők kérdésére válaszolva Hobo azt mondta, a zenéjükben rejlő őserő hatására kezdett elsőként Stones számokat énekelni annak idején a Kexben, először a I'm allright, The spider and the fly című Stones dalokat, megjegyezte, a közönség egy része ekkoriban fekvőbetegre röhögte magát, a másik felének viszont tetszett az előadásmód, s ez a fogadtatás – jegyezte meg némi önirónikus humorral –  a mai napig nem változott.

Később lefordította a brit együttes szövegeit, s bár azok az eredetitől olykor eltérnek, vitathatatlanul kiváló feldolgozások, amit megtapasztalhatott a hallgatóság is a beszélgetés utáni önálló koncerten, amely produkció különlegessége volt, hogy a számokat először adták elő a jelenlegi felállásban.



A színpadon Fekete Kovács Kornél, Hobo, Póka Egon, Szakadáti Mátyás, ifj. Tornóczky Ferenc és Bűdy Szilárd lépett fel. Az est a Szimpátia az ördöggel címet viselte, így nem maradhatott el a Sympathy for the devil és egyéb klasszikusok, mint a Satisfaction, Paint it Black, Johnny B. Good vagy a Play with fire.

A közönség estére megtöltötte a teret, a színpad előtt ugráló-táncoló fiatalok mögött hosszú sorokban elhelyezett padokon hallgatták Hobo és bandáját az idősebbek, de még az apukák nyakában ülve is lehetett látni gyerekeket, akik látványosan élvezték az előadást. A fogadtatásból ítélve kötve hiszem, hogy bárki kétségbe vonta volna Hobo kijelentését: a Stones a világörökség része.