Elsőként a Tiszatáj júliusi száma akad a kezembe: Tőzsér Árpád Gyöngykapu-ciklusából közölnek részletet, mitikus-filozofikus, rezignált, a részlet végén az öregedés, az élet végével való szembenézés szomorúsága vegyít némi borús hangulatot a nyárba (hogy maradjak a kánikula-sztereotípiáknál, bár tudom, az embernek nem feltétlenül kötelező hiperboldognak lenni csak azért, mert negyven fok van). A versrovatból Takács Zsuzsa Álombeli csapdák című költeménye tetszik még nagyon, különösen ezek a sorok: "az álom kristály- / tiszta nyelvén kimondom elképesztő / vádjaimat azok ellen, akiket szeretek." Na igen, a tudatalatti tud kínos perceket okozni. Horváth Péter középkorban, kolostorban játszódó prózája (M. S.) a cselédjével hentergő apáttal Boccacciót idézi, ám annál kevésbé fecsegő és kedélyes a narráció, meg az atmoszféra is jóval komorabb. Itt bizony intrika szövi át az egyházat és annak világát, nemcsak eltitkolt erotika. Lanczkor Gáborra különös figyelmet fordít a foyóiratszám: Folyamisten című regényének részlete mellett Ménesi Gábor interjúja is olvasható a fiatal szerzővel, valamint Hétsarkúkönyv című verseskötetét Németh Zoltán dicséri. A regényrészlet jó, bár igazán ott válik érdekessé, amikor az elbeszélő a róka hasába nyomja egy nő arcát – innentől lettem volna kíváncsi, de persze eddig tart a közlés. Az interjúból megtudhatjuk, hogy Lanczkor fiókjában várakozik egy verseskötet, zömében Lorca-átiratokkal – a kész könyvre valószínűleg még várni kell. Sopotnik Zoltán Hon lakik című versében megjelenik kedvenc temploma (korábbi szövegében a barátjakét emlegette), feltételezem, ezt láthatjuk Bach Máté fotóján. Tóth Kinga tojásemberéről egy angol gyerekmondóka jut eszembe (egy tojásfejű emberről, aki a falon ült, és aztán összetört, nem is lehet már sosem összerakni). Tóth Kinga e lapszámban közölt verseitől (meg az énekesként is ismert szerző dalszövegeitől és a lírájától általában) amúgy sem idegen a gyerekversek, mondókák képkészlete – mintegy a gyerekkor magánmitológiája idéződik fel a sorokban, csak morbidabb éllel: "hetedig hónapig nincs / különbség köztem és egy csirke / közt és egy csirke köztem" – írja a születés előtti állapotról. Igen, ami aranyos, az lehet ijesztő vagy akár groteszk.

Kulcsár-Szabó Zoltán tanulmányában a tömegkultúra fogalomtörténetét boncolgatja elsősorban Walter Benjaminon keresztül, Hódosy Annamária a Mario és a varázslót elemzi a homoszexualitás, azon belül a homofóbia aspektusából (igen, Cipolla azért vadbarom Marióval, mert valójában vonzódik hozzá, hogy nagyon leegyszerűsítsem), Bónus Tibortól Az eltűnt idő nyomában egy részletének elemzését olvashatjuk.

A kritikarovatban a már említett Lanczkor-kötet mellett Józsa Márta Tőzsér Árpádról, Fekete Marianna Fekete Vincéről, Kovács Krisztina Kiss Lászlóról írt.

Szeged után Salgótarjánba látogatok (legalábbis képzeletben, mert a valós helyszín még mindig a debreceni kert). A Palócföld versrovatának nyitánya Győri László Vadaskert-ciklusa – egy megalázott oroszlánról, aki bezárva él, és lóhusival eteti az ápolója. Eszünkbe juthat Rilke párduca, de ez sorozat könnyedebb hangvételű, szatirikusabb, mint a német lírikus rövid verse. Eleinte. Aztán a Kubista kép és A rab vadaskert című darabokban egyre metafizikusabb, borongóbb színezetet ölt a rabság és a megalázottság képzete, és a főszereplő oroszlán allegorikussá nemesül: "Megalázták az oroszlánt, / megaláztak engem. / Megaláztak, mert a foszlányt / kell örökre ennem." Hartay Csaba Szemhunyások-sorozata eleven piaci zsánerképek sorozata; a számozott szakaszok majd mindegyike csattanóval, poénnal végződik, akár lírai anekdoták is lehetnének. Madácsy Piroska Hubay Miklósról, Németh Ványi Klári Czóbel Minkáról publikált tanulmányokat, Kovács Bodor Sándor riportjából pedig megtudhatjuk, Varga Mátyás nemcsak tanít és verseket ír, hanem fesztivált is szervez. Tarján Tamás Fűzfa Balázs középiskolás tankönyveiről írt recenziót, amely alapvetően pozitív; a tankönyvszerző viszont Jenei Gyula kötetéről írt. Kritikákat olvashatunk még Géczi János és Horváth Géza könyvéről (Pannon Tanulmányok 1.) Boros Oszkártól, Barna Dávid Egy magyar regényéről (Vass Norbert tollából); Szekeres Szabolcs Berka Attila Lada Béla nem hal meg című regényét recenzálta: "Szüleink nemzedéke legalább megpróbálta megváltoztatni a világot, és törekedni arra, hogy jobb emberek legyünk. Mi már bele sem kezdünk ilyesmibe, egyszerűen a túlélés a tét" – ha erről van szó, lehetséges, hogy elolvasom a könyvet is, bár ezt és a nihillel meg maximum kocsmázással kitöltött életet véleményem szerint sokan és sokféleképpen megírták már. Kritikák olvashatók még Bereti Gábortól Simor András Hű farkasok című könyvéről, L. Damta Árontól Zonda Tamás: Nagyok árnyékában címűkötetéről, Madár Jánostól Mirtse Zsuzsa könyvéről, valamint Orbán György János írását Simon Erika könyvéről, mely Kocsis Zoltán zenésszel folytatott beszélgetéseit tartalmazza.