A csúcsponton hét falu vett részt rajta: Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs, Pula, Nagyvázsony; és nagy koncertek, rengeteg nézőt vonzó produkciók, óriási kirakodóvásár határozták meg a hangulatát, a többezres tömegtől pedig mozdulni sem lehetett.

A kétezres évek végén két év szünet következett, ami azért nem szakította meg a folytonosságot, mert a völgyfaluk öntevékenységének köszönhetően – 2008-ban Kapolcsi Bűvészeti Napok és 2009-ben Völgytalálka címmel – voltak programok a megszokott időben és helyen. De a huszadik évfordulóra a Márta István által vezetett Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletnek ismét sikerült összehoznia a Művészetek Völgyét és a korai éveket jellemző hangulatot.

Idén Kapolcson és Taliándörögdön lesznek programok, Monostorapáti csak az almádi Kolostorrommal és egy előadással vesz részt rajta, a többi falu pedig csupán szállásokkal várja a látogatókat.

***

Végre berendezkedtem. Nem ment könnyen. A mobilinternet nem működött, a szervizben meg kinyírták az operációs rendszert is: szerezzek valahonnan, mert ő nem tölt le illegálisan semmit. Az egyetemi rendszergazda szabadságon, honnan a csudából szedjek egy Windowst Fonyódon? Csütörtök estére megjött az oprendszer, péntek reggeltől délután 5-ig elkészült a gép, "ja, office az nincs rajta, az is kell?" Újabb félóra, kapok egy Libre Office-t, elindulhatok.

A benzintank üres, imádkozás a benzinkútig, Balatonkerülés, bevásárlás, 5 perccel a sajtóiroda zárása előtt megérkezés Kapolcsra. Sajtóslány éppen leült volna, először aznap, hívjuk meg a sajtó képviselőjét is egy kávéra, szól Naszály György, közben be lehet regisztrálni.

Csak 31-ig maradok, így jelentkeztem be, idén már akkreditáció van, nem lehet csak úgy beesni. Akkor napi karszalag, minden reggel újat kell kérni. Jó ez így nekünk? Nem, senkinek sem jó, de Kapolcs rugalmas, kapok állandót, így egy újságíróval kevesebb zavarog reggelente.

Szállás is kéne, sátorozni akarok, állítólag meleg lesz. Elli (a kapolcsi polgármester) majd megmondja, hol van sátorhely, kapok egy címet, megnézem, mielőtt odacuccolnék, klassz, de nagyon sokan vannak már és hegyet is kell mászni.

Útközben láttam egy helyet, szép, sík terep, nyugi, pottyantós árnyékszék. Infopult, újabb ötlet, szép, nyugi, pottyantós. Jó, jó egyszer-egyszer bevállalom, de öt napig? A házigazdának megesik rajtam a szíve, bejöhetek a házba, ha muszáj, kezet is fogunk, kezdek behurcolkodni. Ó nagyon sajnálom, a feleségem nem megy bele, hogy bejárjon a házba, segítek visszapakolni!

Sötétedik. Legalább ajánljon valamit, van egyáltalán Kapolcson angol vécés sátorhely? Fél tíz, koromsötét, újabb próbálkozás. Csoda történik. Minden tökéletes, villanyfénynél állítok sátrat, de még előtte iszunk a házigazda egészségére egy ágyas körtepálinkát, vagy kettőt.

Sátor áll, szomszéd érkezik. Kedves fiú, egész nap édességet árul, estére pedig nem hullafáradt, hanem fesztiválozni akar. Dobjak el kaszát-kapát és tartsak vele. Jó. Közös erővel bedobáljuk (ezt később nagyon megbánom) a holmikat a sátorba és elindulunk.

A sátorhely pont a petendi faluvégen van, így elejétől végig tudunk menni az egészen, nem hagyunk ki semmit, gondolom. Miközben a sátorral küzdöttem, távolról Hobo szólt, de mostanra már vége, sebaj, itt még éjfélkor is kezdődik koncert, legalábbis régebben így ment a dolog.

Sátorszomszédom, István, hat éve volt itt utoljára, panaszkodik, hogy sokkal kevesebben vannak, és tényleg. Előzőleg egy osztrák fesztiválon árult, ott az emberek megveszik, ami tetszik nekik, itt csak nézelődnek, alig vásárolnak.

A Tökkirályból zene szól, de István inkább tovább menne, azt mondja nem az ő stílusa. Mi volna az, hova szoktál járni? Régebben a Fekete Lyukba, mondja, hát ez tényleg nem az a zene. Katlan Tóni kocsmájában nagyon jó a hangulat, s bár ez pláne távol áll a Fekete Lyukas stíltől, ide azért bemegyünk.

Autentikus cigány népzene szól, a hely tömve emberekkel, és még a hátul állók is táncolnak. Khamoro a banda neve, s ma este spanyol-beás-romungro-oláhcigány népzenét játszottak, cimbalmon, húrosokon, ütősökön és billentyűsökön.

Volt egy furcsa hangszer is, egy fiókszerű faeszköz, amire ráültek és úgy doboltak rajta. Másnap kifaggattam Keszthelyi Imrét, a Técsői Banda ügynökét, mi lehetett ez a szerkezet, azt állítja, cajunnak hívják, és a flamenco elengedhetetlen tartozéka.

A koncert a hivatalos programban nem szerepel (amit a vendéglátósok szerveznek nem kerül bele), de a suttogó propaganda szerint tíz napon át minden este 8-tól fellépnek Katlan Tóninál, s délután 3-tól ugyanitt a Técsői Banda muzsikál. A harmadik ráadás után sajnos befejezték, s mi továbbsétáltunk Kapolcs főutcáján.

Sikerült elcsípnünk a péntek este utolsó hivatalos programját, a Palya-udvar nyitóbuliját, DJ Nairobival. Míg az előző helyen mindenféle korosztály mulatott együtt, itt leginkább az ifjúság ropta, retró-zenékre. Az Ellátó-kertből is ismert DJ amúgy világzenét szeret a legjobban mixelni.

Amikor éjjel egy körül sátrainkba tértünk, már elcsöndesedett a Völgy, az udvarok bezártak, csak a kocsmák körül volt némi nyüzsgés.

A faluház

A Tökkirály

Séta a főutcán

Séta a főutcán

Séta a főutcán

Técsői Banda

A sátorlakó

és a szomszédja