"Gyere, Robi, ne zaklasd a lányokat!" – szólongatja egy hang a visegrád-nagymarosi hajókikötőben Robit, aki percek óta kitartóan kéri számon rajtunk, hogy miért nem lehet itt a Derbi büfében balatoni hekket enni. Már a kompon, a Duna két partja közt jövünk rá, hogy a hiperkarmás Bérczesi Robi lépett föl furcsa gasztronómiai követeléseivel kávés és unikumos asztalunknál. A kikötőben sokkal szimpatikusabb, költői tekintetű fiatalemberek keltik föl az érdeklődésünket: hamar kiderül, hogy a FISZ táborba igyekvő Molnár Illéshez, Gál Somához és Takács Nándihoz van szerencsénk.

Egy újabb gyors ismerkedős kávé után megjön értünk a sofőr, Szalai Zsolt, győri költő. Zsolt kocsijának első ülésén Esterházy Péter Fuharosok című kisregényének első oldalát találom, nyilván nem véletlenül. Fölérünk a tábor helyszínére, a festői szépségű tájba simuló Mogyoróhegyi erdei iskolába, ahol a FISZ-pólós emberek láttán máris eszembe jut a pajzán Weöres Sándor-vers, ami arról a zenész lányról szól, aki fisz helyett néha valami mást fog.

Gyors bepakolás a faházakba, és máris kezdődik a program: Falvai Mátyás Gépindák című kötetével szemben föllép a FISZ kritikusi válogatott női ifitagozata, Antal Nikolett, Hermann Veronika és Várnagyi Márta. Miután a lányok szétszálazták és katonás rendbe állították Falvai gépindáit, vár bennünket a vacsora, amit az irodalmi táborok egyik elengedhetetlen programja, a felolvasóest követ. A FISZ alkotói pályázatán indulók estjén többek között megismerkedhettünk Budincsevics Géza, az Ikarus gyár idült gyűjtőszenvedéllyel megáldott portásának történetével, aki annak idején elkezdett Isaura felszabadítására gyűjteni.

Másnap beindulnak a meglepően népes alkotói műhelyek: Németh Zoltán a "kis" lírikusokat regulázza, N. Tóth Anikó a prózaírókat képzi ki válogatott kreatív feladatsorral, Orcsik Roland a feltörekvő kritikusok és műfordítók Schobert Norbija. A délutáni program is utánpótlásképzés: folyóiratkóstoló á la carte. A csütörtöki étlapon az öt éve vasgyári kéményben érlelt miskolci specialitás, a Műút kerül terítékre: Zemlényi Attila és Kabai Lóri kínálgatják a lapot a fiataloknak.

Orcsik Roland, a 60 éves Tiszatáj versszerkesztője is csatlakozik a "hasznos tanácsok fiatal íróknak" szekcióhoz a maga rigorózus elvárásaival: "senki se küldjön haikut, de a tanulmányokban feltétlenül hivatkozzon Derridára, Foucault-ra és Gadamerre". Szerencsére az ambíciózus haikuírók előtt ott kígyózik a kikövezett Műút. Aki szeretne bebocsájtást nyerni az irodalmi élet berkeibe, az beszökhet a hátsó bejáraton – legalábbis ezt állítják a Hátsó bejárat irodalmi kör tagjai, akiknek a bemutatkozását fojtott kuncogás kíséri.

Az ELTE és a Pázmány holdudvarába tartozó Apokrif egyetemi irodalmi folyóirat bemutatkozója Evellei Kata és Torma Marcsi jóvoltából kevésbé vicces, de annál bájosabb, a transz- és interegyetemi lapé, a FÉL-é Sörös Bori és Braun Barna közreműködésével inkább tanulságos. Például fontos fölismerés volt számukra az utóbbi időben, hogy főleg 18 és 24 év közötti lányok alkotják a "feles" olvasótábort. A irodalom szexi, ezt bizonyította a felvidéki Fiatal Írók Köre is, mert kevés vagányabb dolgot tudok elképzelni, mint egy Szőrös Kő című lapban publikálni.

A táborba egyszercsak belibben Sába királynője, gyönyörű ékszereiben, kék selymeiben, mindenkit megbabonáz és szíven szúr új meséivel. Tóth Krisztina készülő novelláskötetének megható női sorstragédiái előhívják a hegyek mögül a vihart, eszeveszett, Tarr Béla-i sebességgel pusztít a szél a tábor előtt elterülő kopár domboldalon. Te jó ég, Kabai Lóri alszik a fűben, kétségbeesésem akkor éri el a tetőfokát, amikor nem bírom fölébreszteni. Végül nagy nehezen sikerül, elkezd pörögni velünk az este, házi sörrel locsolt éjszakába nyúló maratoni open mic felolvasás. Lóri megint elalszik, ezúttal egy padon, de Molnár Illés helyette is elemében: másnap kiderül, hogy egy közös fotón örökítettem meg utolsó aznapi élményeit.

Pénteken megtudjuk, hogy az irodalmi etalon a művelt fogorvos, legalábbis a megújult szemléző irodalmi lap, a Szépirodalmi Figyelő számára feltétlenül: az ő álmaikban egy olyan fogorvosi rendelő jelenik meg, ahol a tömésre várók fájdalmát a Szépirodalmi Figyelő űzi el. Az Új Könyvpiac részéről Pécsi Györgyi és Szabó Tibor Benjámin igyekeznek elűzni a lapjukkal kapcsolatos tévképzeteket: ők nem klasszikus értelemben vett szépirodalmi folyóirat, hanem szakmai lap, ami egy adott piacra figyel, ahogy teszi ezt például a Molnárok Lapja, az Édesipar, vagy az Ipari Hírek című szaklap is.

Szájsebészeten innen, könyvpiaci mutatókon túl, mintha a Kárpátok és a Hargita felől érkező szellők söpörnének végig a táboron. Lehet, sőt, biztos, hogy vízió, de egy óra erejéig mégis átérezhettük az erdélyi hangulatot, amit László Noémi, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának új elnöke a tőle megszokott szellemességgel a következőképpen foglalt össze: "Amikor valami halálosan komoly, úgy, hogy közben halálosan vicces is. Amikor sírva nevetünk a sír szélén. Amikor komoly problémák lépnek föl a problémamegoldás közepette, de végül sikerül őket megoldani."

Az elnökasszony kísérői, Király Zoltán, Gáll Attila és Karácsonyi Zsolt körében végső tanulságként azt is megfogalmazza, hogy az "irodalom háború, a literátorok hősök, kár, hogy a szüleink ezt nem tudják." Először kissé homályosnak tűnik a párhuzam, de az esti buli során az értelem egyre halványuló fényeinél más megvilágításba kerülnek ezek a mondatok.

Még az esti buli előtt, péntek délután a nemzetközi helyzet egyre fokozódik: megérkezik Kolozsvárról a FISZ tábor egyik sztárvendége, Szilágyi István. Káldy-Kovács Sári már napok óta "üldöz" nagyon is indokolt Szilágyi-rajongásával. Arra gondolok, hogy fog örülni, végre magát Szilágyit is "üldözheti". Szerencsére nem kell futni utána, a rendkívül jól sikerült beszélgetés és felolvasás után maga Szilágyi István elegyedik szóba velünk.

Szilágyi elárulja, hogy számára minden egyes regény vagy novella egy újabb kaland, időutazás egy másik korba, szeret kutatni, most épp készülő kötetéhez gyűjti az anyagokat. Mindezek után már nem kell irigykednem a Szilágyi-estet felkészülten moderáló Molnár Gábor Tamásra, akivel az esti séta közben megállapítjuk, hogy mégiscsak irigylésre méltó dolog egyetemi tanárnak lenni, mert az ember naponta csinos fiatal lányokkal beszélgethet a kedvenc könyveiről, és ezért még fizetnek is neki.

A péntek este a 15 éves FISZ ünneplésével telik: megérkezik L. Simon László államtitkár, egykori FISZ-alapító elnök, aki azúttal nem politikusi, hanem "Laci" minőségében van jelen. A születésnapi kerekasztalnál mellette ül, szintén "Laciként" Bengi László adjunktus úr, Pápay György, a SZIF főszerkesztője és Bednanics Gábor, szintén ex-FISZ-elnök. Jeleneteket idéznek föl a jelenlévők számára a József Attila Kör és a FISZ fantasztikus közös történetéből.

Robbannak a humorbombák, a viccgránátok, én meg csak magamban hümmögök, mert nem értem "Laciék" belső poénjait, de annak örülök, hogy a körülöttem ülő sok-sok középiskolás és egyetemista szárnypróbálgató irodalmár számára a széthúzás, a dac és a sértettség mára már történelem, a szekértáborosdi meg valami különös retró. A rögtönzött mélypont után a péntek estére az irodalmárok legnagyobb örömére Káldy-Kovács Sári örömtánca és elképesztő koreográfiája teszi föl a koronát, de DJ Szöllősy Balázs is kitesz magáért, aki a FISZ-táborozók kedvenc slágereire a FISZ-táborozók kedvenc hangoskönyveit keveri.

Szombaton megint van okom az örömre: megérkezik Szénási Zoli, az Új Forrás szerkesztője, és Turi Marci, testvérem a szlavisztikában, velük Vass Norbi, a legtöbbet publikáló fiatal újságíró. Csapody Kinga moderátor balján Zoli és Marci Új Forrás-prezentációja tatabányai posztindusztriál és kemény rock, jobbján Lapis József és Korpa Tamás az Alföld képviseletében klasszikus zene és irodalomtörténeti hagyományhoz mért komolyság. Vajdasági avantgárd ExSymposion hagyományból sincs hiány: Török Erna, a formabontó Jelfolyam összművészeti online folyóirat szerkesztője összeken bennünket sárga festékkel, de a kenegetés mellett bemutatja a lapot is.

A Debreceni Egyetem és a Szkholion folyóirat színeiben ismét Korpa Tamás képviselteti magát, a Pázmány Kultúra és Kritika című online kritikai műhelyét prezentálja, végül az erdélyi fiatal költőket-írókat tömörítő Bretter Kör tagjai olvasnak föl, Poticelli, alias Potozky László, Varga László Edgár és Bálint Tamás – kigyullad a fejemben a tehetséget és az eredetiséget jelző piros lámpa.

Itt van végre Spiró, farmer a mellénye, farmer a nadrágja, a táskájában novella kopoltyús kisbabákról, akik nagyon vidáman lubickolnak a víz alatt, de a kormány veszélyesnek nyilvánítja őket, ezért elrendeli, hogy a halacska-babákat drótkötéllel kell megfojtani. Spiró jó formában van: szellemes, magához képest egész kedves, az írás élvezetéről és öröméről mesél, és kiderül, hogy a nagy, híres író sem arat mindig osztatlan sikert az olvasók körében, sőt időnként aktuális szövegmutatványa csúfosan megbukik.

A szombat esti beszélgetés után a figyelmes és hálás közönség ellepi a büfét: Spiró a mellékelt ábra szerint osztatlan sikert aratott, mindenki elismerősen beszél róla, és egymás szavába vágva elemzik a novellát, amit Spiró fölolvasott. A FISZ tábor utolsó nagy attrakciójaként fellép Simon Marci, szlemmer-költő és a fényfestők. A fényfestéshez a zenei aláfestést DJ Rozsda szolgáltatja.

Fogytán a söröm, a pénzem, és a mondanivalóm is, úgy döntök, ideje visszavonulni, ez már nem az én estém. A kis faházunkban könnyes búcsút veszek a Bretter Kör fiatal erdélyi titánjaitól, nagyon remélem, hogy minél előbb találkozom velük. 

Vasárnap reggel igazi fesztiválhangulatra ébredek, DJ Rozsda lemezjátszóján pörögnek a lemezek, egy szelet meggyespite és egy bögre tejeskávé. Csíkszemű túlélők ülnek a padokon, hallgatják a műhelymunka eredményeképp született műalkotásokat, én már nem bírom, pakolás közben azért elkapok egy-egy mondatot. Utolsó Kritikustusa, utolsó ebéd, rutinból sör és fagyi, Simon Marci cigit tarhál: "Szóljatok a kopasznak" – kérdezem, melyik kopasznak, mert ül mögöttem három is. Csepregi János, Neszlár Sándor és Mészáros Márton, a FISZ elnökségi tagjai egymás mellett nem feltétlenül keltik első blikkre irodalmi elitcsapat összképét. A táborban sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy a FISZ-en belül mit jelent kopasznak lenni.

Itt az idő, a tábor finisel, leszállít az egyik kopasz Fuharos, de mi Sárival folytatjuk a háborút: búcsú unikum a Duna innenső és túlsó oldalán, és a Déliben is. Miközben várom a pécsi vonatot, emeljük poharunkat és elhangzik az utolsó tószt, a legnagyobb, a legünnepélyesebb: éljen a FISZ, éljen a tábor, éljenek a kötetek, éljen sokáig a tehetséges és lendületes új irodalmi generáció, de legfőképpen éljen sokáig Szilágyi István!

Fotók: Káldy-Kovács Sára