A Rosaceae cím rózsaféléket jelent. Bevallom, először egy rosacea nevű bőrbetegséget találtam, amit Domenico Ghirlandaio már ráfestett egy püspök orrára a quattrocento korában. Itt mégis rózsafélékről van szó, s a folgalom itt a rózsáktól a gyümölcsfákig terjedő növényi csoportot írja le. Ezek a nem annyira virágszálak akár festők is lehetnek, akik állandó jelleggel festik újra és tovább az általuk egyszer létrehívott képet. Eszerint a festő nem is emberhez hasonlít, hanem inkább valami növényhez, aki szimbiózisban él saját művével. Fenyvesi Áron megnyitószövege szerint kérdés, hogy bővíthető e ez a virágágyás mondjuk Kis Róka Csaba húsevő növényeivel, Horváth Dániel vadszőlőivel vagy Csató József kaktuszaival. Ez a nyitott koncepció és a képek szeparált elhelyezése inkább kelti három harmad önálló, mint egy csoportos kiállítás érzetét. Nyugodt kert három kis kapuval, mondanám, három világ, ha a meséből jöttem volna.

Debreczeni sci-fiben utazik, történet van itt, amit mondani kell. Star Trek-gépek, kék laptopfény. Az egyszarvú mint replikáns, akár az én kicsi pónim ül a Star Trek Enterprise vezérlőtermében. Egyébként a teljesen embertelen űr uralkodik, se Kirk kapitány, se Spock parancsnok nem jelenik meg a nagyméretű vásznakon. Tárgyfestészet, de mégis mesél és húz minket a vezérlőpulthoz, hogy nézzük, mert van ott még valami. De megérinteni nem lehet, mert szúrós hideg. Mányoki Endre szerint Debreczeni nem a tárgyakat bűvöli, hanem minket, mi kapunk még egy szivecskényi életet, mert kimerészkedtünk a páncélunkból. Mr. Sulu váltsunk teret.

Horváth heavymetallal súlyosbítja a caravaggioi barokkot. Koponya és lézerfény csendélete meleg színekkel. Az Elmélyülő kiscipő és koponya tájképbe illesztett, kollázsszerű kompozíciója egy nemzeti ünnepünk tűzijátékával. Fanyar humora egészséges. Az érzékiség győz a csendélet felett, de aztán egyedül maradunk ebben a nyitottra festett, félabsztrakt világban. Az Éjjeli menedék vasszerkezetei Anselm Kiefer munkáit idézik. Hüpnagóg alkat: a félálomból nemcsak inspirációt merít, hanem benne dolgozni is képes.

Pinczés szégyenlős, álgyermeki világába festi a szürreált, csak a fekete kandúr kukkol egy lebegő, Pszeudó álomba ringatott nőt. Henri Rousseau vagy Li Taj Po szent életű tigrisei sakktáblatérben. Nem kérnek enni. Saját elmondása szerint pedig még a paprikás csirke főzése közben is a hegyesszögű, illetve tompaszögű pályaképről meditál. Ez Nemes Nagy Ágnes gondolata, egy döntés a paletta bővítéséről vagy az elmélyülésről. Míg Horváthra jellemző a kontrasztok lebontása, Pinczésnél épp az ellenkezője: kiemel, hattér van és kép, legbelül még egy kép. David Lynch egy óvodás lelkével, lepkés szemüvegben.

Debreczeni Imre, Horváth Roland és Pinczés József a budapesti Elnök utcában ecsetvonásokkal vuduznak. Menjetek el, és nyomjátok meg a teleportállomás kilövő gombját.

A Rosaceae – Debreczeni Imre, Horváth Roland, Pinczés József közös kiállítása a Mazart Galériában (1089 Budapest, Elnök utca 1.) augusztus 5-ig látható.