Február 22-én rendezték meg a „a kórházépítészet aktuális kérdései az egészségügyi reform kapcsán” című beszélgetést az Építészek Házában. A rendezvény szervezője Dr. Kiss Zsolt István építész, aki egy nemzetközi építészeti szervezet magyarországi kapcsolatának képviselője a Magyar Építészeti Szövetség (MÉSZ) részéről.

A közzétett meghívóban álló „párhuzamos beszélgetések” alcím alapján egy kerekasztal-beszélgetésre számítottam, ahol a meghívott beszélgetést vezető személyiségek egészségügyi és építészeti szakterületekről érkezve vitatják meg a két szakma kapcsolatát, és együttműködési lehetőségeit. Azonban mikor megérkeztem a rendezvény színhelyére, egy gondosan egy irányba fordított székekkel berendezett teremben találtam magam, ahol kerek asztalnak nyoma sem volt, annak az általam elképzelt helyén egy vetítővászon állt, és mint ahogy az később ki is derült, a program megnevezése csak beugratás volt.

Ahelyett, hogy egy érdekes vitákkal fűszerezett beszélgetést hallgathattam volna végig, egy előadássorozatot kaptam, melyben a meghívott előadók egymástól függetlenül kizárólag a szervező által személyre szabott témák árnyékába bújva adták elő az előre megírt beszédüket. Volt, aki felolvasta a papírra írt monológját, de a többség táblázatokat, diagrammokat mutogatott, épületek alaprajzait, fotóit vetítette. Beszéltek a kórház-finanszírozásról, meg arról, hogy mikor alakult meg a fent említett nemzetközi világszervezet és milyen célkitűzésekkel. Felsoroltak az elmúlt húsz évben épült kórházakat, rendelőintézeteket, ismertetve azok funkciósémáit, építészeti megjelenését, tervezési szempontokat, de alapvetően úgy érzem, hogy a rendezvény aktualitást tükröző címe mögé rejtőzve egy időben, térben független közegbe kerültem, mely önmaga körül forog, és önmagát ünnepli.

Az aktualitásokról csak annyiban esett szó, hogy Bertalan Imre főosztályvezető az Egészségügyi Minisztériumból felvázolta az egészségügy átalakulását a rendszerváltástól napjainkig. Arról viszont nem szólt, hogy kórházakat zárnak be, és arról sem, hogy ezeket az elhagyott, eladott épületeket miként lehet hasznosítani, vagy az összevont kórházak milyen építészeti átalakításokkal tudnak majd eleget tenni az új követelményeknek

A párhuzamos beszélgetések elnevezés gyökerét talán ott kereshetjük, hogy a meghívott előadók egymástól független magánbeszélgetésben adták elő saját mondandójukat, mindennemű kapcsolat nélkül, egymás mellett, párhuzamosan.