A könyv zseniális – ám hadd kezdjem mindjárt az illusztrációval, a kötet arculatteremtőjével. Tájékozatlanságomban először el sem hittem, hogy a Haránt Artúr nem álnév. Ilyen névvel képregény-szereplőnek illik lenni, de Haránt Artúr nem szereplője, hanem megálmodója, rajzolója a "kocka-figuráknak". Alkotásai nagy felfedezések voltak számomra, s bár már a Rév Fülöp illusztrációival kenyérre kent, de a Monty Pithon and the Holy Grail (Gyalog galopp)-grafika – ami előképe lehet a Rév Fülöp lovagkorhű-rajzolatának is – remek, a mindenvivő, szívemnek kedves pedig a Fishbone zenekar Crazy Glue című tavalyi EP-jének unofficial borítója…

De térjünk vissza a Jeney-kötethez: iniciálék, miniatúra-imitációk, könyvfestészeti díszítőelemek keltik a lovagregények és a kódexek korának illúzióját – még ha csak árnyalt barna színezékkel is. A rajzok nemcsak dekorációk, nemcsak vizualizálják a verbális dimenziót, de aktívan hozzá is tesznek: humorizálnak, továbbgondolnak egyes jeleneteket. A keretként szolgáló indákból pedig külön történetek bomlanak ki a bennük elrejtett apró tárgyak által. Remek művek.

Zsákos Frodó, a Gyűrűhordozó elindul a Megyéből… azaz Rév Fülöp, a versvivő, a heverészésre kiválóan alkalmas szántódpusztáról, ahol puszpánggal, tördemiccel és lonccal tömi a hasát az ember fia, s anyukája ölelő karjaiba tér meg estére. Tolkien diskurzusalapító fantasyje alapvető mintául szolgált az eleddig főként műfordítóként, s az Udvariatlan szerelem antológia szerkesztőjeként ismert Jeney Zoltán meséjének. Kezdve a Gandalfhoz hasonlatos udvari főjövendőmondó által adományozott versikével (vö. "Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul, ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul!" Réz Ádám fordításában: "Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."):

Jobbra térj a zavarosnál,

Bukj le, hol a vashegy rozsdáll,

Füttyents a kivágott fáknál,

Ételt borztól ne sajnáljál.

melynek négysornyi rejtélye, ennek kibontása adja a regény terjedelmét és történéseinek sorát. S ezzel kezdetét is veszi a kaland Balatóniában, melynek tulajdonképpeni célja a király egészségének (ezáltal a birodalom egészének) helyreállítása – egy, a vendeki földeken tenyésző virág segítségével.

Frodó-Fülöpünk ártatlan, mint a ma született bárány, nem igazán érti a körötte történő eseményeket, csak beléjük csöppen, akaratlanul lesz hős, hősi pletykák alanya, még ha hozzá szólnak, abban sem találja mindig az értelmet, leginkább ösztönösen cselekszik, "elszenvedi" az eseményeket. A fantasy mellett a magyar népmese és a történelmi-képzeletbeli hősi lovagkor összefonódását említhetjük itt (mint az "elszenvedés" metatextusát), mely a gyermeki fantáziabirodalomban (is) összekapcsolódik: királyok, hercegkisasszonyok, várkastélyok, (kóbor) lovagok, boszorkányok, tündérek, örök élet titka, kalózok, lovaglás, sárkányok, beszélő állatok, kristálygömb, hősi viadalok, nemesi gesztusok, s persze a szerelem (amúgy lovag módra).

Jeney mindehhez különleges nyelvi terepasztalt szerkesztett: Balatóniában és peremvidékén minden személy valamilyen balatoni, Balaton környéki helység nevét viseli. Nem elég a regény címadóját említeni, itt van még Csobánc, Páhok és Bondoró király, Akarattya, Alma ("Almádi") és Lulla hercegkisasszony, Ádánd, Arács, Szólád, Nezde és Látrány lovagok, Gyenes és Diás királyfik, Vázsony kalózkapitány, Pula kalóz, Csicsó, Kálla és Henye matrózok. A zalai tájegység Vendek földjeként mutatkozik, a tördemic egy kedvelt étel, a királyi betegség kiliti-láz (értsd: csuklás), virágzik a réti és a lápi ederics, a litéri sárkánytól félni kell, a szepezdi pék egy trágár kifejezés szereplője, a jóízűen elfogyasztott halétek fehér- és/vagy feketebézsényből készül, szintén finom a mazsolás gulács… a szobakajár, mely tisztséget a végén Fülöpünk is elnyeri, merő rejtély, de jól hangzik. A mesei segítő funkciót (igazából egy szószátyár hátráltató, ámbátor kacagtató figura) a fajsz Hegyeschtűi Vászoly egyinches emberke látja el…

Érdekes Lovasberek ménjeinek névképzése is: a lófőt Vityilnek hívják, de nyargalászott ott Kandal, Bogyisz és Szentlász nevű is, nem beszélve (de igen, ezek beszélő lovak!) Monoszról, Ádánd lovag négypatájújáról.

A vendek, fajszok, lovak mellett még különleges szerep jut a miabigyó népnek is, akik szóhelyettesítő szavak segítségével kommunikálnak: hogyishívják, izé, mifene stb.

A nagy mesei társasjátékban a fajszon (nem manó, de hasonló) kívül óriás, sárkány, banya (mindhárman csak képen), tündér, önjáró hajó (Óhajok Hajója), alakváltók, földig érő palota is szerepet kap a nagy utaztató kaland során, mely hét nap hét éjszaka tart, ám némi időeltolódás az Örök Gyönyörök Kertjében végül is negyven napra egészíti mindezt ki.

A névleges játék akár Ady-idézetekkel (parafrázissal) ("Röpülj, hajó, röpülj! Új láthatár előttünk! Röpülj, hajó, kis hajó!"), akár szóalak-hasonlatosság alapján ("egy szú percegett, számolta a perceket"), vagy szólás rontott visszafejtéssel ("– Vágjunk hozzájuk rossz képet! […] – Kenjük őket kenyérre! – Megpenészesedett a kenyerünk. – Hasítsunk szíjat a hátukból! – A szíjhasítónkat zaciba vágtuk.") folyatódik, mindig humoros, elegáns, nem erőltetett. A mesei, mesemondói hagyományokkal tisztában lévő elbeszélő, tisztelettel kezeli és (veti el, dekonstruálja, hágja át) alakítja azokat (figurát, funkciót, narrációt egyaránt).

Nem kétséges, a kulturális emlékezet és nevelés szempontjából a magyar mesekincs és geográfiai ismeretek áthagyományozása kiemelten fontos, ekként akár az ifjúsági próza is szerepet játszhat ebben. Nem kevés próbálkozás történt erre a múltban: nekem Rónaszegi Miklós Gézengúz-sorozatából a kevésbé sikerült A Gézengúzok a Balatonnál (Móra, 1986) emlékezetes. De említhető Pintér Pálné A csodakút tündére című balatoni mesék kötete (Móra, 1977), Takáts Gyula verses regéje, A tündérhal és a háló (Móra, 1968), a Szántó Piroska illusztrálta balatoni mondák, mesék gyűjteménye, a Lipták Gábor nevéhez köthető Aranyhíd (Móra, 1968) és a Gaál Éva grafikái díszítette Hínártündérek (Móra, 1968). Ám a leghíresebb 1957-ből: a teljesen elavult (mégis másodjára is filmre vitt) Tüskevár és kapcsolt, 1959-es párja, a Téli berek Fekete Istvántól.

A közelmúltban Nyulász Péter keltette életre a Balaton legendáit Helka – A Burok-völgy árnyai című meseregényében (Betűtészta, 2011).

Nos, Jeney Zoltán meseregénye gyermek és fölnőtt számára egyaránt tetszetős, leleményes, nagy nyelvi gazdagságú, de nem öncélú, nem didaktikus (csak egy helyen: "– Verset tanulni mindig jó – mosolygott az udvari főjövendőmondó –, edzi az emlékezőtehetséget, pallérozza az elmét."), mely a régies, tartalmilag parafrazáló címekkel, betéttörténetekkel, dalokkal/versikékkel szakaszolt, nehezen letehető, annál inkább újra kézbeveendő olvasmány.

Jeney Zoltán, Rév Fülöp

Illusztrálta: Haránt Artúr

Budapest, Kolibri Kiadó, 2012.

252 old., 2990 Ft