2001 óta külön osztanak díjat képeskönyv, ifjúsági regény, ismeretterjesztő mű, legjobb fordítás, és legszebb illusztráció kategóriákban. Az ifjúsági kategóriához külön kamasz-zsűri áll össze és különdíjat oszt. A díjazott és jelölt könyvek aztán kofferban végigjárják Ausztria iskoláit és óvodáit.

Bár az osztrák gyermek- és ifjúsági irodalom is küzd a magyarhoz hasonló gondokkal, mint a minőségi és a populáris irodalom aránya, sőt a fordításirodalom helyett a németországi irodalom nagymértékű beáramlása is okoz nehézségeket, mégis inkább arra koncentrálnak, hogy szervezetten elérjék az olvasókat, vásárlókat, érdeklődőket.

Negyedévente kiadják a 1000 und 1 Buch című folyóiratot, évente egyszer pedig a kiadvány két szerkesztője turnéra indul, hogy szakszerű értékeléseken keresztül bemutathassa az érdeklődő pedagógusoknak és könyvtárosoknak az éves könyvtermést, amiben helyet kap a közepes minőségű és a populáris irodalom is.

A fent említett díjátadón a 2011-ben kiadott kötetek színe-javát értékelték, és örömmel láttam hogy három kedvencem is szerepel köztük. Az első, és egyben díjazott könyv Willy Puchners Welt der Farben címet viselő gyönyörű albuma, amiről volt már szó, és még lesz is: az Itt egy kritika – ott egy ajánló sorozat következő részében ezt a kötetet mutatjuk be . (Rezidenz Verlag, korhatár nélkül ajánlott)


A jelöltek között volt Michael Roher is, ezúttal nem a fodrászos,  hanem az altatós könyvével …6, 7, 8, Gute Nacht címmel. (Luftschacht Verlag, 4 éves kortól)

Harmadik kedvencként ismerős sárgájával rámköszönt Jens Rassmus Rosa és Bleistift-je,  amit  rajzolni szerető lányomnak vettem meg. A humoros, sokszínű, változatos technikájú könyv ugyanis azt meséli el, mi történik a rajzokkal és a rajzeszközökkel, amikor gazdájuk aludni tér. A fantázia világában is akadnak általában magunk teremtette szörnyek (ez a gyermekpszichológiában persze nem újdonság), és a magunk által rajzolt házból természetesen a mi szakasztott másunk bújhat csak elő, hogy az alváskor elhagyott tárgyaink segítségére siethessünk. Szeretem ezt a könyvet, mert azt közvetíti, minden csak nézőpont kérdése, s hogy összefogással a legcsúnyább szörny, a legnagyobb hiba is helyrehozható, megszelídíthető. (Rezidenz Verlag, 4 éves kortól)

A plakátot szemlélve a fiam (3,5) rögtön kiszúrta Robert Göschl Die Gesichte vom Zyphius című kötetének borítóját. Az ajánló szerint a képeskönyvben debütál egy mondákkal övezett teremtmény, Zyphius, akinek minden borzalmas tulajdonságát, amivel állítólag rendelkezik, rímes versek sorolják. A tenger mélyét nem csupán a kék megszokott variánsai, hanem sokkal inkább a színek gazdag, élénk árnyalatai töltik be, ugyanis Zyphius a borító alapján egy nagy, sárga, cápafogú teremtmény. (Luftschacht Verlag, 3 éves kortól)

Engem különösen egy másik díjazott, Andrea Karimé és Anett von Bodecker- Büttner közös könyve a Tee mit Onkel Mustafa érdekelt. Az ajánló kérdésekkel indít:
Válhat-e hazává a szülők számára egy ország, ahol személyesen még sohasem jártak? Válhat a gyerek számára a befogadó ország hazává, ha az élet a saját hazájában elviselhetetlen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések ágyazódnak a gyerekeknek szóló, finoman illusztrált kötetbe. Mina a nyári szünetben első alkalommal utazik családjához Libanonba, hogy ott egy - az eddigi hűvös közép-európaitól nagyban különböző világot ismerhessen meg. Leginkább egy öreg pásztor, a bogaras Mustafa kápráztatja el, aki legszívesebben a régi öreg szőnyegén üldögél és csodálatos történeteket mesél, amelyekben (mint egy arab Háry János) ő maga játssza a főszerepet. Az idill azonban szertefoszlik, a háború miatt a család hazautazásra kényszerül, Mustafa pedig velük megy. Ő azonban nem tudja elviselni az új országot, azt mondja, hogy a hazájában a víz is édesebb, mint idegenben a méz...  A gyermeki perspektívában harmonikussá simul a libanoni realitás és a fantasztikus arab mesevilág közötti feszültség. Olyan kérdésekkel foglalkozik a könyv, amelyek igazán aktuálisak ma, amikor Európa egyik nagy problémáját a bevándorlási hullámok, és a bevándorlási politika, a (kulturális) integráció jelenti. Okos kötet, csak megmutatja a különbségeket, a szépségeket, nehézségeket, de nem foglal állást. Igazi toleranciakönyv. (Picus Verlag, 7 éves kortól)

Hasonlóan fontos témát jár körül a szintén díjazott Alice Wellinger könyve, a Krokodil. Hogy milyen gyorsan válik egy tulajdonképpen outsider áldozatból tettessé, azt a hivatalos ajánló szerint először Wolfgang Ambros énekelte meg "Da Hofa" című dalában. 

Ez a mechanizmus itt fabulaként jelenik meg. A krokodil tulajdonképpen ártalmatlan állampolgár, aki csupán a hegyes fogai és a zöld bőre miatt tűnik veszélyesnek. Ám a falu közepén egy veszélyes csapdát fedeznek fel, és ő lesz az első számú gyanúsított. Az ijedt polgártársak falkákba verődve lerombolják a krokodil házát, és gúnydalokat harsognak róla. Ő pedig ezek után örökre elhagyja a falut. A többes szám első személyű elbeszélői mód a történetet a tömeg nevében szólaltatja meg. A tömegében, aki a kívülállókat gondolkodás nélkül ellenségként bélyegzi meg. A nyelvezet világos, kristálytiszta, az eszkalációhoz vezető út már-már félelmetesen rövid. A szituációk fenyegető hangulatát a jól megválasztott perspektívájú fametszetek hangsúlyozzák. Nem tudom, otthon mekkora kereslet lenne a könyvre, de ajánlott olvasmányként minden további nélkül el tudnám képzelni. Egyébiránt 32 oldal, és 3 éves kortól ajánlják! Nos, valóban nem lehet elég korán elkezdeni a "Ne ítélj látszat alapján!" szentencia mesébe oltott tanítását.

Renate Habinger illusztrátor munkáit is nagyon szeretem, most Michael Stavarič -csal a Hier gibt es Löwen című verseskötetért érdemelték ki a díjat. A brünni származású Stavarič 7 évesen került Ausztriába, a bécsi egyetemen cseh, kommunikáció és publicisztika szakon végzett, majd a nemzetközi PEN- Klub elnökének vezető koordinátora volt, illetve dolgozott a cseh nagykövetség titkárságán, valamint óraadóként a bécsi testnevelési egyetemen is, és recenzense volt számos bécsi lapnak és kiadóknak, mint a cseh irodalom szakértője.

Saját műveiben kreatívan viszonyul a nyelvhez, munkája során újra és újra összeköti a szürreálist az abszurddal, a groteszket az ironikussal. Itt az anatómia mutatkozik be másképp: az emberi test válik albummá. Leopold felkeresi Antoniót egy testfestő stúdióban, hogy tetőtől talpig feldíszíttesse magát. Angyalnyelvek a hátra, egy búbosbanka a tarkóra, az ujjaira vikingek, a hátsójára pedig egy egész állatkert. Eközben Antonio fejében csak az Antonia iránt érzett szerelme forog. A testrészek az oldalak közepén le is vannak írva, pontosabban megverselve, de böngészőhangulatot becsempészve a lapok némelyikén oroszlánok rejtőznek. Egy ötletektől hemzsegő test-panoptikuma ez a szavaknak és képeknek: gondtalanul és harmonikusan versel Michael Stavarič, anélkül, hogy a metrumról vagy logikáról gondolkodna, és hasonló kedvvel és gondolkodásmóddal hagyja Renate Habinger az oroszlánjait, gumimacijait és csontvázait a testrészeken tobzódni. (Rezidenz Verlag, korhatártalan)

A kiemelt kötetek között szerepel az osztrák gyermeklíra állami kitüntetettjének, Gerald Jatzeknek gyönyörű kiállítású könyve, Andrea Steffen fantáziadús, dinamikus, színes illusztrációival. A Rabauken-Reime elsőként gyűjti egybe a költő legjobb műveit, felvonultatva a színes, változatos rímek, ötletek, ritmusok, melódiák egész seregét. Nevetésre, elmélyülésre, szójátékra vagy szemlélődésre egyaránt alkalmasak és inspirálóak a versek. (Rezidenz Verlag, 8 éves kortól)


Ugyancsak verseskötet Elisabeth Schawerda és a Helga Bansch közös könyve, a Das Geheimnis ist blau. Bansch így nyolcadszor szerepel könyvvel az osztrák Gyermek- és Ifjúsági Könyv díjazottjainak listáján, de 2004-ben az IBBY Honour listájára is felkerült. Schawerda lírája nem elégszik meg a felszínes tarkasággal, az ún. belső hanggal, közbeeső jelentéssel foglalkozik.

"Zwischen Blau und Grün
Schwebt es her und hin
Das leuchtende Türkis.“

A Kék és Zöld közt
Lebben ide-oda
A fénylő Türkiz.

A tömör, nyomatékos szöveg üres helyeit ragadják meg Helga Bansch illusztrációi, az egymásra rétegzett papírok, transzparenseffektek színes, képes közbenső helyekké válnak. (Rezidenz Verlag, 4 éves kortól)

Mielőtt a tíz év felett ajánlott könyvekre térnék, még egy 10 éves kortól ajánlott könyv, Renate Welsh Dr. Chikensoup-ja: Julia nem mehet az osztálykirándulásrra, nincs pénzük, az őt egyedül nevelő anyukájának csak rosszul fizető munkahelyei vannak. Szerencsére a barátság, csakúgy, mint a tyúkhúsleves kiváló ellenszere a bánatnak, láznak és az élet minden más problémájának is. Az illusztráció Verena Hochleiter, (azaz Frederike Grünstich) kritikus, ferde vonalakkal ábrázolt pillantása a szegénységre a jóléti társadalmak világából. (Rezidenz Verlag)

Anne Laurel Carter könyve Brigitte Rapp fordításában az Amani, das Hirtenmädchen eredetileg kanadai könyv, de a témáját tekintve szintén beleillik az idei központi témának látszó tolerancia témakörbe. A könyv , az izraeli övezet politikájára reflektál, egy menekült palesztin lány nézőpontjából. Egy bonyolult kortörténeti mű egyszerű, megható történetben elmesélve. (Jungbrunnen Verlag, 13 éves kortól)


Visszafelé haladva az időben egy egészen más történetet mond el Ursula Poznanski Saeculum című műve, amelyben fiatalok egy csoportja egy, a lakott területtől távol fekvő erdőben középkori szerepjátékot játszik – áram, és mobiltelefon nélkül. A címszereplő Bastian csak Sandra miatt vesz részt a kalandosnak ígérkező játékban. Amikor röviddel az indulás előtt a helyszín körüli titkok egyikét megszellőztetik, baljós előérzet fog el néhány résztvevőt. És hamarosan játék helyett rémálomban találják magukat. Néhányan eltűnnek, rossz ómenek és komor jelek kerülnek napvilágra, úgy tűnik átok ül az erdőn… Gyorsan pergő, pszichológiailag pontosan megírt thriller, amely az elsőtől az utolsó oldalig izgalmas. És bár a sztoriból nem feltétlenül gondolnánk, máris komoly elismerésekkel bír: szerepel az Evangelischen Buchpreis 2012 ajánlólistáján, és a bécsi Ifjú Olvasók Zsűrijének Ifjúsági kategóriadíját is elnyerte (Jugendbuchpreis der Jury der Jungen Leser (Wien) 2012). (Loewe Verlag, 14 éves kortól)

Gabi Kreslehner Und der Himmel ist rot című könyve is sötét titkoktól terhes. A főszereplő Oliver vezetékneve "Darm" (bél, zsiger), olyan, mint egy átok. A fiú nem ismeri az apját, a testvére eltűnt, az anyja pedig, aki a lánya eltűnésétől kezdve iszik, belehal a bánatba. Olivert a nagybátyja veszi magához, a fiú azonban senkit sem enged magához közel, ráadásul az új iskolájában az egyik tanára folyton cikizi, egy másik  zaklatja, a cikizős tanár lánya pedig beleszeret. Amikor megjelenik a rendőrség a testvére eltűnése miatt,  úgy tűnik, Oliver talán mégis megnyílik. (Beltz Verlag, 14 éves kortól)

Utolsónak hagytam Barbara Stieff nagyszerű könyvét a Natürlich Kunst! című ismeretterjesztő kötetet. A borító egyszerű és nagyszerű, akárcsak a kötet, amely átgondoltan járja körül a természet és művészet szimbiózisát és váltakozását, könnyedén át-álépve a biológia, építészet és a képzőművészet határain. Meglepő felületeket és érdekes asszociációkat mutat meg, pontos magyarázatokkal, a függelékben pedig elegendő helyet kínál az egyéni kreativitásnak és kísérletezésnek.
(Prestel verlag, 8 éves kortól)

Úgy tűnik, hogy a tabu és a tolerancia lesz a következő időszak iránya az osztrák gyermek- és ifjúsági könyvek terén is. A magam részéről kíváncsian várom a folytatást, mert nagyon tetszik, ahogy a német könyvek természetszerűleg beáramló tömege mellett az osztrák gyerekirodalom mindig meg tudja teremteni a maga művészi, minőségi irodalmát.

Az ismertetők alapjául a Lesefest.at oldalán megjelent ismertetők szolgáltak.