PRAE.HU: A Magashegyi Underground júniusban tartotta az idei első önálló, budapesti szabadtéri koncertjét. Készültetek valamilyen különlegességgel erre az alkalomra?

Igen, készültünk, de nemcsak erre az egy alkalomra, hanem az összes nyári fellépésre. Az történt, hogy bevonultunk a zenekarral egy klubba, és elkezdtünk csiszolgatni a számok hangzásvilágán a hangmérnökünk segítségével. Erre azért is volt szükség, hogy Miki (Toldi Miklós, dobok) is be tudjon szállni a hangszerek cserélgetésébe. Az első szabadtéri koncertünkre ezen felül vendégül hívtuk Gálos Ádámot, az Intim Torna Illegál tagját, hogy doboljon egy pár dal erejéig.

PRAE.HU: Úgy hallottam, hogy nagyon jól sikerült a koncert és eléggé megtáncoltattátok a közönséget. Ti hogyan éreztétek magatokat?

Örülök, hogy így hallottad, mert valóban így is volt. Mi fent a színpadon is nagyon jól éreztük magunkat.

PRAE.HU: E koncert után azonban nem tudtatok sokáig pihenni, hiszen szombaton rendhagyó dologgal készültök: a Veszprémi Utcazene Fesztiválon egy szimfonikus zenekarral léptek fel. Mit lehet tudni erről a koncertről?

Ez a koncert egy belső sétára invitál minden kíváncsi befogadót. Szimfonikusra áthangszerelt dalaink kísérnek végig abban az erdőben, ahol a gyereknek a játék, a felnőttnek pedig az élet a szép. Egyébként nem először állunk ilyen formában a színpadra, hiszen a Müpában már két alkalommal is adtunk szimfonikus koncertet.

PRAE.HU: Ott azonban hangversenyteremben játszottatok, most pedig a szabad ég alatt fogtok énekelni. Mennyiben lesz ettől más a mostani koncert?

Egy zárt térben, egy hangversenyteremben az ember általában azt hiszi, hogy mindent ő irányít, nincsenek véletlenek, kontrollálható a hangzás milyensége. Ezzel szemben a szabad ég alatt még csak nem is feltételezhetjük, hogy kizárhatjuk a véletleneket, hiszen a befogadó és az előadó mellett ott áll még egy harmadik szereplő is: a természet.
.
PRAE.HU: Közel 50 ember fog egyszerre zenélni a színpadon. Nem nehéz egy ilyen koncertet megvalósítani?

Ó, ez egyáltalán nem olyan nehéz, hiszen sokkal többen is zenélnek együtt. Viszont csodálatos érzés, amikor ennyi ember egy gondolatra, egy érzésre fókuszál. Ezért is volt meg bennünk már kezdetektől fogva egy olyan szándék, hogy hol egy vonós, hol egy fúvós kvartettel próbáltuk meg mélyíteni, színesíteni a dalok hangzásvilágát. Az Ezer erdő lemezünkhöz eljutva a maga természetességével bővült ekkorára ez a szándék.



PRAE.HU: E koncerten hallhatjuk az ősszel megjelenő új album, az Ezer nap számait is. Ha jól tudom, ez egy szimfonikus lemez lesz. Miért döntöttetek e forma mellett?

Két dolog miatt érezzük azt, hogy meg kell most jelentetni egy lemezt: elsősorban a befogadók irányából nagyon sok kérés érkezik, aminek mi szeretnénk és bizonyos értelemben kötelesek is vagyunk eleget tenni, másodsorban pedig saját magunknak is kellene ez a fajta tükör. Annyi munka és élet van ebben az előadásban, hogy megérne egy lenyomatot, de nem szeretnénk, ha ez valamilyen módon kategorizálna bennünket, ezért még keressük azt a végső formát, amiben ez úgy jelenhetne meg, hogy ne sérüljön a zenekar belső lényege, dualitása.

PRAE.HU: Az új lemez címe jól követi az előzőeket, az Ezer erdőt és az Ezer várost. Van valamilyen különleges jelentése számotokra az ezresnek?

A múltban még nem volt, de most a jelenben már igen. Véletlenül alakult úgy, hogy mikor elkészültünk első nagylemezünkkel, akkor lett nagyjából ezer napos a zenekar. Mondhattuk volna azt is, hogy hároméves, de annyi sok minden történt ez idő alatt, hogy az ezres szám kifejezőbbnek tűnt. Aztán megállt az idő, amit most már megint el kellene indítani.

PRAE.HU: Azt is mondhatjuk, hogy ezerszínűek vagytok, hiszen rengeteg műfajt be tudtok építeni a számotokba. Ez tudatosan működik nálatok?

Nem, nem tudatosan, sőt inkább az a hibánk, hogy nagyon nehezen vagyunk hajlandóak egymás szabadságát korlátozni és öt ember egyénisége legalább ennyi fajta színű.

PRAE.HU: Kétpólusú zenekar vagytok, hiszen jól megfértek a "magashegyen" és az undergroundban is. Szerettek játszani a végletekkel?

A végletekkel nem igazán szeretünk játszani, mivel az veszélyes és éppen ezért fölösleges is. Nekünk bőven elég a köztük elhelyezkedő tér.

PRAE.HU: Pedig néha a koncerthelyszíneitek is egy kicsit játszanak az extremitással: játszottatok a Müpában, de számos partizánkoncertet is csináltatok, ahol a lehető legextrémebb helyeken – pl. aluljárók, kávézók, munkahelyek – énekeltetek. Mi a célotok e "mozgalmakkal"?

Egyetlen célunk ezzel az, hogy megkeressük azt a kommunikációs formát, amelyben a dalaink és mondanivalónk a leghatékonyabban el tudnak jutni az emberekhez.



PRAE.HU: E helyszínek kiválóan alkalmasak az improvizációra. Mennyire tudsz spontán lenni egy koncert során?

Bármennyit próbál az ember, a spontaneitás kizárhatatlan, hiszen ez a fajta művészet a Mostban teremtődik újjá, tehát szükségszerű a spontaneitás, máskülönben élvezhetetlen az előadás. Én személy szerint éppen arra törekszem, hogy a koncert minden egyes pillanata ösztönös és természetes legyen: amennyire egy emberi lelket nem köt le a test, annyira nem köti le egy előadót a megtervezett, kipróbált, ezerszer bejáratott forma.

PRAE.HU: Ősszel jelenik meg az új lemez. Azt követően milyen feladatok várnak rátok?

Megmozdítjuk a megállt időt, és mivel abból a sok ezer színből, amit te is említettél, még csak egy párat mutattunk meg, elővesszük a soron következőt.