Két évvel ezelőtt, a 12. Nemzetközi Építészeti Kiállításon a Wesselényi-Garay Andor által kurált és Ferencz Marcel által épített BorderLINE projekt képviselte hazánkat Velencében. Az "emberek találkozása az építészettel" mottóra készült installációnak elsősorban a rajzban, rajzolásban történő találkozás, a vonal mint összekötő elem jelentette az inspirációját. A pavilon tervezői azt a primer, vizuálisan értelmezhető elemet keresték akkor, amely a tervezés alapegységének tekinthető, s amelyben – tájtól, tértől, nemzetiségtől, feladattól függetlenül – minden építész közös. Az idei kiírás győztes pályázata, a Modell mintha következő fázisa, ha tetszik, szerves folytatása lenne a BorderLINE koncepció gondolatiságának. Bachman Bálint és Markó Balázs tervezete a jellemzően kétdimenziós rajzok után a vonalak térbe rendeződését demonstráló építészeti modellek bemutatására épít. A tervek szerint a tárlat a tervezést még csak tervező, fiatal építészhallgatók munkái közül válogat majd.

Az építészeti modell – ahogy Bachman és Markó pályázatukban is megfogalmazták – kapocs a gondolatiság és a kézművesség között. Mint ahogy kapocs lehet hallgató és mestere között is, hiszen a modell az építészeti oktatásban is kiemelt szerepet játszik. Mindez kapcsolódik ráadásul David Chipperfieldnek, a 13. velencei mustra főkurátorának programjához is. Chipperfield ugyanis az idei Biennálét a tapasztalt építészek és a legifjabb nemzedékek közti kapcsolatoknak, az összekapcsolódás lehetőségeinek kívánja szentelni.
A közelgő seregszemle adta az apropóját a Műcsarnok kellemes klímájú alagsori konferenciatermében rendezett Élő MúzeumCafé-estnek, amelyen Martos Gábor, főszerkesztő a nyertes pályázat kurátorai mellett Gulyás Gáborral, a Velencei Biennálé nemzeti biztosával, valamint Puskás Istvánnal, a Magyar Biennálé Iroda vezetőjével beszélgetett. Arra a kérdésre, hogy mi a győztes pályázat sikerének receptje, Bachman Bálint azt válaszolta, a siker első és tán legfontosabb ismérve a közös munka. Markó Balázs egyetértően tette hozzá, hogy a pályázatot voltaképpen az a több száz hallgató is írta, akik részt vettek modelljeikkel a megmérettetésen. Arra gondoltak ugyanis – egészítette még ki a pályázat produkciós vezetője, Markó –, hogy viszonylag egyszerű eszközökkel, az oktatás szemüvegén keresztül szemlélve terveznék meg a magyar pavilont és egy nyílt pályázatra beérkezett, építészhallgatók által készített építészeti modelleket állítanának ki.

És ez bejött – vette át a szót a vendéglátó intézmény igazgatója, Gulyás Gábor, ezúttal bíráló bizottsági tagként. A beérkezett pályázatok javarésze hihetetlen vállalásokat tartalmazott, a Modell viszont kézenfekvő, egyszerű dolgokat irányzott elő és valósított is meg – így Gulyás. A zsűri mindahány tagja támogatta ezért Bachman és Markó tervezetét. A Műcsarnok igazgatója hozzátette még, hogy a zsűri külön elismerésben részesítette Polyák Levente, Kukucska Gergely és Antal Balázs PANEL című pályaművét, amelyet a főkurátor figyelmébe is ajánlottak a honi döntnökök. A PANEL egy helyspecifikus közösségi közlekedési rendszert valósított volna meg Velencében. A lebontott Kőbánya-Kispest metrómegálló műanyag elemeiből készültek volna vízibiciklik. Briliáns bár az ötlet, ám úgy tűnik, várat még magára a magyarok tengerre szállása.

Következő kérdésével Martos Gábor arra keresett választ, vajon mekkora lehetőséget jelent egy magyar építész számára a brit "starchitect", David Chipperfield szeme elé kerülni. Markó Balázs szelíden kitért a kérdés elől és úgy fogalmazott: Velencében elsősorban a hazai építészoktatást, a jövő tervezőit képviselik majd. Szerinte az a legfontosabb, hogy lehetőségeikhez mérten a legjobb minőségben tegyék a dolgukat, hiszen a több száz stand közül nem könnyű kiemelkedni. Olyan csendes, szinte szakrális teret szeretnének ezért kialakítani, ahova a látogatóknak jól esik betérni, ahol jó megpihenni, körülnézni. Bachman Bálint a kurátorok közvetítő szerepére hívta még fel a figyelmet, hangsúlyozta továbbá, hogy a modelleket készítő hallgatók számára viszont tényleg óriási lehetőség, hogy – Martos Gábor szavaival szólva – Chipperfield szeme elé kerülhetnek. Az azonnali hatáson túl a pályázatot megalapozó alapos kutatómunka stratégiai hozadéka is fontos – hangsúlyozta Markó Balázs, amelyből reményei szerint hosszabb távon is profitálni fog a magyarországi építészképzés.

A közel négyszáz darab, egyenként 21*21*21 centiméteres, szigorúan fehér színű modellekből álló erdőnek augusztus 27-ig kell elkészülnie. A 13. Építészeti Biennálén augusztus 29-től november 25-ig látogathatjuk meg a magyar pavilont. Anyagát aztán – a kurátorok reményei szerint – a seregszemlét követően kiállítják az ország építészképző intézményeiben is. A modell ugye még nem a valóság, áhított jövőkép inkább. Kívánunk ezért sikereket az elkészült modelleknek, a készülő magyar pavilonnak, és az általa képviselt magyar építészetnek!

Élő MúzeumCafé a 2012-es Velencei Biennáléról, Műcsarnok, Budapest, 2012. június 21.

fotók: Műcsarnok