PRAE.HU: Szerinted mit tanulhat az irodalom a kreatív szakmától?

Magyarországon az írók és a kiadók hajlamosak azt hinni, hogy a könyv eladja önmagát. Azt gondoljuk, hogy amikor Ady Endre megírt egy verset, mindenki körégyűlt és meghallgatta. Pedig ez már akkor sem így működött. El kell fogadni, hogy az irodalom termék, aminek pénzbe kerül a népszerűsítése, ugyanúgy, ahogy más termékeknél.

A reklámot és a marketinget szeretik leszólni, pedig ezek semleges dolgok. Egy-két kiadót látok csak, amelyek komolyan foglalkoznak marketinggel. Némelyik egyébként visszaél a helyzettel, például a celebregények esetén. Rövid távon egy marketinggel megtámogatott szerző egy-két-három könyvig elevickélhet, de ha nincs mögötte igazi minőség és irodalmi érték, akkor hosszú távon képtelenség eladni.



PRAE.HU: Az irodalom reklámozása azért is deficites, mert nincs rá pénz. Általában a marketingen spórolnak a kiadók.

Valóban kevés kiadó teheti meg, hogy végigplakátolja a metrót. Az óriásplakát sem két forintba kerül, a tévéreklám pedig esélytelen, mert relatíve drága. A hoszteszpromóció sem igazán játszik az irodalom kapcsán. Láttam kísérleteket utcai gerillakampányra, ami odaáig jutott, hogy a könyv címét fölfestették a járdára a Litera szerkesztősége környékén, és még pár helyen, ahol azt sejtették, hogy járnak újságírók. Ez egyszer-kétszer működhet, de önmagában kevés. A kiadói marketing leginkább abban merül ki, hogy kiküldik az "Új könyveink" című kiajánlót.

PRAE.HU: Szerinted mi lehet az alternatív megoldás?

Egy kiadónak az internet adta lehetőségeket, és az olcsó, kreatív megoldásokat kell kihasználnia. Az irodalom internetes kampányának nyilván többnek kell lennie, mint kirakni három kérdést, amit ha megválaszolsz, nyerheszt egy könyvet. A Facebookon nagyon jól tudnak működni az olyan szeretetmárkák, mint amilyen az irodalom lehet, mert a szeretetmárkáknak, más termékekkel ellentétben, nincs szükségük erőszakos marketingre. Például a múltkor odajött hozzám egy alkoholos italt népszerűsítő hoszteszkislány, aki azzal próbált meggyőzni, hogy ha lájkolom a cég Facebook-oldalát, nyerhetek villogós napszemüveget. Ezeknek a dolgoknak hamarosan le fog áldozni.

A Facebook például kiválthatja a hírlevelet, mert a facebook csoport olcsóbb és praktikusabb, mint a hírlevél. Ennek ellenére kevés kiadó használja hatékonyan. De nincs annál kínosabb, ha valaki rágörcsöl a facebookra. Például Lawrence Block, az amerikai krimiíró 74 éves kora ellenére úgy facebookozik, mint a kisangyal. Nagyon jól csinálja, és valószínűleg az a titka, hogy nem görcsöl rá. Tőle például rengeteget lehetne tanulni.

PRAE.HU: A jól működő pr is megoldás lehet egy kiadó számára.

A kiadóknak fontos lenne alkalmazni olyan embert, aki kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik vagy könnyen kiépíti a kapcsolatrendszerét. A pr-tevékenység attól kezdve nem kerül sokba, hogy a kiadó ezt az embert kifizeti. A pr nehéz szakma, és könyvet pr-ezni nem olyan, mint alkoholos italt, az Absolut Vodka kommunikációs munkatársának más típusú embernek kell lennie, mint a Noran Kiadóénak. Ezzel kapcsolatban is igaz egyébként, hogy hasznos lenne, ha az irodalmi életben mozgók kimozdulnának a saját világukból.

Hagyományos módon úgy tud jól működni a kiadói pr, hogy a pr-munkatárs barátkozik az újságíróval, aki majd az ő könyvét rakja be az újságba. Az a tapasztalatom, hogy a kiadói pr sokszor kimerül annyiban, hogy "Szia, küldünk könyvet, írtok róla?" Erre csak azt lehet válaszolni, hogy ha olyan a könyv, akkor igen. Egy kiadó számára alternatív pr-megoldás lehet, ha bizonyos kezdeményezések mellé áll, például úgy, mint a nagy multicégek, amelyek jótékony célokat támogatnak. Sokat nyerne vele, ha csak azt nézzük, hogy forog a neve.



PRAE.HU: Az is sokat segítene, ha az irodalom ki tudna törni az állami finanszírozás függőségéből.

Ha fölszállsz a HÉV-re, azt látod, hogy rengetegen olvasnak, mindenkinél van egy könyv. Az irodalom nyilván nem annyira divatos termék, mint egy mozifilm, de az emberek szeretnek róla beszélni. Az irodalom be van zárva egy gettóba, egy kicsi kulturális lapba, vagy egy napilap hétvégi mellékletébe. Hozzáteszem, mostanában, ha nem is a könyvek, az írók mintha kiszabadultak volna a szombati mellékletből.

PRAE.HU: A KönyvesMagazin, ami a Könyvesblogból nőtte ki magát is azon dolgozik, hogy az irodalmat kimozdítsa a megszokott keretek közül.

A Könyves főszerkesztője, Valuska Laci kollégám volt az Indexnél. Én is fölkerültem a Könyvesblog levelezőlistájára, ahol elhangzott, hogy valószínűleg be kell zárni a blogot. Akkor megkerestem Lacit, hogy nincs-e kedve nyomtatott újságot csinálni. Volt kedve. Ennyi. Egyébként azóta föltámadt a blog is.

PRAE.HU: Hiába web. 2.0., e-könyvek, digitális kultúra és facebook, még mindig a print lapok és a klasszikus könyvformátum presztízse a legnagyobb?

Nem volt olyen megfontolás a kezdeményezés mögött, hogy a nyomtatott lap igazibb. A Könyves előtt pár hónappal korábban jelent meg a zenei témájú Recorder magazin, ami nagyon jól működött és működik most is. Kívácsiak voltunk, hogy irodalmi tematikával ugyanez sikeres tud-e lenni.

A Könyves magazinnal szerettünk volna tágabb közönséghez eljutni, mint a Litera vagy a Könyvesblog olvasótábora.

PRAE.HU: Ezen sokat segít, hogy a lap ingyenes.

A Könyves akkor tud igazán sikeressé válni, ha nemcsak a könyvkiadók hirdetnek benne, hanem más cégek is, mert azt gondolják, hogy beszélni akarnak a 18-49 közti korosztályból azokhoz az emberekhez, akiknek annyi pénzük van, hogy könyvre is tudnak költeni. A hirdetőket arról próbáljuk meggyőzni, hogy a magazinon keresztül elérik ezt a réteget. Most tízezer példányban jelenik meg a magazin. Nem sok, ahhoz képest, hogy a Pesti Est például százezer fölötti példányban jön ki.



PRAE.HU: Az oroszok Ulickaja kapcsán bevezették a "middle irodalom" fogalmát, mert nem tartják se színtiszta magas-, se bulvárirodalomnak a regényeit. A Könyves is valahol ezen a határmezsgyén mozog.

Van, aki azért kritizálja a Könyvest, mert túlságosan bulváros, más meg azért, mert szerinte nagyon elmegy a szépirodalom irányába. Kicsit olyan ez, mint mikor az Indexet az egyik irányból azzal támadják, hogy balos, a másikból meg, hogy jobbos. Szóval valószínűleg a Könyvessel is jól csinálhatunk valamit.

Furcsa az oroszok kategorizálása, mert Ulickaját nálunk abszolút magasirodalomként pozicionálják. Itthon a skandináv krimi számít middle irodalomnak, mert "intelligens ponyva". Grecsó Krisztián könyvei Angliában abszolút közönségkönyvek lennének, ha a kiadója nem magasirodalomként pozicionálná, valószínűleg sokkal többet adna el belőle.

Nyilván egy könyvekkel foglalkozó szakember megpróbálja minél följebb pozicionálni az adott könyvet, mert minél magasabb irodalom valami, a szemében annál értékesebb. Eladni viszont annál nehezebb. A kiadó valószínűleg azt gondolja, hogy az eladási statisztikák növelése céljából nem fogja a middle irodalom szintjére lesüllyeszteni a könyvét, mert ez egy hatalmas író, hatalmas művel. Közben persze visszafelé is működik a dolog, mert bizonyos könyveket éppen magasabbra kellene helyezni.

PRAE.HU: Ha már Grecsó Krisztiánnál tartunk, ő azoknak az íróknak az egyike, aki lejött az "elefántcsonttoronyból", sok irodalmi esten vesz részt, ahol nagyon közvetlen hangot üt meg a közönségével.

Csak az a baj, hogy az irodalmi estekre általában pár ember megy el. Az egésznek csak akkor van értelme, ha aztán megírja az Index, hogy a hétvégén irodalmi tárlatvezetésen voltunk a Műcsarnokban, amire rákattint húszezer ember.

PRAE.HU: De az Index ingerküszöbét képtelenség egy irodalmi tárlatvezetéssel átütni.

Megint eljutottunk a pr nehézségeihez. Ilyenkor Grecsó Krisztiánnak Tolvai Renáta kivillantott melleivel kell versenyeznie. Ugyanazért a felületért küzdenek, és az egyikre rákattint 100 ezer ember, a másikra meg 4300, ami, megjegyzem, még mindig nagyon jó egy irodalmi blogos megjelenéshez képest. Nagyon sokat számít a csomagolás.

PRAE.HU: A csomagolás kapcsán a személyes márkaépítés jutott eszembe, ami fontos lehet egy író számára.

Például Neil Gaiman, angol fantasy, sci-fi írónál nehéz menőbb írót elképzelni. Vagy John Scalzi , akinek kis túlzással előbb volt imidzse, mint könyve. Nagyon rég, amikor még nem volt divat, akkor kezdett el blogolni, és részben a blogján keresztül építette föl magát mint írót.



PRAE.HU: A magyar írók-költők közül szerintem Karafiáth Orsi a személyes márkaépítés mintapéldánya.

Ez annak a kérdése, hogy bevállalod-e a bulvárt. Ő bemegy hülye parókában a tévébe, és közben azt mondja magáról, hogy komoly költő. Nem tudom, hogy ez inkább árt, vagy használ, mondjuk az ismertségnek mindenképpen jót tesz.

PRAE.HU: A fontos üzenetet feltétlenül átviszi, hogy ma is élnek költők, akik ráadásul nők is lehetnek.

Ő ezt tudja vállalni, de nem biztos, hogy mindenkinek kell. Nyugaton bevett gyakorlat, hogy van háttér és pénz egy írói imidzs felépítésére, és a befutott íróknak általában van ügynöke. Itthon erre nagyon keveseknek van lehetőségük.

PRAE.HU: Itthon ezt a szerepet vagy az írószervezetek próbálják betölteni, vagy a kiadók, az írószervezetek pedig ki vannak szolgáltatva az állami támogatások rendszerének.

Az íróknak-költőknek is kellene egy olyan művészügynökség, mint a KÉK ügynökség a színészeknek. Az biztos, hogy ez most nem a legjobb időszak, például a médiára eléggé lecsapott a válság, nagy leépítések történtek, sok műsor megszűnt. Viszont azt jó látni, hogy még mindig nagyon sok könyv jelenik meg.

Fotók: Szőcs Petra