irodalom
Az ötlettel először a helyi Balassi Intézetet kerestem meg, de kiderült, hogy a kulturális intézetben pénz hiányában alig rendeznek kulturális rendezvényeket, csocsózásra viszont már van lehetőség. A Bécsi Egyetem finnugrisztika tanszéke befogadó volt. Borbély Szilárdot és Krusovszky Dénest hívtuk meg, közös fordítójukkal, Orbán Istvánnal. Borbély Szilárd végül nem tudott eljönni, mert a program előtti napon szívritmuszavara lett az elképesztő hőségtől. A moderátor emiatt le akarta mondani a programot, de a hallgatói érdeklődésre tekintettel mindenképp meg kellett tartani.
Orbán Istvánról érdemes tudni, hogy Borbélyon és Krusovszkyn kívül Babits Mihály, Csorba Győző, Heltai Jenő, József Attila, Kemény István, Nagy László, Parti Nagy Lajos, Schein Gábor, Szabó T. Anna, Szilágyi Ákos, Takács Zsuzsa és Weöres Sándor verseit ültette át német nyelvre. Valamint Weöres Sándor Octopus című drámáját és Manuel Buno Esztrád sokkját is lefordította.
Krusovszky Dénes könyvét, az Elromlani milyen német nyelvű változatát (Wie schön das Kaputtgehen ist; Merz&Solitude, 2011) Deréky Pál mutatta be. A kétnyelvű felolvasás egy kortárs irodalmi szeminárium része volt és ez meg is határozta a formáját.
A versek váltott nyelvű felolvasása után az "Elromlani milyen" nagyon pontos irodalomjegyzékének funkciójára – Szilasi László kritikája alapján – kérdezett rá Deréky Pál. Megjegyzésben szerepel többek közt Győrffy Ákos Messze alszik című verse, Franz Kafka levele, Szijj Ferenc Részlet című szövege. Ez a könyv térképeként funkcionál, és továbbolvasásra invitál, kapjuk a választ. Meg persze a hivatkozást a posztmodernre és Esterházyra.
Szóba került egy költői konferencia, aminek zárásaként egymás szövegeire kellett reflektálni. Erre az alkalomra készült Szijj Ferenc "Változatok Krusovszky-fénymotívumokra" című verse, amely aktualitást abból nyert, hogy egy épp Magyarországon becsapódni készülő NASA műholdat tematizált, mely végül nem ide zuhant le.
Részletek a Változatok Krusovszky-fénymotívumokra című Szijj versből:
Ragyogni készült egy hibás műhold,
még senki nem tudja, hová zuhan le
az a része, ami majd nem ég el.
(9. old.)
(P. R.-nek)
Emlékszem, a terem sarkában eltérített
diók felett arasznyira neonlámpa égett.
Mondjuk: egy hideg fénnyel működő
dióbélkeltető, és még lehetne mondani
tovább, de annyi év után inkább az tűnik
fontosnak, hogy emlékszem rá. A kép.
Vagy csak maga a fény, a közeli neonfény.
(86. old.)