Leonid Šejka: Múzeumi beállítás / Muzejska postavka (1956)

Polde Oblak
A MAGÁNY SZIMFÓNIÁJA
(részlet)

6

Hullik a hervadt levelek utolja. Messze dördül az ég,
elborul s megéhül a nappal. Vén törzsek alatt
borókavirág lapul. A fergeteg az erdőn
elszéled. Békébe öltözik a föld,
fényes, nagy ünnepre formáz.

A sápadt levél a sápadt, súlyos napba vész...
Mikor fellángol az októberi erdő,
mikor domboldalakon sír a kékesfekete fény,
a délután mintha nagy koporsó volna,
a nyár benne, mint elhagyatott halott.

Keserű könny ül meg az ajkak szögletében.
        Hallgat az ég,
már az ősz virraszt felettem.
Rossz sejtelem csöppen az őszi ragyogásban,
riadt levelek zizegnek, sírnak az ágon.

(1956 / Tótfalusi István fordítása)

B. Szabó György: Illusztráció (1956-57)

Fehér Ferenc
SZEMTANÚK

Füstöl a beton –
a tömeg szerteszaladt…

Lesipuskások:
bámulunk fedezékünkből révetegen.
Sánta gyerekkocsi repked –
ottvesz a kövezeten.
(A vér és az alvadt ólom
tovább patakzanak.)
Mint aki késeknek szaladt:
áll tanácstalan,
áll ott az a kicsi asszony,
s szája legörbed…

Fedezékünk fölött dobok peregnek,
s minket verejték lep,
vasököl dönget.

(1956 őszén)