A pénteki első beszélgetés az Indiános és lilipótvárosi kalandok a Pagonyban címet viselte, így talán nem is szorul magyarázatra, hogy Both Gabi A hintarabló – Lilipótvárosi kalandok és Erdős István Aprótörtpe indiánok című kötete volt terítéken.

Az első kérdésre adott válaszokból megtudjuk, hogy mindkét könyv otthoni mesékből született. Both Gabi elmondja, hogy három főszereplőjét három gyerekéről mintázta, de gyorsan hozzáteszi, hogy teljes egyezésről szó sincs. A történetben szereplő anya kapcsán viccesen megemlíti: ő sajnos nem olyan jó fej anya. Kiderül, hogy Lilipótváros nem más, mint Újlipótváros mesebeli megfelelője, vagyis valós helyszínek jelennek meg kicsit elváltoztatott néven, jelezve, hogy olvasás közben átlépünk a fantázia birodalmába. Both Gabi úgy véli, a történetek, mesék itt vannak körülöttünk, csak észre kell vennünk őket.



A korábban animációs filmekkel foglalkozó Erdős Istvánt Boczán Bea arról kérdezi, hogy miért lettek főhősei, az indiánok nagyon picik, azaz aprótörpék. Erdős elárulja, hogy a kezdetben normál méretű indiánok azért mentek össze, mert kisfiának valahogyan meg kellett magyaráznia, hogy miért nem lehet őket látni az erdőben. Később Erdős elmondja, hogy számára az indiánok a kalandot jelentik, ő maga is rengeteget játszott indiánost gyerekkorában a barátaival.

A könyvekben látható illusztrációkra terelődik a szó, Erdős elmondja, hogy miután meglátta Pásztohy Panka aprótörpe indiánjait, már nem is tudta őket máshogyan elképzelni, és abban is megállapodtak Pankával, hogy alkalomadtán animációs filmet is készítenek a figurákkal. Both Gabi is nagyon szerette Maros Kriszta képeit, úgy gondolja, hogy alapvetően meghatározzák a könyv egészét.

A beszélgetés során hamar kiderült számomra, nemcsak a címek frappánsak, a kötetek egészére jellemző a játékosság, és nem csupán a szóhasználatot illetően . Az utolsó kérdésre adott válaszokból úgy tűnik, mindkét könyvnek lehet folytatása, olvassuk hát őket minél hamarabb!

Az nagyovisoknak szóló könyvek után a legkisebbeknek szóló lapozók kerülnek a színpadon álló asztalra. A székeket pedig Balázs Eszter Anna, a Kolibri főszerkesztője és Kun Fruzsina illusztrátor foglalja el, ugyanis a könyvhétre jelent meg az Arcok és a Formák című két képeskönyv Fruzsi illusztrációival. A két kötet a vagány jelzőt kapta, de hogyan lehet vagány egy lapozó –kérdezi Boczán Bea a főszerkesztőt. Balázs Eszter Anna elmondja, hogy amint meglátta a terveket, ez a szó jutott elsőként eszébe. Fruzsi képeiben a lazaságot, a fel-felbukkanó pimaszságot, szemtelenséget szereti, ami mögött mégis egyértelmű a kimunkáltság is. Később szóba kerülnek a Kisringató-sorozat kötetei is, amelyek a Gróh Ilona nevéhez fűződő Ringató-mozgalomhoz kapcsolódva jöttek létre, és egy-egy mondókát vagy a legkisebbeket igencsak érdeklő állathangutánzó rigmusokat tartalmaznak.

Kun Fruzsi a könyvekben látható illusztrációk születéséről mesél, elmondja, a képek akrilfestékkel készültek, de a kontúrokat (amik a kiadó kérésére ilyen határozottak, markánsak) számítógéppel rajzolta meg. Azt is ő találta ki, hogy a bal oldalakon látható egyszerű formákat a jobb oldali képen milyen szituációba ágyazza be.



Balázs Eszter Anna szót ejt még lapozók struktúrájáról, bemutatja, hogy egyszerre szólnak két korosztálynak, mert míg a kisebbek a képeket nézegetik, addig a nagyobbak számára egymondatos kérdéseket, feladatokat találtak ki, így a testvérek számára akár közös élmény is lehet a képeskönyv lapozgatása. A beszélgetés végén egy nagy titkot is elárul: A Kolibri hamarosan egy igazi – elsősorban fiúknak szóló - ínyencséggel gazdagítja majd a lapozók sorát.

Június 10-én, kora délután Paprika és Rózsa című könyve kapcsán kérdezte Boczán Bea a szerzőt, Prakter Mariannt. A kötet úgy témájában mint vizualitásában igen merésznek mondható. A rövid történetekből álló képeskönyv két főszereplője egy magyar legény, Paprika és egy roma lány, Rózsa. Paprika folyamatosan el akarja kápráztatni a szépséges Rózsát, ezért elfogyaszt egy csípős paprikát, amitől szupererőssé válik. Sajnos a próbatételeket – a szupererőnek köszönhetően – rendszeresen túlteljesíti kisebb galibát okozva, de ennek ellenére a történetek végére helyreáll a rend. A könyv "a két kultúra együttélését, ezt a szép, színes kavalkádot" kívánja bemutatni nemcsak szövegszinten, hanem a vizualitás tekintetében is, hiszen a képekben egyszerre vannak jelen a a roma és magyar népművészet jellegzetességei. A népies ötvöződik a modernnel, a néprajzi motívumok a mai rajzfilmekből ismerős figurák mozdulataihoz szolgálnak háttérként. Prakter Mariann elmondja, a vizualitás nagyon fontos volt számára, hiszen eredetileg egy rajzfilmben gondolkodott, ám ez a terve egyenlőre még nem tudott megvalósulni. De a történetnek még nincs vége!



Boczán Bea marad a színpadon, második körben Berg Juditot kérdezi, aki két új kötettel jelentkezett a Könyvhétre. A Lengemesék – Tavasz a Nádtengeren című kötet a Sanoma Kiadónál, míg a Rumini-sorozat új darabja, a Rumini Ferrit-szigeten a Pozsonyi Pagonynál jelent meg.
Előbbi egy titokzatos nádasban játszódik, itt laknak az icipici fantázialények, a lengék. A zöldhajú lengegyerekek alig várják, hogy ők is felnőttek, azaz őrzők lehessenek. Ennek feltétele a barna haj. Van azonban egy szereplő, nevezetesen Füttyös Vilkó, a kedves, ám a szabályokra füttyöt hányó fiú, akinek haja sehogysem akar bebarnulni. S úgy tűnik, a sorozat következő darabjában, amely már a nyári nádasban játszódik, még mindig zöldhajúként találkozhatunk vele. Berg Judit sem felejti el megemlíteni a kötet illusztrátorát, Timkó Bíbort, akinek rajzai a kötetbe belepillantva tényleg rendkívül izgalmasnak tűntek.



Végül, de nem utolsó sorban pedig az új Ruminiről esik szó, ami az eddigi kötetektől eltérően nem egy kalandregény (és nem is napló), hanem a Magyar Színházban tavaly december óta látható színdarab szöveges formában. Külön meglepetés, hogy Kálmán Anna ezúttal színes illusztrációkat készített a könyvhöz. A beszélgetés végén Boczán Bea gyors leltárt készít, kiderül, hogy Berg Judit hét év alatt 26 könyvet írt, melyek közül egyet kivéve mindegyik egy-egy sorozat része. Az írónő elárulja, hogy több könyvénél menet közben alakult ki, hogy sorozat lesz belőle. Végül megtudjuk, hogy hamarosan folytatódik például a dínós sorozat, a kicsik körében népszerű Maszat, és persze Rumini is, nem is akárhogyan, egy levélregénnyel.

Bár a mostani gyerekkönyvekről nem sokat tudok, a beszélgetések után a könyvekbe belelapozva úgy láttam, érdemes lenne közelebbről is megismerkedni velük!

Fotók: Lehotka Gábor (Meseutca)